Kereső toggle

Európai ki kicsoda

Áttekintő az európai pártcsaládokról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai parlamenti választás vészesen közeleg, határon belül és kívül is dübörög a kampány. A hazai politikai palettával nagyjából tisztában vagyunk, de azzal már kevésbé, hogy melyik európai pártcsalád mit is képvisel.

A migráció kihívása sokak szerint újrarajzolta a klasszikus pártpolitikai jobb-bal felosztást szuverenista és globalista erőkre. A tudatos választáshoz elengedhetetlen, hogy ne csak a hazai pártok terveivel, hanem az európai pártcsaládokéval is tisztában legyünk.

Szocialista és baloldali frakció

Bár valóban más politikai dimenziók is bejönnek a képbe, a 2019-es Európai Parlament (EP) még a bal- és jobboldal mentén helyezi el a pártokat. Balról kezdve magyar képviselőket a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében (S&D) találhatunk.

A frakció az EP kezdete óta (1953) létezik, 1999-ig a parlament legnagyobb tömörülése volt, jelenleg a második legnagyobb helyre szorult. Radikális változást szeretnének Európában: igazságosabb társadalmat és fenntarthatóbb jövőt vizionálnak, aminek érdekében új társadalmi szerződés alapjait kívánják lerakni az Unióban. Programjukban nemzetállami érdekek helyett nemzetek feletti, összeurópai célok dominálnak.

A hazai pártok közül a csoport tagja 2014 óta a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció. Mandátumbecslések alapján az MSZP 2 vagy 3 taggal tudja erősíteni pártcsaládját Brüsszelben, a DK is a biztos befutók között szerepel, 2 mandátumot kaphatnak a legfrissebb eredmények alapján. Az MSZP a „Haza. Szeretet. Európa” szlogennel Európa-pártiságát kívánja erősíteni, míg a DK ezen túllépve bevetette az Egyesült Európai Államok koncepcióját.

Az S&D-nek minden képviselői helyre nagy szüksége van a második hely megtartásához, hiszen az EP által hivatalosan közzétett előrejelzések alapján a szocialisták fognak a legtöbb mandátumot veszíteni (186-ról 149-re csökkenhet a frakciójuk létszáma). Házon belül azonban sokkal optimistábbak. Szanyi Tibor MSZP-s EP-képviselő a Hetek kérdésére elmondta, egyáltalán nem biztos, hogy ők veszítik a legtöbb mandátumot. „Az előrejelzések eddig arra építettek, hogy a Brexit miatt a PES (Európai Szocialisták Pártja) frakciója, az S&D elveszíti a brit munkáspárti képviselőit, miközben az Európai Néppártban (EPP) nincsenek britek, hiszen a brit konzervatívok az ECR-frakcióban ülnek, s hiányuk legfeljebb ez utóbbit gyengítené. Jelenleg viszont (minden valószínűség szerint) az Egyesült Királyságban mégis lesznek EP-választások, s a Munkáspárt igencsak jól áll, azaz a megválasztott képviselőik a mi sorainkat fogják bővíteni” – nyilatkozta lapunknak Szanyi.

Zöldek

A Zöldek (ESS) képviselőcsoport mérsékeltebb, de továbbra is baloldalinak tekinthető, hiszen a klasszikus zöld politika a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést helyezi középpontba, ami a neoliberális, kapitalista gazdasági berendezkedés kritikája. Számukra a két legégetőbb kérdés a munkanélküliség és a környezet állapota. A neoliberális gazdaságpolitikával szemben a szociális értékekre fektetik a hangsúlyt.

Frakciójuk „a környezet védelméért, az esélyegyenlőségért, a társadalmi igazságosságért és egy nyílt, demokratikus Európáért száll síkra. (...) A képviselőcsoport jövőorientált beruházásokat szorgalmaz több és jobb munkahely megteremtése, valamint a jogok és a szabadságok Unión belüli és kívüli védelme érdekében” – szerepel a programleírásukban.

Ők adják az EP negyedik legnagyobb frakcióját. Soraikban jelenleg két magyar képviselő, Jávor Benedek (Párbeszéd) és Meszerics Tamás (LMP) ülnek.

Liberálisok

Az EP hivatalos prognózisa. (Halványan a jelenlegi mandátum - leosztás látható.

A liberálisok klasszikus értelemben centrumpártnak volt mondható, de egyre inkább kezd „elbaloldaliasodni”. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért egy európai szintű liberális pártcsoportosulás, ami magában foglalja az ALDE-t és az Európai Demokrata Pártot (EDS). Az ALDE a negyedik legnagyobb európai párt, 67 képviselőjük ül az EP-ben.

A frakció vezetője, Guy Verhofstadt szerette volna, ha Emmanuel Macronék csatlakoznak hozzájuk. Sokáig úgy tűnt, ennek semmi akadálya, ám márciusban a francia elnök pártja közölte, hogy nem ül be a liberális ALDE frakcióba az EP-választás után, mert az ALDE multiktól (például a génmódosított vetőmagokkal foglalkozó Monsantótól, vagy az adatfelhasználási botrányba keveredett Facebooktól) fogadott el pénzt.

A legfrissebb hírek szerint ezt az összeegyeztethetetlen ellentétet sikerült kiküszöbölni úgy, hogy a macronisták egy új, centrista frakciószövetséget alakítanak az ALDE-vel. Tehát Macron Európai Reneszánsza, az új pólus létrehozása megvalósulni látszik. Kérdéses viszont, hogy a Franciaországban zuhanó népszerűséggel rendelkező politikus mennyit tud hozni a liberálisok konyhájára. Nem mellesleg Macron politikája korántsem liberális, sok baloldali elemet is tartalmaz (ezért használja következetesen a progresszív jelzőt önmeghatározására, meg persze azért is, mert a „liberális” Franciaországban jobboldalit jelent).

A 2014-es választásokhoz képest a liberálisok növekedésre számítanak – 68 mandátum helyett 76-ot mutatnak az előrejelzések. A magyar tagok között szerepel a Liberális Párt (őket nem fenyegeti a bejutás), valamint a Momentum. Az utóbbi listavezetője, Cseh Katalin az ALDE egyik kampányarca is lett. A Závecz legfrissebb kutatása alapján a Momentum 5 százalékon áll, tehát megugorhatják a bejutási küszöböt.

Orbán szerint Matteo Salvini jelenleg Európa legfontosabb embere. Egyesítené a jobbszélt.
Néppárt

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) az Európai Parlament jobbközép képviselőcsoportja. A három legrégebbi képviselőcsoport egyike, amelyek 1952-ben, a Közgyűlés alapításakor jöttek létre. A kimondottan kereszténydemokrata csoportként alapított frakció eleinte gyengült, majd a ’80-’90-es években erősödni kezdett, mivel több jobbközép, de nem kereszténydemokrata párt képviselője csatlakozott. A Néppárt azóta ernyőszervezetként működik, melyben konzervatív pártok mellett számos liberális, vagy akár baloldali politikát folytató formáció is jelen van. A Néppárt egyik erősségét az adja, hogy a német kormánypárt (CDU/CSU) európai képviselői is itt foglalnak helyet. A konglomerátumon belüli törésvonalak az elmúlt időszakban elég nagy médianyilvánosságot kaptak.

A Fidesz többször is elmondta, hogy a pártcsalád jobbra fordulását tartja üdvözlendőnek. Deutsch Tamás, fideszes európai parlamenti képviselő a Heteknek adott interjújában egyenesen azt ajánlotta, hogy a Néppárt a tőle jobbra lévő erőkkel alkosson koalíciót a parlamenti törvényhozásban, és hagyjon fel a baloldali-liberális szövetségesek keresésével.

A Néppárt jövőre vonatkozó ígéretei között szerepel az európai szolidaritás, valamint az EU-nak egy sokkal átláthatóbb és demokratikus szervezetrendszerrel való megerősítése. Ám a tőle balra, illetve jobbra lévő erők igazából azt látnak bele ilyen sablonfogalmakba, amit csak akarnak (Lásd a Néppártról szóló részletes cikkünket: Az Európai Néppárt szellemi gyökerei. Hetek, 2019. március 22.).

Az EU-kritikus jobbszél

Az európai palettán lényegében a Néppárttól jobbra lévő összes erőt a jobbszélre sorolják. A gyakran szélsőséges jelzőkkel illetett pártcsaládok viszont lényegesen árnyaltabbak ennél – beszédes, hogy a magyar jobbszélen lévő Jobbikot egyik frakció sem vette be. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) sokáig a Néppárttal egy szövetséget alkotott.  Fő erejét a brit Konzervatív Párt (toryk) és a lengyel kormánypárt (Jog és Igazságosság) adja. Ez egy klasszikus konzervatív, az EU-val szemben kritikus, piacpárti alakulat, de elveik között szerepel a minimális állami beavatkozás, a családok szerepének fontossága, a nemzetállamok függetlensége és a szigorú bevándorlási politika. Jelenleg az EP harmadik legnagyobb frakciója 76 képviselőjével – viszont a britek kilépésével jelentősen megcsappan majd a számuk. A Brexit elhúzódásával viszont egyelőre 66 mandátumot mutatnak az előrejelzések.

Kiemelendő még a Nemzet és Szabadság Európája (ENF). A frakció 2015-ben alakult, legnagyobb pártja a francia Nemzeti Tömörülés (Marine Le Pen pártja), de ehhez csatlakozott az osztrák FPÖ és a Salvini-féle olasz Liga is. Az ECR-hez képest az ő irányvonaluk a jóval szélsőségesebb EU-kritika és nacionalizmus, az oroszbarátság és az illegális bevándorlás megakadályozása. Jelenleg 37 képviselőjük van, de miután Salvini meghirdette a nagy szuverenista tömb létrehozását áprilisban, az előrejelzések alapján 62 képviselővel számolhatnak a következő parlamentben.

A sorban utolsó párt pedig a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD). Ennek a pártcsaládnak a magját az UKIP (Nigel Farage közben új pártot alapított Brexit Párt néven, feltehetőleg ugyanide ülnek majd), valamint az olasz Öt Csillag Mozgalom adja, tovább a német AfD is. Jelenleg 41 képviselőjük van, viszont az Öt Csillag ki fog szállni, mert saját EP-frakciót alakít egy horvát, egy lengyel, egy finn és egy görög párttal. Így az EFDD túlélése erősen kérdéses, hiszen az EP-ben a frakció alakításhoz 7 különböző tagállamból kell 25 tag.

Ezen pártokat kívánja Salvini összefogni. A közelmúltban euroszkeptikus helyett inkább szuverenistaként utalnak magukra, akik nem felszámolni akarják az Európai Uniót, hanem megreformálni.

Olvasson tovább: