Kereső toggle

Az otthon hidege

Bajban a legszegényebb családok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fával fűtő nyolcszázezer háztartásból csak a fele kapta meg a megígért 12000 forintos támogatást. Az összegről történő lecsúszás sok családban okoz krízist, mert a tüzelő árak igencsak elszálltak az ősszel. Riasztó adat: tavaly több mint kétszázan fagytak meg saját otthonukban.

A hazai otthonok 45 százalékát fűtik gázzal, 21 százalékát szilárd tüzelővel, fával illetve szénnel, 15 százalékát gázzal és fával vegyesen; a lakások 16 százalékában távfűtéssel, 3 százalékában pedig egyéb fűtőanyaggal fűtenek – áll a KSH kimutatásában, amely a 2011-es népszámlálási adatok alapján készült. A rezsicsökkentés keretében tavaly nyárig csak a gázzal vagy távfűtéssel rendelkező lakástulajdonosok kaptak fűtési támogatást, de a nyár közepén döntött a kormány a fával fűtők egyszeri, 12000 forintos támogatásáról is, ami sok esetben – különösen a mélyszegénységben élők számára – óriási segítséget jelentett. Azonban a bonyolult igénylési rendszer miatt sokan lecsúsztak a támogatásról.

A kormányhatározat, amely a szilárd tüzelővel fűtőkre vonatkozik, szigorú: csak azok kapnak támogatást, akik október 15-ig leadták a kérelmüket. Az adminisztráció miatt csak 372 ezer háztartás jelezte az igényét, amely méltánytalanságot Székely László ombudsman is szóvá tette, mondván, a szilárd tüzelőanyaggal fűtőket hátrányosan különböztették meg a rezsicsökkentés során.

A dél-békési kisnyugdíjas Horvát László éppen műtéten esett át a beadás időpontjában, de rokonait megkérte, adják be helyette a kérelmét.

A rokonok ezt elmondásuk szerint meg is tették, de a rendszerben Horvát úr neve nem jelent meg. Méltányosságot kért, bizonyította a kórházi kezelését, de nem kapott választ és támogatást sem. Pedig nagyon kellett volna, mert eddig maga szedegette vagy termelte ki a fűtésre való fát (az erdész engedélyével), a műtét miatt ez a lehetőség azonban meghiúsult. „Kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, csak a szomszédok, ismerősök, segítségében bízhatok, de nekik is kevés a tüzelőjük” – panaszolja. Egyetlen segítséget kapott: valaki hordja neki a kartonpapírt egy áruházlánctól, Horvát úr ezzel fűti a lakás egyik helyiségét, így talán nem fagy meg a nagy hidegben.  

A leginkább rászorulók sok esetben a rezsicsökkentés lehetőségéről is lecsúsztak, így marad az „ahogy tudjuk, túléljük” verzió, ami a nagy hidegben komoly rizikót jelent. Az egyik Békés megyei kistelepülésen mozgássérült lányát egyedül nevelő anya kénytelen a segélyszervezetektől kapott ruhával fűteni, amelyet a megyeközpontból hetente busszal visz haza. „Nagyon szégyellem magam, hogy az adományruhával kell fűtenem, de abból a pénzből, amit kapunk, nagyon csekély mennyiségű tűzifát tudunk vásárolni, és ebben a hidegben csak így maradunk életben. Pedig egész nyáron spóroltam, hogy rendes tüzelőt vegyek ősszel, de az árak, amelyet a tüzépen mondtak, a spórolt pénzemből elérhetetlenek” – magyarázza az anyuka, aki a feketepiacról volt kénytelen beszerezni a fűtőanyagot, ám vizes, rossz minőségű, ártéri, döglött fát kapott, amelynek a fűtőértéke szinte egyenlő a nullával. Az önkormányzat ugyan segített a szociális tűzifaprogram keretében, de az ő településén szenet osztottak, mivel nem tudtak megfelelő mennyiségű és árú fát beszerezni. A szociális tűzifaprogramot jól ismerő önkormányzati szakember szerint a tüzelőanyag osztását célzó program számtalan sebből vérzik, és rengeteg ’’mutyi’’ alakult ki körülötte. Az egyik ilyen tipikus példa, hogy az önkormányzatok a rászorulóknak normál köbméterben mérik ki a tűzifát, holott a rendeletben a nekik 1,7-szer nagyobb, erdei köbméterben állapítják meg az egy főre jutó mennyiséget. A minősége is sok esetben hagy kívánnivalókat maga után: a keményfa helyett számtalanszor gyengébb fűtőértékű és minőségű, ráadásul vizes fát osztanak ki.  A szakember állítása szerint a helyi politika is beleszól, hogy ki és milyen áron szállíthat be szociális tűzifát. Pedig éppen a legrosszabb gazdasági helyzetben lévő területeken van a legjobban elterjedve a szilárd tüzelés. A Habitat For Humanity kutatása 19 olyan járást nevesít, ahol a lakások több mint 50 százalékát szilárd tüzelővel fűtik. Ebből a 19 járásból 13 a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozik. 

A fűtőanyag árának emelkedése is rontott a szegénységben élők kilátástalan helyzetén. 2011 óta közel 40 százalékkal emelkedett a tüzelőanyagok piaci ára. Az egyik békéscsabai tüzépes szerint a növekedés évről évre egyre nagyobb léptékű, és várhatóan tovább folytatódik. A keményfa esetén a drágulás a tavalyihoz képest is tizenöt százalék volt, így az akác mázsája aprítva már háromezer-nyolcszáz forintra rúg. Már a szezon elején hiány volt belőle, beszerezni most csak nedvesen lehet, mondja a tüzépes, aki mindig figyelmezteti a vásárlókat a rejtett problémára. A szén ára is évről évre emelkedik, a legolcsóbb lengyel szén mázsája is közel hatezer forint a kereskedőknél.

A legjobbnak tartott akácnak a fajlagos fűtőértéke 15 megajoule/kg körül mozog, ugyanennyi a tölgyfáé is.

A mezőberényi Tízváros Alapítvány vezetője, Süveges Szabolcs azonban egy sokkal értékesebb fűtőanyagot állít elő: biobrikettet. A mezőgazdasági termelés melléktermékének számító szalmából préselik, amiben Szabolcs szerint nincs semmi új, hiszen a kilencvenes évek végén rendkívül sokan próbálkoztak az ilyen fűtőanyag gyártásával. Mára azonban alig maradt talpon brikettgyártó. A gyenge minőségű kezdeti kísérletek elbizonytalanították a vásárlókat, akik szerint ráadásul túl sok hamu maradt a szalmabrikett után. A berényi brikett gyártása során sikerült ezt a minőségi hátrányt kiküszöbölni többféle szalma felhasználásával. Szója, lucerna, búzaszalma – ez a keverék mind a fűtőértékben (17 megajoule/kg), mind az égéstermék tekintetében biztosítja a brikettel való fűtés kiváló tulajdonságait. Száraz, tiszta, zsákban tárolható, könnyen kezelhető – sorolja a gyártó a termék előnyeit, amely tőlük is, de sok helyen az országban beszerezhető. Az alapítvány a hasznot munkahelyteremtésre, szenvedélybeteg emberek rehabilitációs terápiájára fordítja évek óta.

Olvasson tovább: