Kereső toggle

A Szélsőjobb rövid tündöklése

Hová tűntek a Jobbik szavazói?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Résztvevők a Jobbik tüntetésén, amelyen a bevándorlók letelepülése ellen tiltakoztak Pécsett, a Széchenyi téren, 2015-ben.

A hazai radikális jobboldal tavaly áprilisban ért fel a csúcsra, amikor a Jobbik listája több mint egymillió szavazatot kapott. Az európai parlamenti választáson ennek alig ötöde jött össze, és akkor is csak a tavalyi eredmény egyharmadánál járunk, ha a Jobbik mellé tesszük a Mi hazánk százezer szavazatát. Hol vannak, hová tűntek a radikális szavazók?

A májusi európai parlamenti választás egyik nagy vesztese a Jobbik, hiszen az eddigi három helyett csak egyetlen mandátumot sikerült szereznie. A 2014-es EP-választáson elért 15 százalékkal szemben most 6,3 százalékkal zárt a párt, miközben a szavazatok számát tekintve még súlyosabb a zuhanás: a 2018-as parlamenti választáson több mint egymillió, május 26-án viszont alig 220 ezer voksot tudott begyűjteni.

Szélsőjobbos bázis

Hová tűntek a Jobbik szavazói, illetve hány radikális, más szóval szélsőjobboldali szavazó van Magyarországon, és mely pártokat támogatja ez a réteg?   

Pulai András politikai elemző szerint helytálló, hogy Magyarországon összesen 5-10 százaléknyi szélsőjobboldali szavazó van, ám szerinte ennek a rétegnek a többsége már tavaly sem a Jobbikra, hanem a Fideszre szavazott. A Publicus Intézet igazgatója emlékeztetett rá: 2010-ben 3-400 ezer csalódott szocialista szimpatizáns állt át a Jobbikhoz, amely így minden várakozást felülmúlva 855 ezer szavazattal (16,7 százalék) gyakorlatilag berobbant a belpolitikába, hiszen korábban sosem mérték 2-3 százalék fölé.

A néppártosodás során tovább erősödött, miközben sok szélsőjobboldali szimpatizánsa elhagyta – éppen a mérsékeltebb hangvétel miatt. „A Jobbik néppártosodása eltörölte az átjárási gátakat: az ellenzéki oldalon belül nagyon megnőtt az átszavazási hajlandóság, bizonyos pártok között akár 80 százalékra emelkedhetett”, – mondta Pulai.

Hogy hol keresendő a Jobbik tavalyi egymilliós és idei 200 ezres bázisa közötti tömeg, arra Závecz Tibor azt mondta: egzakt kutatás híján csak vélelmezni lehet: egy részük távol maradt a szavazástól, egy részük átpártolt a Fideszhez, egy részük pedig átállt valamelyik ellenzéki párthoz, elsősorban a Mi hazánkhoz vagy akár a Momentumhoz.

Mivel a kilépett jobbikosok által alapított Mi hazánk a korábbi 1 százalékos szintről úgy ugrott fel az EP-választáson 3,3 százalékra, hogy egyetlen hangsúlyos témát, a „cigánybűnözést” erőltette a kampányban – a választás előtt néhány nappal országos publicitást kapó vonulást szervezett Törökszentmiklósra – nagyon úgy tűnik, hogy Toroczkai Lászlóék 114 ezer szavazója a rasszista szólamokkal aktivizálható. Feltehető, hogy ez a réteg korábban a Jobbikot támogatta.

A betiltott, majd Új Magyar Gárda néven ismét létrejött félkatonai szervezet tagjai 2015 márciusában.

A Jobbik és az LMP közeledése már a tavalyi választás előtt megkezdődött, és idén is folytatódott, például abban, hogy mindkét párt beállt a főpolgármesteri ambíciókkal fellépő Puzsér Róbert mögé. Pulai szerint az EP- választás kudarca miatt nem elképzelhetetlen a két párt valamiféle egyesülése vagy beolvadásuk egy ellenzéki konglomerátumba, mert ellenkező esetben 2022 után mindkét formációra a lassú kimúlás vár.

A jobboldali szavazók mozgását is vizsgálta Gerő Márton és Szabó Andrea szociológusok A magyar társadalom és politika, 2019 című könyvében. Mint reprezentatív kutatásra alapozott tanulmányukban írják: „a 2010-es éveket eleve jellemezte egy jobbratolódás. A 2010-es és 2014-es választás jobbra tolta a választókat, a köztes időszakokban pedig a középre húzás volt a jellemző. A 2018-as országgyűlési választást követően viszont egyértelműen csökkent a baloldali póluson elhelyezkedők aránya. A korábbi, 2015-ös hasonló adatfelvételhez képest a jobboldalon belül a Fidesz pozícióerősödése következett be, a párt uralja azokat, akik magukat jobbra sorolják.”

Néppártosodás: siker vagy kudarc?

Mindeközben a Jobbik a 2013-ban megkezdett néppártosodással enyhén emelkedő pályára állt, és tavaly tavasszal minden korábbinál jobb eredményt ért el, majd 2018 őszére a mélybe zuhant. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy miközben 2015-ben a jobboldali szavazók 32 százalékát tudhatta maga mögött, 2018 őszére már csak 11 százalékát. A zuhanás az új generáció körében is látványos, hiszen míg 2011 és 2015 között a főiskolások-egyetemisták körében a Jobbik volt a legnépszerűbb párt, 2019-ben a Momentum és a Fidesz mögött a harmadik helyre csúszott vissza. Míg négy évvel ezelőtt a megkérdezett fiatalok 20 százaléka választotta a Jobbikot, idén februárban csak 14 százalékuk, miközben az inkább vicc-, mint valódi pártként működő kétfarkú kutyák 13 százalékra jöttek fel ebben a korosztályban.

Böcskei Balázs politológus szerint a Jobbik zuhanása bizonyos értelemben csalóka, ugyanis a tavaly áprilisi rekordtámogatottságát két választói csoportnak köszönhette: a párt saját szavazói és a kormányváltás reményében rájuk átszavazó, de alapvetően nem jobbikos választók együtt hozták össze a kiemelkedő eredményt. A történelmi csúcson mért eredmény tehát nem volt azonos a párt önerejével.

Zuhanás lehetséges okai

A zuhanás azonban akkor is jelentős, ha a meggyőződéses jobbikosok tavalyi és jelenlegi létszámát vesszük alapul. Böcskei – mint lapunk megkeresésére kifejtette – három okot, három válságot lát a jelenség mögött: Az első a vezetői válság: Vona Gábor távozása óta nincs igazán médiaképes és kedvelhető vezetője a pártnak, nem volt arcuk a kampányban, akivel a választó azonosulhatott volna. A második ok a szervezeti válság, konkrétan a ma már a Mi hazánkban politizáló jobbikosok kiválása – ami majdnem addig fokozódott, hogy a Mi hazánk kis híján saját parlamenti frakciót alakíthatott úgy, hogy a választás idején még nem is létezett. A harmadik válság pedig financiális: a Jobbikra kiszabott gigantikus – összességében közel egymilliárdos kiesést eredményező – állami számvevőszéki bírság nagyon érzékenyen érintette a pártot, miközben az egyik fő támogatójuknak tartott Simicska Lajos is kiszállt a közéletből. Ebből fakadóan nem volt pénzük látványos kampányra, ráadásul úgy tűnik, nem volt értelmezhető a Fidesz üzenetétől markánsan eltérő politikai állításuk sem – ellentétben például a Demokratikus Koalícióval, ami az Európai Egyesült Államok víziójával kampányolt.

Toroczkai László bejelenti a Nemzeti Légió megalakulását idén tavasszal.
A Jobbik jövőjével kapcsolatban Böcskei úgy véli, nem látszik, hogy hová tudna elmozdulni: a politikai középen nem várják, a radikális jobboldalon nincs hely. „Elfogytak a párt tartalékai, amit súlyosbít, hogy az erősödő liberális-antiliberális törésvonal ellenzéki oldalán egyre kevesebb szavazó tartja potens pártnak a Jobbikot” – mondta az elemző hozzátéve, hogy amely pártnak a haláláról beszélnek, az már nagyon nagy bajban van.

Kézenfekvő lehetne az LMP és a Jobbik egyesülése, ám mindkét párt úgy készül a tisztújításra, hogy nem nagyon van „cserepad”, azaz nincsenek új, vonzó és tehetséges politikusaik. 

Jakab Péter, a napokban a Jobbik parlamenti frakcióvezetőjévé választott képviselő a fenti elemzésekkel szemben úgy látja, hogy a Jobbik nélkül továbbra sem lehetséges a kormányváltás. (Az EP-választás eredményei ugyanakkor azt mutatják, hogy megszűnt a centrális erőtér eddigi rendszere, ugyanis a középen álló Fidesztől jobbra, illetve balra elhelyezkedő tömbök már közel sem azonos súlyúak, hiszen a baloldal + Momentum 33 százalékon, míg a Jobbik 7 százalékon áll.)

Jakab mégis kitart a néppárti politizálás mellett, mert szerinte nem számít, hogy bal- vagy jobboldali a választó, ha azt érzi, hogy a Jobbiktól számíthat segítségre. A tartalom tehát nem változik, Jakab „arcot” adna a frakciónak, a stílust szeretné szenvedélyesebbé, provokatívabbá tenni: hétfőn a parlamentben demonstrálta is, mire gondol, amikor egy zacskó száraztésztát tett le Orbán Viktor elé a Fidesz szavazatvásárlására utalva. 

Belharcok a Mi hazánkban?

Mindeközben – meglepő módon – a Mi hazánknál nem a váratlanul magas EP-választási eredmény keltette öröm, hanem a szakadás jelei tapasztalhatók: vasárnap néhány óra leforgása alatt három meghatározó politikusuk is bejelentette, hogy elhagyja a Mi hazánkat. Orbán Imre, a párt pápai szervezetének vezetője indoklásként azt írta: „Nem volt jó érzés viszontlátni a Mi Hazánk Mozgalomban azokat a senkiket, akiket a Jobbikból azért szórtunk ki, mert az állandó sz@rrágásukkal, parttalan okoskodásukkal csak hátráltatták a munkánkat”. Röviddel ezt követően Ferenczi Gábor alapító is kilépett. Ő azzal indokolta döntését, hogy a mozgalom „olyan súlyosan eltért az Alapító Nyilatkozatban vállalt úttól, hogy azt már hitelesen javítani esélytelennek tartom”. Ugyanaznap és hasonló indokokkal távozott a mozgalom ceglédi pártszervezetének vezetője is.

Toroczkai László pártelnök Ferenczi Gábor kilépésére reagált. Szerinte a távozáshoz a helyi tagság többségével való személyes konfliktus vezetett, másrészt „nyilvánvalóan csalódást okozott számára az általa polgármesterként vezetett Devecserben elért 7 százalékos eredményünk”.

A Mi hazánktól a jövőben várható politikai stratégiából sokat elárul, hogy Toroczkai azzal folytatja, hogy „a város egyharmadnyi cigány lakosságára való tekintettel sem adhatjuk fel az eredeti, nemzeti radikális programot, amely szerint megalkuvás nélkül kell beszélni a magyar–cigány együttélés problémáiról, és a jövőben is a legkeményebben fel fogunk lépni a politikusbűnözők mellett a cigányokból álló, etnikai alapon szerveződő, sokszor magukat „jogvédőknek” hazudó bűnszervezetekkel és cigánybűnözőkkel szemben is”.

 

Közvélemény-kutatás

A Závecz Research lapunkhoz is eljuttatott júniusi mérése nagyjából megegyezik az EP-választás eredményével. Eszerint a teljes népességen belül a Fidesz 34 százalékkal vezet, a második helyen a Demokratikus Koalíció áll 11 százalékkal, míg a Momentum az MSZP és a Jobbik 6-6 százalékra számíthat ebben a körben. Az LMP-nek és a Mi Hazánk Mozgalomnak 2-2 százalékos a támogatottsága a teljes népességen belül, a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutya Párt 1-1 százalékon áll. A biztos pártválasztók között a Fidesz 53, a Demokratikus Koalíció 17, a Momentum 9 százalékon áll. Az MSZP és a Jobbik 7-7, a Mi Hazánk 3, az LMP és a Kétfarkú Kutya Párt 2-2 százalékkal rendelkezik, a sereghajtó a Párbeszéd 1 százalékkal.

Olvasson tovább: