Kereső toggle

A populizmus hullámai

Mi a helyzet itthon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évtizedeken át szitokszónak számított a populista kifejezés a politika világában. Elsősorban a balliberális oldal ostorozta És stigmatizálta azon ellenfeleit, akik szerintük üres és olcsó ígéretekkel igyekeztek elnyerni a választópolgárok bizalmát.

A huszadik század mély történelmi válságait követően zsigeri ellenállás volt a társadalomban a karizmatikus politikai vezetők személyével szemben, éppen ezért kialakult a jól képzett szakértőkből álló kormányok és a hivatalnok jellegű szürke vezetők fogalma. A tömegkommunikációs eszközök elterjedésével a világ megváltozott, a hivatalnokok helyett immáron „rocksztárokat” követelt a politikai élet is. Azok a mozgalmak, akik felismerték, hogy a politikának igazodnia kell a társadalmi elvárásokhoz, a nép igényeihez, azok gyors sikereket értek el, ám számos esetben kellett küszködniük a populizmus negatív bélyegével. Ők maguk egyébként a mai napig nem nevezik magukat populistának, igyekeznek ezen fogalmat különböző elegáns jelzőkkel körülírni. Fontos hangsúlyozni, hogy a populizmus ideológiáját tekintve nem jobb és baloldali, a politikai szereplők innen és onnan is merítenek muníciót a sikerhez.

Hazai helyzet

Magyarországon hagyományosan a Fideszt tartják populista erőnek ellenfelei. A kormánypárt 2010 óta a választási kampányok során ugyanis nem jelentkezett több száz oldalas szakértői programmal, és a választási viták alól is rendre kihúzta magát. Egyszerű üzenetekkel igyekeznek meggyőzni a bázisukat. Bár a pártot többször érte az a kritika, hogy csak a saját választóikhoz szólnak, a 2018-as választások erre rácáfoltak, hiszen jelentős mértékben sikerült növelni szavazótáborukat. Az eredményekből úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedben a Fidesz volt az a párt, amely a leginkább megértette a magyar valóságot. Valamint az is jól látható, hogy a Fidesz 2010 óta kitolatott minden olyan helyzetből, mely veszélyeztette volna a népszerűségét. A mögöttük álló szakemberek ugyanis kellő alapossággal mérték fel, hogy mely kérdésekben hogyan is gondolkodik a társadalom. Így történt, hogy az internetadó tervezetét igencsak gyorsan visszavonták, hiszen ebben az esetben tényleg tömegek vonultak az utcára a fővárosban és vidéken is. Kormányzati forrásaink szerint egyszerűbbnek látták a döntés elkaszálását, mint hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy a befolyó forrásokból fejlesztéseket tudnak megvalósítani. A Fidesz a vasárnapi boltzár esetén sem kockáztatott, kis idő múlva látva a társadalmi elégedetlenséget visszavonták a törvényt. Az óvatosságnak köszönhető az is, hogy Budapesten nem lesz 2022-ben olimpia, a Momentum ugyanis több százezer aláírást gyűjtött össze annak érdekében, hogy népszavazáson kérjék ki az emberek véleményét a tervezett programról. Bár sokak szerint meg lehetett volna győzni a társadalmat az olimpia hasznosságáról, a Fidesz végül ebben az ügyben is visszavonulót fújt. Ezzel párhuzamosan sikerrel használt fel populista témákat, a bankok és multik elleni harctól kezdve a rezsicsökkentésen át egészen a bevándorlás kérdéséig. 

Januári ellenzéki tüntetés a főváros - ban. Az emberek elsősorban nem ideológiai alapon választanak vezetőt, hanem számukra a saját jólétük a legfontosabb.

Populizmus a siker kulcsa?

Sokak szerint a jelenlegi kormánypárt mindaddig sikeres tud lenni, amíg a konjunktúra, a kínálat és a kontextus hármasa az ő malmukra hajtja a vizet. A jelenlegi stabil gazdasági mutatók, az ellenzéki pártok válsága és a kommunikációs felületek széles tárháza úgy tűnik biztosítja, hogy a Fidesz által megvalósított populista politika stabil legyen hazánkban. Vannak olyan ellenzéki vezetők, akik azzal érvelnek, hogy a Fideszt a saját eszközével kellene legyőzni, ám az utóbbi időben szinte alig találtak olyan témát, amivel az emberek tömegeit meg lehetett volna szólítani. Jó érzékkel szaladtak bele a pofonokba is, a bevándorlási kampány kezdetén például abszolút nem gondolták volna, hogy ez a társadalmat tényleg érdekli. Marginalizálták a problémát, össze-vissza nyilatkoztak, nem tudták uralni a kommunikációs teret. „Amikor az MSZP néhány héttel az országgyűlési választások előtt a Római-part kérdését tartotta a legfontosabbnak, látható volt, hogy itt nem várható kormányváltás” – fogalmazott lapunknak egy politikai elemző.

Manapság viszont egyre többet lehet hallani a baloldali populizmus fogalmáról. Elemzők szerint a következő időszakban nekik állhat a zászló. Bár jelenleg láthatóan a jobboldali erők stabilak, és komoly szövetségi rendszert alkotnak (Trump, Bolsonaro, Netanjahu, Orbán stb.), többen is óvva figyelmeztetnek, hogy a nyílt társadalom utópiája iránt vágyakozó erők mindent elkövetnek, hogy jogi, pénzügyi, politikai és morális eszközökkel megbuktassák őket. Óriási nemzetközi nyomás nehezedik ezen országok vezetőire. A hazai ellenzék úgy tűnik, a munkatörvénykönyv módosítása kapcsán hosszú évek után talált egy olyan területet, melynek segítségével uralni tudta a közbeszédet. Már a „rabszolgatörvény” is egy, a baloldal által alkotott populista fogalom, és gondoskodtak arról, hogy ez a kifejezés kerüljön be a köztudatba. A heteken át tartó tüntetések, és azon leegyszerűsített üzenet, hogy „mindegy, hogy ki, csak ne Orbán” megmutatta, hogy érdemes odafigyelnie a kormánypártnak arra, hogy nem legyőzhetetlen: látszik, hogy társadalmi igény van az ellenzékiségre. Ha pedig a világpiaci folyamatok miatt megváltozik a gazdasági környezet, hamar veszélybe kerülhet a jelenlegi, stabilnak mondható állapot. A felmérések szerint az emberek elsősorban nem ideológiai alapon választanak vezetőt, hanem számukra a saját jólétük a legfontosabb. Ebbe a kontextusba jól illeszkedett a bevándorlás kérdése, miszerint az eddig elért eredményeinket meg kell védeni a külső erőktől, azonban egy esetleges válság könnyen átrendezheti a mostani állapotokat.

Változó szavazótábor

Fontos arról is szót ejteni, hogy a hagyományos pártok szavazótábora egyre öregszik, ugyanakkor immáron a millenniumi nemzedék is választójoggal rendelkezik. Többségük teljesen más ideológiai értékekkel bír, és életkorukból adódóan változtatni szeretnének. Bár politikailag általában közömbösek, ha a következő években megfelelő platformok segítségével meg tudják őket szólítani, hamar rendszerváltókká válhatnak. Itt lehet szerepe a baloldali populizmusnak, mely retorikájában jóval közelebb áll ezen nemzedékhez, mint a hagyományos értékek. Az oktatási intézmények, a mainstream és alternatív média, valamint a tömegkultúra hatása ugyanis talán az ő esetükben figyelhető meg a leginkább; az pedig köztudott, hogy ezen eszközök többsége a balliberális oldal kezében van.

Olvasson tovább: