Kereső toggle

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten

Interjú Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ugyan egyre fogy a levegő a Fidesz körül az Európai Néppárton belül, a magyar kormánypárt reménykedik abban, hogy még megnyerhető ez a csata. Weber feltételeiről, az EPP-n belüli törésvonalról és az EU-Arab Liga csúcson elfogadott zárónyilatkozatról kérdeztük a magyar diplomácia vezetőjét.

 

Látva a következményeket, megbánták, hogy Jean-Claude Junckert (az Európai Bizottság néppárti elnöke – szerk.) rakták Soros György mellé a plakátokra?

– A kormány tájékoztató kampánya azon az állami kötelezettségen alapszik, hogy a magyar polgárokat informálnunk kell azokról a folyamatokról, amelyek a mindennapi életükre komoly hatással lehetnek. Az Európai Bizottság az elmúlt években szervezte az Európába irányuló migrációt, ahelyett, hogy megállította volna. Az Európai Bizottság elnöke pedig Jean-Claude Juncker, tehát nehezen lehetett volna valaki mást tenni a plakátra. Nyugat-Európában sem az uniós, sem a tagállami vezetők nem szoktak hozzá ahhoz, hogy ha egy országot alaptalan támadások alá vesznek, akkor az megvédi magát. Jól láthatóan kimozdítja őket a komfortzónájukból, hogy van egy ország, amely nem viseli el szó nélkül a méltatlan vádakat, és kiáll a saját igazáért. Miközben Juncker, illetve más nyugat-európai politikusok napi szinten kritizálják Orbán Viktort, Magyarországot vagy a magyar kormányt, addig nem tudják elviselni azt, ha ezekre a vádakra válasz érkezik. Márpedig a demokratikus politikai vitákban amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

 

De akkor miért veszik le a plakátokat?

– A tájékoztató kampánynak ezt a részét eleve erre az adott periódusra tervezte a kormány.

 

Manfred Weber (az Európai Néppárt csúcsjelöltje – szerk.) három feltételt szabott, ebből az egyik ennek az ominózus plakátnak a lekerülése. Ez lekerül, akár feltétel volt, akár nem. Viszont van egy olyan pontja, ami bocsánatkérést követel. Ez meg fog történni?

– Bevallom őszintén, nem értem, miért kellene bocsánatot kérni.

 

Pedig ezt kétszer is hangsúlyozta Weber, hogy ez egy fontos pont nála.

– Semmi olyat nem állítottunk, ami ne lett volna igaz.

Az Európai Bizottság migrációpárti álláspontot képviselt az elmúlt öt évben. Jean-Claude Juncker elnöksége alatt Soros Györgyöt több mint húsz alkalommal fogadták az Európai Bizottság tagjai, ezek után nyilván nem meglepő, hogy a Soros-hálózat kottájából játszanak. Úgyhogy nem pontosan értem, miért kellene bocsánatot kérni.

 

Weber arra gondolhatott, hogy párton belüli „támadás” történt: Juncker azonos pártcsaládban (EPP – Európai Néppárt – szerk.) van, mint Önök. Adott esetben, ha a Fideszen belül lenne egy ilyen belső kritika, azt ugyanilyen természetes politikai vitának fogná fel?

– A Néppárt az Unió legnagyobb pártcsaládja. A tagpártok politikai spektrumon elfoglalt pozíciójából az látszik, hogy a skandináv középpártoktól a liberálisokon keresztül a konzervatív jobboldalig nagyon sokféle párt megtalálható a Néppártban.

A pártcsaládon belül kemény vita zajlik a migráció kapcsán, ami nem 2015-ben kezdődött. Emlékszem arra, amikor 2010–11-ben a Néppárt rendezvényein arról vitáztunk, hogy Európában, illetve az EU tagállamaiban felmerülő népesedési és munkaerőpiaci kihívásokra mi a jó válasz: a migráció vagy a különféle nemzeti szinten adott válaszok. Mi már akkor ezt az utóbbi megoldást képviseltük, miszerint rá kell bízni az adott országra, hogy milyen választ kíván adni ezekre a kihívásokra. Míg szerintünk semmiképpen sem lehet a migrációt definíciószerűen általános válasznak tekinteni, a luxemburgi keresztényszocialista párt szerint a migráció a megfelelő válasz. Ez a régóta zajló vita 2015-ben tört igazán a felszínre, és azóta csak fokozódik.

 

Visszakanyarodva, elképzelhetőnek tart egy hasonló vitát vagy nézetkülönbséget a Fideszen belül?

– Nem, mert a Fidesz egy bevándorlásellenes párt.

 

Más téma mentén?

– A Fidesz is egy nagy politikai család, de a Fidesz egy világos, elvi bázison áll: egy kereszténydemokrata, nemzeti alapon. Ez köt össze minket.

 

Még a tavalyi választások után Semjén Zsolt a Heteknek adott interjújában arról beszélt, hogy a Fidesz és a Néppárt közötti ambivalencia a migrációs kérdéstől függetlenül is megvan. Bayer Zsolttól kezdve a Magyar Nemzeten át az egyszerű kormánypárti szavazókig felmerül, hogy akkor mi keresnivalója van a Fidesznek a Néppártban.

– Amikor mi csatlakoztunk az Európai Néppárthoz, még egészen más álláspontot képviselt a számunkra alapvető kérdésekben, mint jelenleg. Azonban azóta sok minden változott. Nyilvánvalóan, ha egy jobboldali, jobbközép pártcsaládnak évtizedeken keresztül szociáldemokratákkal kell egy koalícióban szerepelnie, akkor az elmozdulást eredményez. Mi azért veszünk részt a Néppárton belül zajló vitákban, mert azt szeretnénk, hogy az Európai Néppárt visszatérjen azokhoz az értékekhez, amiket akkor képviselt, amikor mi beléptünk.

 

Erre a jelenlegi körülmények között van reális esély?

– Mi azt szeretnénk, hogy az EPP visszataláljon eredeti bázisához, nevezzük ezt jobboldalinak, kereszténynek vagy konzervatívnak. Vannak viszont a Néppártban olyanok, akik a közép vagy liberális irány felé nyitnának a májusi választáskor, és azt követően ezen pártokkal működnének együtt.

 

Most a német kereszténydemokratákra gondol?

– Nem egy konkrét pártról beszéltem, de látszik, hogy van egy ilyen tendencia. De vannak a Néppártban olyanok, akik inkább a jobboldali, konzervatív pártok irányába keresnék az együttműködést. Ezen azért nem kell meglepődni, mert az EPP a legnagyobb pártcsalád, ezért természetes, hogy a legkülönbözőbb irányzatokat foglalja magába.

 

De pont az identitás válságának az egyik eredője, hogy ennyire vegyes és színes.

– Igen, ebből adódnak azok az alapvető különbségek, amelyekről a vita zajlik, és amiben mi is részt veszünk. A migráció kérdésében továbbra is vannak törésvonalak.  Vannak a migrációt támogató és a migrációt ellenző pártok az EPP-ben.

 

Az elmúlt hetekben sok vörös vonalat felvázoltak már a vezető politikusok. A Fidesznek mi a vörös vonala? Mi az a pont, amikor már nem tudják elképzelni a jövőjüket a Néppárton belül?

– Van két olyan kérdés, amiben nem vállalunk semmifajta kompromisszumot. Az egyik a migráció elutasítása, a másik az európai keresztény kultúra védelme. Ebben a két témában a mostani álláspontunkon semmiképp nem fogunk változtatni.

 

CEU-kérdésben tudnak?

– Ez egy lezárt kérdés.

 

Weber szerint nem az.

– Én tiszteletben tartom az ő véleményét, de Magyarországon van egy felsőoktatási törvény, aminek meg kell felelni, függetlenül attól, hogy az egy magyar, egy német, egy amerikai, egy kínai vagy éppen egy thaiföldi felsőoktatási intézmény. Magyarországon akkor lehet kiadni egy másik ország diplomáját, ha abban az országban van az adott egyetemnek kampusza, és oktatási tevékenységet végez. A Notre Dame Egyetem és a McDaniel College ezért tud kiadni amerikai diplomát Magyarországon, a CEU pedig ezért nem.

 

Ezt az indoklást már Webernek is elmondták.

– Hogyne. Nem is egyszer.

 

Ha ez a feltétel Weber szempontjából nem teljesül, ahogy a bocsánatkérés sem, akkor hogy fognak közös nevezőre jutni az EU jövőbeni lehetséges legnagyobb vezetőjével?

– Ő a csúcsjelölt.  Folyamatosan tárgyalunk a vitás kérdésekről, és én nem gondolom, hogy csak erről a három dologról kellene beszélnünk. Ha már párbeszédről van szó, szerintem az európai jövő szempontjából sokkal fontosabb kérdéseket kellene terítékre tenni, mint hogy a CEU kiadhat-e amerikai diplomát Magyarországon vagy sem.

 

Az Unión belüli törésvonalra visszatérve – cáfoljon meg, ha tévedek –, olyan, mintha Orbán Viktor és Emmanuel Macron egy kapura játszana. Ugyan mindkét vezető egy egészen más Európát vizionál, mégis a magyar miniszterelnök többször elismerően, tisztelettel nyilatkozott a francia államfőről. Macron valahogy sosem kerül fel a plakátokra. Nem az van, hogy mindkét vezetőnek valahol célja a Néppárt szakadása?

– A mi vitánknak Macron elnökkel semmi köze az EPP jövőjéhez. A francia elnök először is nem európai uniós tisztségviselő. Bárki is Franciaország elnöke, nekünk tisztelni kell őt, mert a francia polgárok döntése alapján vezeti Európa egyik legnagyobb országát. A külpolitikánkban  kerüljük más országok belpolitikai döntéseinek kommentálását. Én nem tartom sem feladatomnak, sem illendőnek a más országok belügyeibe való beleszólást. Ugyanakkor világos, hogy több az eltérés, mint a hasonlóság az Európai Unió jövőjéről szóló gondolataink vonatkozásában.

 

Angela Merkellel szemben azért más a hozzáállás, mint Emmanuel Macronnal. Felé több kritika fogalmazódott meg.

– Angela Merkel vonatkozásában világos, hogy egy nagyon fontos kérdést teljesen máshogy látunk, valószínűleg azért, mert máshonnan nézzük. Ez a migráció kérdése. Ezzel együtt sok kérdésben egyetértünk. Macron elnökkel szemben viszont teljesen más jövőt vizionálunk Európa számára. Mi azt gondoljuk, hogy a nemzeti versenyképességek jelentik az európai versenyképesség alapját. A francia elnök viszont kommunisztikus javaslatokat fogalmaz meg, például az adóharmonizáció és az államadósságok közösségiesítésének vonatkozásában. Ez szerintünk Európa versenyképessége ellen hat, mert az egyszerűen nem működik, hogy legyengítjük a 28 (27) tagállamot, és ezáltal lenne az Európai Unió erős. Az Európai Unió egészként akkor lesz erős, ha az azt alkotó 28 (27) tagállam is erős lesz. Tehát van egy fundamentális különbség a gondolkodásmódunkban. Abban viszont egyetértünk, hogy vitára van szükség Európa jövőjéről.

 

Vannak forgatókönyvek a Néppártból való kizárás/felfüggesztés esetére?

– Mi a Néppárt tagjai vagyunk, és azok is kívánunk maradni. A Fidesz a Néppárt legsikeresebb tagja. Ma nincs még egy olyan párt az EPP színeiben, amely olyan választási eredményt tudna felmutatni, mint amit mi tudtunk az elmúlt három parlamenti választáson.

 

Amennyiben nem tud bent maradni a többség döntése miatt a Fidesz a Néppártban, arra az esetre van forgatókönyvük?

– Ha ez bekövetkezne, akkor majd megtárgyaljuk ezt a helyzetet.

 

Számolnak azzal, hogy akár rosszul is elsülhet a március 20-án kezdődő tárgyalássorozat?

– Tizenkét párt nyújtott be kizárási indítványt a Fidesszel szemben. Ez tény. A kimenet viszont egyelőre többesélyes.

 

Ezeknek a pártoknak mekkora a beágyazottsága az EPP-n belül?

– Nem akarok senkit se megsérteni, erre a kérdésre inkább nem válaszolok.

 

Pedig ez érdekes, hogy mi dönti el végül ezt a mérlegelést.

– Tizenkét migrációt támogató párt kezdeményezte a Fidesz kizárását. Ez is megerősíti azt az álláspontunkat, hogy a vita fókuszában a migráció áll. Ez olyan kérdés, amiben nem tudunk kompromisszumot kötni.

 

A Sargentini-jelentésnek a megszavazása még a Néppárton belül is egy erős többségi döntés volt?

– Az egy nagyon komoly jele volt annak, hogy az EPP-n belül számos olyan fundamentális kérdésben vita van, amelyben a Fidesz nem követi az európai mainstreamet.

 

Kicsit más vizekre evezve: március 19-én külgazdasági képviseletet fog megnyitni Jeruzsálemben, ez egy elég komoly gesztus Izrael irányába. Tekinthető ez annak az előszobájának, hogy Jeruzsálemet elismeri a kormány Izrael fővárosának, illetve hogy áthelyezik a nagykövetséget?

– A magyar nagykövetség Tel-Avivban van, és továbbra sincs napirenden az elköltöztetése. Mi egy Izrael vonatkozásában korrekt politikát folytatunk, ez kétségtelen. Mindig kiállunk amellett, hogy Izraelnek joga van a korrekt, tisztességes, kiegyensúlyozott megközelítéshez. Ellenezzük azt az általános, nemzetközi szervezetekben megnyilvánuló tisztességtelen és negatívan elfogult megközelítést, amivel Izraelnek egyre inkább szembe kell néznie. Átérezzük a helyzetüket, mert sokszor mi is hasonló helyzetben vagyunk. Ráadásul a két ország vezetője között nagyon jó a személyes viszony, és felértékelődőben van a gazdasági együttműködés is. A magyar gazdasági dimenzióváltásának az egyik kulcsa épp az, hogy az innovatív korszakába érkező autóipar fejlődése milyen irányt vesz, és mivel Izrael ebben abszolút kulcsfontosságú szereplő, ezért a gazdasági együttműködésünknek rendkívül megnőtt a jelentősége.

 

Milyen típusú ez a gazdasági együttműködés?

– Közös kutatás-fejlesztési alapot hoztunk létre, amelyre évente írunk ki pályázatokat. Van Magyarországon egy-két nagy izraeli beruházás, például az NNG, ami kifejezetten fontos szerepet játszik a digitális korszakra átállt autóipari világban. A védelmi ipar tekintetében Izrael a legjobbak között van a világon, és mivel a globális biztonsági környezet átalakul, mind a védelmi ipari, mind a kutatási együttműködésnek nagy szerepe lesz a jövőben.  A terrorellenes együttműködésünk is nagyon fontos, hiszen az illegális migrációval és a terrorizmussal szembeni fellépés abszolút közös pont a külpolitikánkban. Számtalan alkalommal akadályoztuk meg olyan uniós dokumentumok elfogadását, amelyek Izraellel szemben negatív hangot ütöttek volna meg, és ez így lesz a jövőben is.

 

Született azonban egy olyan dokumentum, amit végső soron nem akadályoztak meg. Az EU–Arab Liga csúcstalálkozóján született zárónyilatkozatban van egy pont, ami Jeruzsálem megosztásáról és a ’67-es határokról szól, ebben Izraelre mint megszálló hatalomra hivatkoznak. Mindezt úgy, hogy akiről szól ez a pont, Izrael, meg sem lett hívva a csúcsra. Ezt a nyilatkozatot pedig Magyarország is aláírta.

– Az Európai Unió szövegezett. Fontos megnézni, hogy honnan indult a szöveg, és hova érkezett meg. Izraellel és a migrációval kapcsolatban is nagyon sokat vitáztunk a szövegen. Egy vagyunk a 28 országból, mindent megtettünk, amit meg tudtunk. Másik példa a labeling, amit Magyarország nem alkalmaz, dacára az Európai Bizottság döntésének. Úgy gondolom, hogy a kereskedelmi megszorító intézkedéseket politikával összekeverni nonszensz dolog. Arról nem is beszélve, hogy a labelingnek az a célja, hogy a telepes vállalkozások termékei iránti keresletet csökkentsük. Ezzel viszont éppen azoknak az alapvetően palesztin embereknek a megélhetését sodorjuk veszélybe, akik ezeknél a cégeknél dolgoznak. Ha ez a perspektíva megszűnik számukra, akkor nagy a radikalizációra való esély. Éppen ezért fordultam levélben az ENSZ emberi jogi biztosához, hogy ne hozza nyilvánosságra ezt a fajta vállalati listát, ennek biztosan ugyanilyen kontraproduktív hatása lesz. Idén még egyértelműbb lesz a szavazási magatartásunk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Izrael vonatkozásában. Könnyen lehet, hogy több ügyben is az Európai Unió közös álláspontjától eltérő véleményt fogunk megfogalmazni.

 

Az Unión belül ennek milyen a lecsapódása?

– Vita van belőle. Legutóbb a hollandok sérelmezték, hogy bizonyos országok megtörik a konszenzusokat. Erre a következőt tudom mondani: Hollandia egy éven keresztül nem ratifikálta az EU–Ukrajna társulási megállapodást. A hollandok miatt egy évet késett ennek az életbelépése. Gondoljanak bele, mi lett volna, ha mi nem ratifikáljuk ezt a megállapodást. A Globális Migrációs Csomag kapcsán is azzal vádoltak minket, hogy aláássuk az egységes európai külpolitikát. Ehhez képest végül kilenc uniós tagállam nem szavazta meg a Globális Migrációs Csomagot. A nyugat-európai országok képviselői azt gondolják, hogy a kompromisszum az, amit ők mondanak. De a kompromisszum mindenki egyetértését jelenti. Ha mi nemzeti alapon nem értünk valamivel egyet, akkor vétózunk, különvéleményt fogalmazunk meg, nemzeti nyilatkozatot csatolunk. A hollandoknak meg kell érteniük, hogy Hollandia nem felügyeleti szerve Magyarországnak. Mi vállaljuk az ebből adódó vitákat, mert kiállunk magunkért, kiállunk a barátainkért, és kiállunk az elveinkért.

 

Olvasson tovább: