Kereső toggle

Jéghegy csúcsa

Milyen érvek húzódnak a túlóratörvény mögött?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A túlóratörvény fő oka a munkaerőhiány, aminek az egyik oka az alacsony bérek miatti tömeges elvándorlás. De miért alacsonyak a bérek, ha a gazdaság jól teljesít?

A hétvégén is folytatódott a decemberben indult tüntetéssorozat, ám mint az várható volt, az újabb demonstráció már nem csak a túlóratörvény visszavonásáról, hanem számos újabb követelésről szólt, és mindemellett ismét napirendre került az ellenzéki pártok együttműködése. Az elégedetlenségi hullám kiváltó oka, a bírálói által rabszolgatörvényként emlegetett jogszabály ugyanakkor a magyar gazdaság és a társadalom oly sok ellentmondására és sokszor szinte megoldhatatlannak látszó problémájára irányítja rá a figyelmet, hogy érdemes vele nagyobb terjedelemben is foglalkozni. 

Érvek a túlóratörvény mellett

A vitatott törvény lényege, hogy 250-ről 400 órára nőtt az elrendelhető éves túlórakeret, a többletmunka kifizetésének határideje pedig 36 hónapra emelkedett az eddigi 12 hónapról. A törvény elviekben minden munkavállalót, vagyis több mint 4 millió embert érint.

Bár a kormány azzal igyekszik nyugtatni a tiltakozókat, hogy túlórázni ezentúl is csak szigorúan önkéntes alapon lehet majd, a túlórapénzt pedig a következő hónap elején ki kell fizetni, a munkavállalók szerint ez nem garantálható – főként azért nem, mert a törvény szövegéből nem ez következik.

A kormányoldalon az eddig legreálisabb érvelés az Állami Számvevőszék elnökétől, Domokos Lászlótól hangzott el, aki a Világgazdaságnak azt mondta, hogy a túlórakeret emelésében a gazdaságfehérítés újabb eszközét látja: „Ne legyünk álszentek: az a vállalkozó, aki jelentős megrendelést kapott, eddig is megoldotta, hogy a dolgozói elvégezzék a munkát, legfeljebb eddig csak zsebbe, feketén mentek ilyenkor a pluszmunkáért járó juttatások. Most mindenki számára tisztább helyzet keletkezik”. Domokos hozzátette: ez a megoldás a mai kihívásokra jó eszköz, amely a munkaerőhiány idején sikeresen alkalmazható. Röviden: túlóra eddig is volt, csak sokszor feketén, és azért van szükség rá, mert munkaerőhiány van.

Miért van munkaerőhiány?

De miért alakult ki munkaerőhiány, és ki ebben a felelős? Először is: a magyar népesség folyamatosan fogy – így értelemszerűen a munkavállalói réteg is szűkül –, miközben folyamatosan öregszik is. Jelenleg 9,8 millió az ország lakossága, ám a szakemberek egyöntetűen úgy vélik, hogy az évszázad végére drámaian – akár hatmillióra is – csökkenhet, hacsak nem változik meg a 40 éve zajló demográfiai trend. Ez utóbbi adat arra is rámutat, hogy a felelősséget nem lehet egyetlen kormányra hárítani, abban benne van az összes eddigi hatalom népesedés és szociálpolitikája, valamint a társadalom gondolkodása is, amely többnyire idegenkedik a nagycsaládtól. Az aktív dolgozók elvándorlása – több mint 520 magyar él és dolgozik Nyugat-Európában – szintén súlyosbítja a helyzetet: ebben már nagyobb felelőssége van az aktuális hatalomnak, hiszen az állami megrendelésekkel felpumpált új oligarchia sok kreatív, szorgalmas embernek azt üzeni, hogy itthon csak kapcsolatok révén boldogulhat, ezért inkább elhagyja az országot.

A tömeges kivándoroltak visszacsábítása eddig nem sok eredményt hozott. A munkavállalók úgy érvelnek, hogy emeljék meg nyugat-európi szintre a hazai béreket, az majd hazacsalogatja a külföldön dolgozó magyarokat. A munkaadók viszont állítják, a magyar gazdasági viszonyok között ilyen bérekkel képtelenség lenne nyereségesen működni. 

A nyugdíjkorhatár fokozatos emelése egy újabb eszköz az altív dolgozók és az „eltartottak” arányának javítására, ennek szükségességéről még a szocialista kormány idején döntöttek. A jelenlegi kormány a nyugdíjkorhatár emelése mellett megpróbálja visszahívni a munkaerőpiacra a nyugdíjasokat, ennek egyik ösztönzője, hogy mostantól a nyugdíjas munkavállalók után nem kell járulékokat fizetni, csak 15 százalék személyi jövedelemadót. Ezzel együtt az időskorúaknak csupán a töredéke kíván ismét munkába állni.

Akárhonnan is közelítünk, a munkaerőhiány alapvető oka a kevés pénz. De miért érzik úgy sokan, hogy alacsony a fizetésük, miközben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy – különösen az elmúlt két-három évben – jelentős arányban emelkedtek a bérek? Egyrészt azért, mert olyan alacsony szintről indult el a növekedés, hogy több millió ember életszínvonala ezzel együtt is rendkívül alacsony. Másrészt, európai uniós összehasonlításban az látszik, hogy a magyar béremelkedés mértéke elmarad a versenytárs országokétól. Nem hogy felzárkózásról, de inkább leszakadásról beszélhetünk: bár 2017-ben reálértéken 5,9 százalékkal nőtt a háztartásokban az egy főre jutó jövedelem 2016-hoz képest, ám, mint a G7 portál az Eurostat adataiból kiszámolta, a medián magyar ember – akinél Magyarországon ugyanannyi gazdagabb él, mint ahány szegényebb –, 2016-ban az európai rangsor 18,7 százalékánál volt, 2017-re viszont minden jövedelememelkedés dacára visszacsúszott a 17 százalékos pozícióba. (100 európai „középemberből” 83 többet keres a magyar „középembernél”. )

Bér stagnálás okai

De miért nem nő európai összevetésben a magyar bér, ha a magyar gazdaság ilyen jól teljesít? Azért, mert valójában nem teljesít olyan jól. De mielőtt ennek részleteire kitérnénk, érdemes felidézni azt a régi közgazdasági vitát, hogy bért emelni csak jobb gazdasági teljesítmény után lehet, vagy előbb emeljék a bért, és az majd beindítja a gazdaságot? Pogátsa Zoltán közgazdász a Heteknek azt mondta, hogy a 2017-ben realizált 15 százalékos minimálbér-emelés egyértelműen növelte a belső keresletet, ami tovább tolta a gazdaságot és a foglalkoztatottságot is. Vagyis érdemes béremeléssel is fűteni a gazdaságot.

Visszatérve a gazdaság teljesítményére: tény, hogy 2013 óta átlagosan évi 3,7 százalékkal növekedett a magyar GDP, ez azonban csak forintban számolva igaz. Csaba László közgazdász, Orbán Viktor korábbi gazdasági tanácsadója a FüHü.hu-nak adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság valójában nem teljesít jól: „A magyar gazdasági csoda csak statisztikai látszat! Nincs mögötte tartalom – akármilyen számokat ragadunk ki, lemaradásunk egyre nagyobb a régión belül is. És ne feledjük: dollárban a gazdaság ma körülbelül annyit termel évente, mint tíz évvel ezelőtt. Csak éppen ezt 750 ezer emberrel több állítja elő. Akkor hol van a termelékenység?”, szembesített a valósággal a közgazdász. És valóban, a hivatalos statisztikák szerint 2008-ban 157 milliárd dollár volt a magyar GDP, az azt követő két évben 130-130 milliárd dollár, majd 2011-ben, a 2. Orbán kormány első teljes évében 140 milliárd, ám aztán újabb visszaeséseket követően 2016-ban már csak 126 milliárd dollár, míg tavaly – két erősebb év után mintegy 150 milliárd dollár. Az utóbbi két kormányzati ciklus alatt összesen csak 15 milliárd dollár volt a bővülés.   

És további rossz hír, hogy ennek a szerény növekedésnek a jelentős része a Magyarországon termelő külföldi cégeknek köszönhető, melyek nyilvánvalóan a saját érdekeiket szem előtt tartva jönnek hazánkba. (Mint ahogy, mondjuk, egy magyar cég sem azért vinné a termelését Albániába, mert az ottani emberekkel akar jót tenni.) A hazai ipari termelés legfőbb motorja az autógyártás. A teljes magyar GDP mintegy 10 százalékát az autóipar állítja elő, miközben az összes foglalkoztatásban álló 4,2 millió ember közül csupán 160 ezer dolgozik ebben az iparágban: a külföldi autógyárak által dominált ágazat – a nagy cégek, az Audi, Mercedes, Suzuki mellett jelentős a hazai beszállítói kör is – termelékenysége tehát többszöröse a többi gazdasági szereplőéhez képest. És mivel a túlóratörvény megváltoztatását Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közlése szerint éppen az itt termelő német autógyárak kérték, a kör lassan bezárul: a kormány kénytelen engedni a multiknak, mert ki vagyunk szolgáltatva számukra. Olyannyira, hogy idecsalogatni sem olcsó őket: a közelmúltban látott napvilágot, hogy a nagyvállalatok minden egyes új munkahely létrehozásához mintegy 10 millió forint állami támogatást kaptak.   

Nagyhal megeszi a kishalat?

Magyarországon 2016-ban – a Nemzetgazdasági Minisztérium tanulmánya szerint – 520525 vállalkozás működött. Ennek 99,8 százaléka a KKV- szektor, vagyis közepes- és kisvállalkozás, ami – nagyon leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy olyan cég, ami 250 embernél kevesebb dolgozót foglalkoztat. Ezzel szemben 877 nagyvállalatot tartottak nyilván, ami a teljes kör 0,2 százaléka. Mégis ez utóbbi 877 nagyvállalat foglalkoztatja az összes munkavállaló 30 százalékát, és adja a teljes GDP 48 százalékát. 

A következő kérdés: miért a multikon alapul a magyar gazdaság, és ki ezért a felelős? A már idézett Pogátsa Zoltán szerint a rendszerváltás óta minden kormány ezt a stratégiát választotta, ami kezdetben érthető volt, hiszen az összeomlás szélére került gazdaságnak jól jöttek a tőkeerős, jó piac pozíciókkal rendelkező külföldi cégek. Azonban számos egykori szocialista országgal szemben nálunk a későbbiekben sem kezdték el érdemben támogatni a hazai piaci szereplőket, így mára a Közép-Kelet-európai mezőnyben is leszakadtunk.  Pedig a fentiekből az is kiolvasható, hogy ha a gazdaság többi szereplője csak megközelítőleg annyira termelékeny lenne, mint a sokat szidott külföldi multik, magyarok milliói élhetnének egészen más színvonalon.

A béremelés korlátja a termelékenység mértéke, vagyis, hogy egy munkaórában mennyit termel egy munkavállaló. Mivel az utóbbi években a bérek megközelítették a termelékenységből következő felső korlátot, hosszabb távon csak akkor számíthatunk érdemi béremelkedésre, ha sikerülne növelni a magas hozzáadott értékű tevékenység arányát. Ennek az alapja alapját pedig a megfelelő képzés, a modernizáció, a humántőkébe és a technológiába történő befektetés és a hazai vállalkozások támogatása alapozhatná meg. Ebből a szempontból Pogátsa „siralmasnak” nevezte a magyar gazdaságpolitika irányítóinak teljesítményét: 2002 óta az összes kormány alulfinanszírozta a humántőke-beruházást. A KSH adatai alapján az látszik, hogy 2010-től 3 éven keresztül fokozatosan csökkent a GDP-hez viszonyított oktatásra fordított összeg, majd 2014 óta növekszik, de 2015-ben még mindig nem haladta meg a válság előtti (2007) időszak adatait.  

 

 

Olvasson tovább: