Kereső toggle

Csorbulnak a szülői jogok?

Mérlegen a köznevelési törvény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elfogadta a Parlament a Köznevelési törvény módosítását, jóllehet szülői és szakmai szervezetek tiltakoztak ellene, mondván: az tovább csorbítja a szülői jogokat és az iskolák szakmai önállóságát. A részletek nem ismertek, a vonatkozó kormányrendelet még nincs kész.

 

Nem lehet véletlen, hogy a parlament a vakáció közepére időzítette a köznevelési törvény legújabb módosításának megszavazását, amiről ezúttal is elmaradt a társadalmi egyeztetés. Az óvodáztatást, a beiskolázást, a magántanulói jogviszonyt, az alternatív kerettanterveket vagy a tankönyvszabályozást érintő változások még nyár közepén is ellenállást és tüntetést generáltak.

Jövőre lép érvénybe a rendelkezés, miszerint a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, szeptember 1-től legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson köteles részt venni.

A szülő kérésére a kormány által kijelölt, „felmentést engedélyező szerv” egy év haladékot adhat, azaz 4 éves kortól elkerülhetetlen az óvodába járás – eddig 5 éves koráig lehetett felmenteni a gyereket. Ha nem kap halasztási engedélyt, akkor a szülő közigazgatási pert indíthat a bíróságon, de az sem semmisíti meg a kormányszerv döntését, legfeljebb felülvizsgáltatja azt.

A fentihez hasonló lesz az eljárás az iskolaköteles kor betöltésénél is, azaz az adott év augusztus 31-ig hatodik évüket betöltő gyerekeknek szeptembertől iskolába kell menniük, s az ő esetükben is egy felettes kormányszerv – Bódis József szakállamtitkár szerint az Oktatási Hivatal – dönt az évhalasztási kérelemről.

Eddig az óvodák és a szülők közösen döntöttek ezekben a kérdésekben, és az érintettek szerint működött a rendszer. Bódis viszont a minap úgy nyilatkozott, hogy nem csorbulnak a szülői jogok, mindössze egységesebb elbírálás, átlátható rendszer kialakítása a cél, mivel sok jelzést kaptak arról, hogy a felmentési lehetőségeket „elég puhán kezelték bizonyos területeken”.

További változás, hogy az alapítványi és magániskolák a jövőben csak olyan kerettantervek esetén kapják meg a működési engedélyt, amelyeknek tantárgyi struktúrája legfeljebb 30 százalékban tér el a központi kerettantervekétől, s amelyekben a NAT-ban meghatározott tananyag tanévenként két félévre bontva jelenik meg, és bizonyítottan számon kérik. Egyes érintettek szerint ezzel kivégzik az alternatív iskolákat, mások szerint egy homályos gumiparagrafusról van szó, melyet bármikor ellenük fordíthatnak. A felzúdulás után kormányrészről elhangzott, hogy a jogszabály kidolgozása során tekintettel lesznek a Waldorf-iskolákra, ami sokak szerint az alternatív iskolák megosztottságát és kiszolgáltatottságát tükrözi.

A legnagyobb vihart kiváltó rendelkezés a magántanulói státusz, illetve annak engedélyezési rendjének a megváltoztatása, amit szintén a gyakorlatban tapasztalt visszaélésekkel indokolnak. Főként azzal, hogy egyes iskolák úgy szabadulnak meg a számukra problémás, jobbára hátrányos helyzetű tanulóktól, hogy „szülői kérésre” vagy a sok hiányzás okán a vezetők engedélyével magántanulóvá minősítik őket.

A státusz elnevezése ezentúl „egyéni munkarendben” tanuló gyerek lesz, az engedélyezés pedig az iskolaigazgató helyett a „kormány által kijelölt hatóság” jogköre lesz, határozott időtartamra – a cél az iskolába való minél előbbi visszaterelés. A törvény tartalmazza többek között azt is, hogy a már magántanulóvá minősített gyerekek státuszát is egy éven belül felül fogja vizsgálni az erre kijelölt szerv.

A törvény kétélű fegyver, mivel a magántanulóvá minősítés nemcsak a „problémás gyerekektől” való szabadulás bevett iskolai módszere, hanem egyben a középosztály menekülési útvonala is. A tehetősebb hátterűeket, illetve az SNI-s vagy a más okból speciális fejlesztést igénylő gyerekek hadát ezúton mentették ki szüleik az állami közoktatási rendszerből például tanulócsoportokba vagy házitanítók keze alá. Feltételezhető, hogy nem vet jó fényt az országra, hogy a közoktatási rendszer rossz színvonala miatt virágzik az árnyékoktatás, és a magántanuló-csoportoknak már egész hálózata alakult ki – ez utóbbi alternatívát a törvénymódosítás minden bizonnyal ellehetetleníti –, ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetűek szempontjából akár kedvező hatású is lehet.

„Fontos intézkedést hoztak a törvényhozók, amikor úgy döntöttek, hogy nem bízzák az iskolaigazgatókra a magántanuló jogviszony engedélyezését, helyette bevezették a határozott időre kérelmezhető úgynevezett egyéni munkarend intézményét. Szülők panaszolták, hogy míg az iskolaigazgatók az egyik tanulónak engedélyezték a magántanulói jogviszony létesítését, a másik, azonos képességekkel rendelkező tanulónak elutasították a kérelmét” – mondta lapunknak Keszei Sándor, a Fővárosi Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke. Mint kifejtette, az állandó iskolába járás alóli felmentésről ezután egy „engedélyező szerv” fog dönteni, így – szerinte – nem merülhet fel a protekció vagy a megvesztegetés gyanúja.

A Pedagógusok Szakszervezetének közleménye szerint ugyanakkor a módosítások tovább csorbítják az óvodák, iskolák szakmai autonómiáját, a szülők önrendelkezési jogát. Példaként hozzák fel az igazgatói pályázatok szülői és tantestületi véleményeztetésének eltörlését, valamint az alternatív iskolák működését veszélyeztető változásokat, mivel „ezek az iskolák értékes, nélkülözhetetlen tudással és módszertannal gazdagították a pedagógiát”. Ők azon az állásponton vannak, hogy a magántanulói státusz eltörlése aránytalanul korlátozza a szülők neveléshez való jogát, és az iskoláknál kellene hagyni a tanulókra vonatkozó döntési jogköröket. A közlemény kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a hazai szülők és pedagógusok egyébként sem túl aktív érdekérvényesítők, a pedagógustüntetések nagy tanulsága volt, hogy a kollégák és a szülők többségét nem zavarja különösebben az oktatási rendszer jelenlegi állapota.

 

Olvasson tovább: