Kereső toggle

Értékelésből felmentve

Értékelésből felmentve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Alkotmánybíróságnak az úgynevezett „Tajgetosz-törvény” kapcsán született döntése visszahozhatja a korlátlanabb tantárgyi felmentés gyakorlatát. Szakemberek szerint ezzel megint a könnyebb ellenállás felé mozdulunk el ahelyett, hogy egy hatékonyabb oktatási rendszert hoznánk létre.

 

A 2018–2019-es tanévben lépett életbe a Köznevelési Törvény „Tajgetosz-törvény” néven elhíresült módosítása, amelynek értelmében a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN-es) küzdő tanulók nem menthetők fel többé a tantárgyi osztályozás alól. 53 ellenzéki képviselő indítványára két éve került az Alkotmánybíróság (AB) elé utólagos normakontrollra a módosítás. A korábbi szabályozás minden olyan tanuló számára lehetővé tette az érdemjegyekkel történő értékelés alóli, valamint egyes tantárgyak vagy tantárgyrészek alóli mentesítést, akiknél szakértői vélemény erre alapot adott. Az indítványozók álláspontja szerint azonban a mentesítés lehetőségétől eleső tanulók hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, főként azért, mert számukra teljesíthetetlen követelményeknek kell megfelelniük.

Az EMMI minisztere ezzel szemben azzal érvelt, hogy a BTMN a sajátos nevelési igénnyel (SNI) szemben érdemben fejleszthető, nem olyan károsodás, amely akadályozná a társadalmi szerepvállalást. Amennyiben a felmentés következtében a tanuló nem sajátít el alapvető tudástartalmakat, hátrányba kerülhet a többi tanulóval, később pedig a többi munkavállalóval szemben.

Az AB döntése a héten született meg, amelyben egyrészt elutasította a – végeredményben a törvény visszavonását célzó – indítványt, és megállapította, hogy az SNI-s és a BTMN-es tanulói csoportok közti különbségtétel megalapozott, mivel eltérő mértékű tanulási nehézségekkel küzdenek. A testület szerint nem nevesíthető olyan egységes csoport, melyet az új szabályozás hátrányosan érintene, de „kizárólag az egyéni szempontok vizsgálatát követően állapítható meg, hogy az értékelés bevezetése a konkrét tanulóra nézve hátrányt jelent-e, vagy eredményes”. Az AB arra jutott, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem alakított ki a BTMN-es tanulókra vonatkozóan az egyéni szempontok mérlegelését lehetővé tevő olyan további kedvezményeket, amelyek a közoktatás során maradéktalanul biztosítják védelmüket. Ezzel kapcsolatban felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. június 30-áig tegyen eleget.

A gyógypedagógus szakma feltűnően visszafogott az AB-döntéssel kapcsolatban. „Egyéni elbírálás – ezt vajon hogyan kell érteni? Ha az egyik gyereknek megadod a kedvezményt, a másiktól már nem tagadhatod meg, azaz ugyanoda jutunk, ahol voltunk: elözönlik az iskolákat a felmentett gyerekek” – fejtegette lapunknak egy gyógypedagógus.

Szakemberek szerint a szülőtársadalom egy része felől érkező nyomás is közrejátszott abban, hogy az évek során rendkívül megemelkedett a „papíros”, azaz az egy vagy több tárgyból felmentett tanulók száma. A törvényt szakmai oldalról nem feltétlenül tartották Tajgetosz-rendeletnek, mivel általános nézet, hogy valóban szét kell választani a tartós tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket az átmeneti fejlesztésre, korrepetálásra szorulóktól, s az utóbbiak fejlődését kimondottan hátráltatja, ha életre szólóan felmentik őket egy-egy tantárgyi értékelés és gyakran a tárgy tanulása alól is.

Kevés a szakember

Ettől függetlenül probléma, hogy a megfelelő fejlesztő-, illetve gyógypedagógiai ellátás nincs mindenhol megoldva, így jelentős mértékben függ a család lakhelyétől és pénztárcájától. Becslések szerint az SNI-s gyerekek fele nem, vagy nem megfelelő módon jut hozzá a szükséges fejlesztésekhez. A gyógypedagógusok igen leterheltek, kisebb településeken utazós rendszerben, hetente egy-két alkalommal, gyakran 40-50 fős csoportokban kell a legkülönbözőbb típusú és nehézségi fokú problémával küzdő gyerekekkel egyszerre foglalkozniuk. A szegregáló iskolarendszer következtében a leghátrányosabb helyzetű diákok számára a legnehezebben elérhető a szakmai segítség. A meglévő ellátások maguk is változatos színvonalúak, például az érzékszervi sérültek esetében elfogadhatóan működnek, ugyanakkor az autisták szakszerű ellátása máig megoldatlan.

Abban az általunk megkérdezett szakemberek egyetértettek, hogy a legtöbb átmeneti fejlesztésre szoruló – például olvasási nehézséggel – küzdő gyermek problémája nagyrészt az oktatási rendszer, illetve a korai fejlesztés hiányosságainak a következménye. A pedagógusok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen a differenciált oktatás lehetőségei beszűkültek, a megemelt tantervi követelmények és az állami tankönyvek bevezetésével különösen. Az iskola világában nehezen boldoguló gyerekek számának növekedése csak részben fejlesztőpedagógiai probléma, a sok sebből vérző köznevelési rendszer korrekciója nélkül aligha kezelhető érdemben – emlékeztettek a pedagógusok.

„A szakmán belül tavaly szinte tényként kezelték, hogy rövid időn belül megszűnik a BTMN-kategória. Ugyanis nem a felmentés a megoldás – azzal nem segítek meg egyetlen gyereket sem. Sőt, abban segítem meg, hogy megmaradjon a problémáiban. Az a megoldás, hogy megfelelő tanítási módszereket alkalmazok, eszközöket használok, korrepetálok stb. Sajnos sokkal kényelmesebb a pedagógusnak is, ha valakit nem kell értékelni, mintha le kell vele ülni gyakorolni, pótolni a hiányokat. Ha ennek a rendszernek a megváltozását fogja előidézni az AB határozat, akkor tényleg jó irányba mozdulnak a dolgok. Ha annyi történik, hogy ismét felmentés-gyártás kezdődik, akkor még kevesebb esélyt látok arra, hogy bármi is változzon” – közölte lapunkkal egy gyógypedagógus.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénymódosítással kapcsolatos korábbi félelmek, azaz a tömeges, indokolatlan SNI-stigmatizáció veszélye nem helytálló. Azzal együtt, hogy a szakbizottságok jellemzően rendkívül körültekintően adnak ki szakvéleményeket, egyre nő az SNI-s gyerekek száma, miközben eleve problémát jelent az is, hogy nem jut el minden érintett a szakbizottságokig. Pedagógusok szerint sok jel arra mutat, hogy a következő kormányzati lépés az SNI-sek növekvő számának korlátozása lehet, már csak amiatt is, mert az ebbe a kategóriába tartozó gyerekek után emelt állami normatíva és több fejlesztés jár.

Fogalomhatározó

Kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló: a törvény szerint a kiemelt figyelmet igénylők két nagy részre oszthatók. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek/tanulók és a különleges bánásmódot igénylők. Az utóbbiba három csoport tartozik: a sajátos nevelési igényű gyerekek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők, valamint a kiemelten tehetségesek.
Sajátos nevelési igényű gyermek: az a különleges bánásmódot igénylő gyerek, aki a megyei vagy országos szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.
Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.
A tanulási problémáknak három nehézségi fokozata van. A legenyhébb a tanulási vagy beilleszkedési nehézség (BTMN-kategória, normál intelligenciaszint, okai jellemzően negatív környezeti tényezők, korrepetálással, fejlesztéssel, prevencióval, hátránykompenzációval leküzdhető). A közepes fokozat a tanulási zavar (SNI-kategória, jellemzően 70, de inkább 85 feletti IQ, oka többnyire komplex idegrendszeri fejlődési zavar, úgynevezett „disz”-esek, terápia szükséges, fejleszthető, de a felmentés indokolt). A legsúlyosabb a tanulási akadályozottság (átfogó, súlyos és tartós tanulási és magatartási zavar, ide tartoznak az értelmi fogyatékosok is, terápia, speciális intézmény szükséges).

 

Olvasson tovább: