Kereső toggle

Az Európai Néppárt szellemi gyökerei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hetek az Európai Néppárton belüli vitáktól hangosak. A pártcsalád egyik meghatározó politikusa, Angela Merkel a kialakult helyzetet többféleképpen is értelmezhető módon úgy foglalta össze, hogy a vita az Európai Néppárt értékeiről szól. De mik ezek az értékek?

Már a pártcsalád születése óta jelen van egy versengés a kereszténydemokrata és a néppárti jelleg között. Ezek félreértelmezése és egymással szembeni alkalmazása mai napig kihat, szinte szétfeszítve a Néppártot egy olyan időszakban, amelyben annak nem öndefiníciós kérdésekkel, hanem a soron következő nagy megmérettetéssel, az európai parlamenti választásokkal kellene foglalkoznia. A helyzet ugyan zavaros, mégis lehetőséget teremt, mégpedig a párt eredeti szellemi gyökereinek kutatására.

Az Európai Néppártot (EPP) 1976-ban alapították. Története azonban nem ekkor kezdődik, a párt értékrendje sem egyik pillanatról a másikra került megfogalmazásra. Az EPP-t kifejezetten kereszténydemokrata pártok alapították, s hozzájuk a későbbiekben csatlakoztak konzervatív és más jobbközép csoportok. Az alapításában részt vevő szervezetek eredetileg szerették volna, hogy az új tömörülés a nevében is hordozza a kereszténydemokrata kifejezést. Számos vitára került sor az elnevezéssel kapcsolatban, a pártcsalád végül nem vette fel nevébe az értékrendjét jelölő kifejezést, az alapítók eredeti szándéka ugyanakkor annak megtartása volt. Ez bizonyos szempontból mind a mai napig hat, ugyanis az Európai Parlament oldalán hivatalosan így szerepel a párt frakciója: Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport. Az eredeti szándék, vagyis az, hogy a pártcsalád egyszerre legyen kereszténydemokrata és néppárt is, egy erős kettősséget hozott be annak értékrendszerébe és önmeghatározásába. Bár a kereszténydemokrata és a néppárti jelzők alapvetően összeegyeztetendő, nem pedig egymással versengőnek szánt kategóriák, az Európai Néppárt eddigi története mégis azt mutatja, hogy ezek végül egymás ellen hatottak (lásd: A Néppárt születése, Hetek, 2019. március 14.). Ahhoz, hogy megértsük azokat az értékeket és politikai elképzeléseket, amelyekből a Néppárt eredetileg építkezett, jelentősen vissza kell mennünk az időben: egészen a második világháború végét követő időszakig.

A második világháború utáni évek politikai viszonyai egy olyan irányba mutattak, amelyeket alapvetően nem nevezhetünk kedvezőnek a kereszténydemokrata értékeken alapuló pártok szempontjából. Ezekben az években ugyanis úgy tűnt, a jövőt a baloldal és a baloldali gondolkodás határozza majd meg. Ennek egyik jele a brit Munkáspárt 1945-ös nagyarányú győzelme volt a háborút megnyerő konzervatív Winston Churchill felett. Ebben az időben a romokban lévő Európa újjáépítésére sokan az államosító gazdaságpolitikát találták a legjobb eszköznek. Ezt erősítette az az egyébként máig ható megállapítás, hogy a világháborúkért a nemzetállamokat terheli a felelősség. Ezekben az években megerősödött a szocialista internacionalizmus, és hasonló irányú gondolkodást jelölt ki az ENSZ nemzetek feletti törekvése. A kereszténydemokraták azonban egy ettől jelentősen eltérő megközelítésre építkezve képzelték el Európa újjáépítését: Európa eredeti, keresztény gyökereihez való visszafordulással.

Katolikus és protestáns elemek

Az akkori kereszténydemokraták gondolkodásukat elsősorban a katolikus egyház társadalmi tanításából és a protestáns társadalmi etikából eredeztették. Érdekes és máig érzékelhető hatása van annak, hogy a kezdeteket Belgium, Németország, Franciaország és Olaszország katolikus pártjai határozták meg. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a protestáns oldalon eleinte kevés aktivitás mutatkozott pártok keresztény alapokon történő felállítására, valamint azok európai szinten történő együttműködésének szervezésére. A katolikus pártok kezdeti dominanciája ma is meghatározza a pártcsalád Európával kapcsolatos képét, hiszen a Néppárt értékrendjében mind a mai napig elkötelezett az európai integráció mélyítését illetően. Thierry Baudet A határok jelentősége című könyvében az európai integráció mozgatórugóinak megértésével kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európa-projekt története során jellemzően a katolikus gondolkodók képviselték a föderalista irányt, míg ezzel szemben a nemzetállamok jelentőségét rendre a protestáns gondolkodók hangsúlyozták. Ez a kettősség a katolikus univerzalizmusból és a protestáns egyházszervezésből ered. A protestáns hatás ma ott érzékelhető, hogy az integráció erősítésének elkötelezettsége mellett az Európai Néppárt kiemelt értékeiben megjelent a szubszidiaritás hangsúlyozása is, vagyis a helyi közösségek szerepének erősítése és tiszteletben tartása. Ez egy hajszálrepedést is jelent a pártcsalád egységében, amely a mai értékvitákban akár láthatóvá is válhat.

A nagy nyitás

A kereszténydemokrata politika széles társadalmi támogatottságának eléréséhez szükség volt egy nagy nyitásra a konzervatív és jobbközép pártok irányába. Ez az értékekben is egy hangsúlyeltolódást eredményezett.

A cél egy egyensúly megtalálása az eredeti értékek, a liberális piacgazdaság, illetve a szociális kérdések között. Ez az egyensúly azonban meglehetősen labilisnak bizonyult. A baloldal ugyanis a kereszténydemokrata pártok sikerességét látva ennek az egyensúlynak a felborítására törekedett. Így az intellektualitás jegyében a kereszténység és a keresztény értékek szalonképtelenné tételére helyezte a hangsúlyt: arra törekedett, hogy a közbeszédből és a politika világából teljes mértékben kiszorítsa a keresztény értékekkel kapcsolatos szóhasználatot is. Ezt a társadalmi és politikai ügyekben való ideológiai semlegesség követelményének nevezték el, s a hitet kizárólag magánügyként igyekeztek kezelni. Ebben a szellemi küzdelemben a baloldal fontos szövetségesre talált a hatvanas évektől folyamatosan erősödő liberális áramlatokban.

Erre a kihívásra az Európai Néppárt eredetileg kereszténydemokrata gyökerű, főleg nyugat-európai tagpártjai nem az eredeti értékek megerősítésével, alternatívaképzéssel válaszoltak, hanem a változóban lévő társadalmi elvárásokhoz igyekeztek igazodni. Megkezdődött a választók megtartása érdekében történő balra tolódás; amelyet a néppárti jelleg megerősítéseként igyekeztek definiálni. Ez az a változás, ahol visszatérünk a kiindulóponthoz, a pártcsalád elnevezésének kérdéséhez. Innentől a néppárti és a kereszténydemokrata elképzelések szembefordultak egymással. Ez a belső feszültség került most a felszínre az európai választási kampányban. A mozgástér jelentősen leszűkült, a pártcsaládnak választania kell: folytatja az utat a baloldal irányába, vagy visszatér az eredeti kereszténydemokrata gyökerekhez. A kettő együtt nem megy többé. 

 

Olvasson tovább: