Kereső toggle

Füstbe ment tervek

A váratlan átrendeződés okai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a hazai európai parlamenti választások főeredménye a papírformát igazolta (a Fidesz magabiztosan győzött), az ellenzéki oldalon alaposan átrendeződtek az erőviszonyok.

A Vona Gábor távozása után lejtmenetbe került Jobbik történelmi mélységbe zuhant, és ugyanez mondható el az egykor 2,6 millió szavazót maga mögött tudó Magyar Szocialista Pártról is: a vasárnapi választáson 6,6 százalékos eredményt elérve mindössze 227 ezer szavazót volt képes begyűjteni a korábbi kormánypárt. Megroggyant az LMP is, amely, miután történetének legsikeresebb választását követően tavaly kilökte a pártból két társelnökét, most 2,2 százalékos eredménnyel – ez 74 ezer szavazat a tavalyi 404 ezer után – kiesett az Európai Parlamentből. Mindeközben a Demokratikus Koalíció fennállása óta a legjobb választási eredményt elérve a második helyen végzett 16 százalékkal és 554 ezer szavazattal. Szintén nagyot ugrott előre a Momentum, amely az utóbbi hetekben a számára becsült 4-5 százalékot megduplázva 9,8 százalékkal és két mandátummal szerepelt.

Budapest

A földcsuszamlásszerű ellenzéki átrendeződés nyilvánvalóan befolyással lesz az őszi önkormányzati választásokra is. Nézzük először Budapestet: mint többször írtunk róla, a főpolgármester-jelöltségért előválasztást tart az ellenzék, melyen az első fordulót megnyerő Karácsony Gergely kihívója Puzsér Róbert lenne. Csakhogy a Puzsért támogató LMP és a Jobbik rendkívül meggyengült vasárnap, innentől fogva tehát kérdéses, van-e értelme, illetve van-e legitim oka Puzsért és Karácsonyt összeereszteni. Persze, ha onnan közelítünk, hogy a Karácsony mögött álló MSZP–Párbeszéd pártszövetség is történelmi mélységbe zuhant, akkor éppen lehet.

A következő probléma a budapesti kerületi polgármesterek kérdése: az ellenzéki pártok már megállapodtak a 23 kerület felosztásában, ám a vasárnapi eredményre hivatkozva a Momentum hétfőn jelezte, hogy a megváltozott erőviszonyok miatt újra kell tárgyalni a kérdést. Az áprilisi megállapodás szerint 10 kerületben az MSZP, hatban a DK, háromban a Momentum és két helyen a Párbeszéd állíthat polgármesterjelöltet, akiket aztán a többi párt is támogat. Csakhogy a vasárnapi EP-választás adatait lebontva az látszik, hogy a Momentum tíz kerületben lett a legerősebb ellenzéki párt, úgyhogy joggal tarthat igényt a kabát újragombolására.

Ugyanebben a kérdésben a DK – legalábbis kedd délutánig – mérsékelt magatartást tanúsított: deklarálták, hogy a maguk részéről nem nyitnák újra a pozíciókra jelölt személyek körüli megegyezést. Ugyanakkor árulkodó volt az a mondatrész, hogy „a maguk részéről”, ez ugyanis azt is jelentheti, hogyha egy másik szereplő új leosztást akar, a DK is beszáll az egyezkedésbe. A helyzetet tovább bonyolíthatja, hogy a Momentum saját főpolgármester-jelöltet is állít: hogy ki lesz az, még nem tudható. Felröppent Szél Bernadett neve, ám ezt mindkét fél cáfolta. A Momentum egyelőre azt közölte, hogy az őszi választáson támogatni fogja az előválasztás győztesét. 

Az MSZP elnöksége már vasárnap este egyhangú döntéssel úgy határozott, hogy a történelmi vereség ellenére sem mond le. Indoklások szerint azért nem, mert továbbra is vállalni akarják az önkormányzati választásokra történő felkészülés felelősségét. Egyes magyarázatok szerint a döntés mögött az a legitim érv állhat, hogy amennyiben távozna a szocialista vezetőség, a tisztújító kongresszus egészen az önkormányzati választásokig elhúzódna, és ezzel tovább rontaná az ellenzéki esélyeket. Hasonlóképpen indokolta maradását Sneider Tamás Jobbik-elnök is azt magyarázva, nem akarja elkövetni azt a hibát, amit az előző elnök, Vona Gábor elkövetett, aki, bár pártja minden idők legjobb eredményét érte el tavaly áprilisban, távozott a Jobbik éléről.

A bukás  okai

A vasárnapi eredmény nyilván a vesztes pártokat viseli meg a leginkább: az MSZP eddig minimum kettő, de inkább három befutó helyre számított. Most elindult a vita, kié legyen az egyetlen megszerzett mandátumuk: Tóth Bertalan elnök előre közölte, hogy bár ő a listavezető, mandátumát nem veszi fel. Ám így is van három jelentkező: Ujhelyi István, Szanyi Tibor, és a párbeszédes Jávor Benedek. Utóbbi érdekében már petíció is indult, támogatói azt szeretnék, ha ő maradhatna Brüsszelben. Közben Ujhelyi István úgy nyilatkozott, a vereség egyik oka az, hogy a DK átvette a szocialisták kampánytémáit, így például az uniós minimál nyugdíjat és az uniós minimálbért. Csakhogy ezzel Ujhelyi saját magukról mond ítéletet, mert ha így történt, az azt jelenti, hogy ugyanazt az üzenetet sokkal nagyobb mértékben díjazták választók a DK politikusaitól, mint az MSZP-sektől.

Az LMP-t – melynek két társelnöke Demeter Márta és Keresztes László Lóránt a vereség után lemondott – az ellenzéki szavazók körében megalakulása óta körüllengi az a gyanú, hogy valójában a Fidesz támogatásával jött létre, és a kormánypárt javára politizál. Tény, hogy a Fidesz kétharmadához 2014-ben és tavaly is hozzájárult az, hogy az LMP nem volt hajlandó megegyezni a koordinált jelöltállításról. Úgy tűnik, mindezért most megbüntették a választók.

Az MSZP Gyurcsány Ferenc távozása óta egyre rosszabbul szerepel, és bár 2010 után hat elnökkel próbálkozott, úgy tűnik, egyikük sem tudta megállítani a pártot a lejtmenetben. Érdemes felidézni, hogy annak idején Gyurcsány többek között azért hagyta el a szocialista pártot, mert nem tudta keresztülvinni abbéli tervét, hogy felszámolja a pártpénztárnokok uralmát, vagyis azt, hogy a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP bizonyos gazdasági ügyekben elvtelenül együttműködött. 

A Jobbik bukásához több tényező is hozzájárult: a Simicska Lajossal kötött állítólagos szövetségük miatt folyamatos kormányoldali össztűz alá kerültek, amibe beletartozik a tetemes ÁSZ-bírság éppúgy, mint vezető politikusai korábbi vállalhatatlan megnyilvánulásainak – zsidózás, cigányozás – nyilvánossá tétele. Mindemellett egyértelművé vált a Vona Gábort követő vezetőik alkalmatlansága. A bukásukhoz vezető harmadik tényező pedig a Mi hazánk nevű új formáció, amely 3 százalék fölé erősödve sok – a rasszizmusra fogékony – jobbikost szipkázott el a vasárnapi választáson.

Olvasson tovább: