Kereső toggle

Magyarország a neoliberális dogmák totális cáfolata

Hetek-interjú Pogátsa Zoltán közgazdásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mitől volt sikeres a győri Audi dolgozóinak sztrájkja? Miért ítélték el a győri akciót a kormánypártok holdudvarából és a balliberális táborból is? Hogyan próbálják az ellenzéki pártok lenyúlni a túlóratörvénnyel szembeni szakszervezeti megmozdulást? Többek között erről beszélt a Heteknek adott interjújában Pogátsa Zoltán közgazdász, az Új Egyenlőség magazin alapítója.

Levonhatók országos következtetések az Audi-gyári dolgozók sztrájkjából?

– Szerintem két tanulság is levonható. Egyrészt remélhetőleg végre rájön a magyar társadalom, hogy nem csak a pártok számítanak – túlságosan pártközpontú volt a magyar politika harminc éven keresztül. Ez kifulladt. Semmi értelme annak, hogy az állampolgárok egy – kicsi – része most már lassan hetente tüntetget; egyre kevesebb ember egyre enerváltabban föl-le vonulgat Budapest utcáin, majd természetesen nem történik semmi, hiszen a 28 ellenzéki törpepárt megválaszthatatlan, kormányképtelen, így nincs kire szavazniuk a vonulgatóknak. A nyugat-európai demokráciák sokkal többől állnak, mint pártpolitikából. Vannak civil szervezetek, regionális szervezetek, valódi önkormányzatok, szakszervezetek és munkaadói kamarák.

Az elmúlt 30 évben a magyarok nem tudták, mire jó a szakszervezet. Ez érthető is, hiszen a pártállamban a szakszervezet nem volt más, mint a kommunista párt gumipecsétje. Nem csoda, ha a rendszerváltás után az embereknek fogalmuk sem volt, mire jók a kapitalizmusban a szakszervezetek. Ennek következménye volt a szakszervezetek 30 évig tartó szereptévesztése, amelyet egyes szakszervezeti vezetők végtelen romlottsága és korruptsága is súlyosbított.

 

Az Audi-sztrájk napjaiban furcsa volt látni, ahogy Parragh László és Bauer Tamás együtt ítélik el az akciót. Mi lehet ennek a szokatlan koalíciónak a magyarázata?

– Egyfajta neoliberális konszenzus. Az SZDSZ története utolsó éveiben vállaltan neoliberális párt volt – bár első évtizedében ennél jóval szélesebb gondolati mezőből merített, és helye volt benne a baloldali gondolkodásnak is, gondoljuk csak Solt Ottiliára –, és ahogy egyre markánsabban neoliberális párt lett, úgy veszítette el a szavazóit.

Ami a Fideszt illeti: főként ellenzékből szívesen fogalmaztak meg már-már baloldali kritikát a baloldali szavazók körében hitelét vesztett MSZP–SZDSZ koalícióval szemben, de hogy valójában mennyire nagyra tartják a ’80-as évek neokonzervatív-neoliberális irányzatát, azt jelzi, hogy Orbán Viktor egyetlen hivatalban lévő külföldi kormányfőként vett részt Margaret Thatcher temetésén 2013-ban, akit több ízben példaképének nevezett. Amihez természetesen joga van, csak nehezen fér össze a neoliberalizmussal szembeni itthoni kritikájával. De az egykulcsos adó, a jóléti rendszerek és a felsőoktatás átalakítása is tipikusan Thatcher és Reagan társadalom- és gazdaságpolitikáját idéző reformok.

Magyarországon akárki került kormányra 1994 óta, valahogy egy idő után neoliberális politikát kezdett el folytatni. Most éppen a szocialisták ígérnek ellenzékből visszatérést saját baloldali gyökereikhez, de nem véletlen, hogy a kutya se hisz nekik: mindannyian emlékszünk rá, hogy kormányon ők is neoliberális politikát folytattak 2004 és 2010 között.

 

Várható-e hasonló sztrájk vagy éppen egy hasonló eszközökkel kikényszerített béremelési hullám más, akár multinacionális szervezeteknél?

– Amióta megszűnt a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány van az országban, a munkavállalók és ezáltal a szakszervezetek pozíciói lényegesen megerősödtek a korábbiakhoz képest. Nem az Audi-sztrájk volt ennek az első jele: a Mercedes dolgozói kétórás figyelmeztető sztrájkkal is komoly eredményeket értek el 2016-ban, olyannyira, hogy tavaly év végén már sztrájk nélkül is engedett nekik a munkáltató. De nemcsak a versenyszférában, hanem a közszférában is értek el eredményeket sztrájkfenyegetéssel munkavállalók az elmúlt években.

 

Ehhez képest fura hallani, hogy ellenzéki politikusok és országos szakszervezeti konföderációk vezetői arról beszélnek, hogy Magyarországon a munka törvénykönyve és a sztrájktörvény gyakorlatilag ellehetetleníti az érezhető következményekkel járó sztrájkokat. Alibizés zajlik a részükről vagy valóban nehéz vagy, lehetetlen sztrájkolni bizonyos területeken?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: