Kereső toggle

A tüntetések ideológiája

Ki a szellemi vezetője a mostani kormányellenes megmozdulásnak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hosszú idő után a túlóratörvénnyel szembeni tiltakozásokkal az ellenzéknek sikerült áttörni az ingerküszöböt, ebben komoly szerepet kapott a közösségi média. De vajon milyen ideológia áll a szervezkedések hátterében?

 

Facebook liveos forradalmárok

 

A Fidesz harmadik kétharmados győzelmét követően hosszú hónapokon át úgy tűnt, hogy a hazai ellenzék a maradék identitását is elveszítette. A Jobbik és az LMP saját belső problémáival volt elfoglalva, az MSZP a túlélésért, a Párbeszéd saját frakciójának egyben tartásáért küzdött, a Demokratikus Koalíció prominensei is hosszabb időre csendben maradtak. A munkatörvénykönyv tervezett módosítását követő események azonban láthatóan új erőt adtak a kormánypárt-ellenes erőknek. A huszonnégy órás hírek világában talán most először sikerült olyan egységes fellépést produkálniuk, amely valóban áttörte az ingerküszöböt. Jól jött mindez a fáradt ellenzék tagjainak, hiszen hosszú idő után először úgy tűnt, sikerül kitörniük a közutálat karanténjából. A botrányosra sikeredett parlamenti ülést több tízezren követték az egyes képviselők Facebook élő adásainak köszönhetően, a tüntetéseken pártállástól függetlenül megtapsolták a politikai paletták felszólalóit, és a reggelig tartó MTVA székház elfoglalása is jó felületet adott az ellenzéknek arra, hogy végre az emberek érdekeiért harcoló radikális forradalmároknak állítsák be magukat. Az már csak a következő napokban vált világossá, hogy sok esetben túltolták a szereplést, így szerzett emlékezetes pillanatokat az MSZP-s Kunhalmi Ágnes, aki sokak szerint műesést produkált, de Hadházy Ákos, Varju László és Bangóné Borbély Ildikónak se kell a szomszédba mennie amatőr színházi szerepekért.

 

Eddig nem tudták az elégedetlenséget voksra váltani

 

A társadalom egy bizonyos rétege valóban igényli, hogy legyen a kormánypártnak erős alternatívája. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy az ellenzéki pártok a mostani elégedetlenségből mennyit tudnak profitálni, hiszen a legfrissebb közvélemény kutatási adatok azt mutatják, nem emelkedett jelentősen a támogatottságuk. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt években is voltak nagyobbnak számító tüntetések, többek között a sajtószabadság, az internetadó, a vasárnapi boltbezárás tárgykörökben, ahol fel is tűntek újabb és újabb ellenzéki szereplők, ám végül ezeket az akciókat sem tudták konkrét voksokra váltani. A mostani tüntetés hullám legfőbb kérdése, hogy fent tudják-e tartani az érdeklődést hosszútávon, ki tud-e alakulni olyan valós, akár civil mozgalom, ami tömöríti azokat, akik azt mondják, mindegy, ki vezeti az országot, csak ne Orbán Viktor és a Fidesz legyen az.

Vulgáris tüntetők, vállalhatatlan szlogenekkel

 

A kérdés azért is izgalmasabb, mint valaha, mert immáron nyolcadik éve van hatalmon a Fidesz, kérdés, hogy meddig tartható egyben a kormánypárt amúgy jelentős számú szavazótábora. Bár a gyurcsányi múltra még mindig sokan emlékeznek, egy új generáció is felnövekvőben van. (Gondoljunk bele, hogy egy 2010-ben még választójoggal sem rendelkező 17 éves is 2019-ben már 26 éves lesz, neki pedig jóval nehezebb lesz elmagyarázni, hogy milyen rossz volt a szocialisták idején) Ráadásul az ellenzéki narratívában is egyre többször hangzik el az a mondat, hogy Orbánénál jóval komolyabb rendszerek is képesek voltak egyik pillanatról a másikra megbukni. Látható, hogy a decemberi tüntetéshullám ereje januárra sem csökkent, a fővárosban és vidéki nagyvárosokban is rendszeresek a tiltakozások kifejezetten a kormány intézkedései ellen. Sokan tudni vélik azt is, hogy ezen programokat tudatosan mozgatják és támogatják olyan érdekkörök, akik bizony szívesebben látnának egy más ideológiájú kormányt Magyarország élén. A társadalmi elégedetlenséget kihasználva újfajta, jóval hangosabb stílus jelent meg mind az utcai politizálásban, mind a közösségi médiában. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy az élő közvetítések megjelenésével nem lehet elválasztani szigorúan az utcát és a kiberteret, sok esetben a Facebook egyfajta virtuális utcaként ad lehetőséget a szimpatizánsoknak, hogy tömegével mondják el véleményüket.  Míg a 80-as 90-es évek tüntetésein az ügy volt mindenki számára a legfontosabb, a résztvevők hangsúlyozzák, hogy soha nem szidták skandálva a politikai ellenfelek felmenőit, és nem viselkedtek futballhuligán módjára Budapest közterein. A mostani tüntetéseken és a közösségi médiában kommentek formájában viszont egyre gyakrabban lehet hallani és látni olyan megnyilvánulásokat, melyekkel jóérzésű ember nehezen tud azonosulni. Ilyen, amikor egy-egy országvezető, vagy annak családtagjainak kívánják a halálát tömegek, amikor szánkókat törnek össze tüntetők, vagy éppen a Momentum elnöke mellett egy fiatal lány félmeztelenre vetkőzik. A mostani elégedetlenségi hullám immáron szimbólumot is nevet is kapott. Az O1G felirat és elnevezés egyre többször fordul elő a tüntetők között. Jelentése Orbán egy g***i, melyet először Simicska Lajos használt egy korábbi interjúban. Adódik a kérdés, hogy a vulgarizmusra és dühre alapozott mozgalomhoz miként és hogyan tudnak csatlakozni olyan jóérzésű emberek, akik adott esetben szintén nem értenek egyet a kormány politikájával, ám az ilyen jellegű szélsőségesen agresszív üzenetekkel sem tudnak azonosulni. Sok esetben ráadásul ezek a hangok jóval erősebbek, mint a csendes többségé- a Facebook aktivitás is jóval magasabbak, ha valaki ellen kell kommentelni, a támogatók általában csendben vannak.

 

Forradalmi kézikönyv Lucifer rajongójától

 

A mostani tüntéshullámot és a köré szerveződő mozgalmakat elnézve beigazolódni látszik azok vélekedése, akik azt mondják, hogy az ellenzék immáron Saul D. Alinsky, a civil szervezkedés ABC-je című könyvét tekinti Bibliájának. (A szerzőről részletesen korábban már a Hetekben is írtunk „Lucifer volt az első radikális” – vallotta Hillary mentora, Hetek 2016. 07.29.) A szélsőségesen baloldali nézetekkel rendelkező forradalmi gondolkodó magát radikális aktivistának tartotta. A radikálisok szabálykönyve című művében Lucifert nevezi az első eredeti lázadónak, akinek a teljesítményét minden igazi radikálisnak el kell ismernie.  Ő alkotta meg az amerikai progresszív társadalmi programok mintáját, a közösségi szervezést, amelynek a kulcsfigurája a közösségi szervezőerő. A fent említett könyv információink szerint hosszú hónapok óta kézről kézre jár az ellenzéki szereplők között, sőt az interneten is elérhető, és többek között Márky-Zay Péter köre is ebből meríti a legfontosabb impulzusokat a rendszer megdöntéséhez. Alinsky maga írja le, hogy könyve azokhoz szól, akik a jelenlegi világot olyanra akarják változtatni, amilyennek hiszik, hogy kell lennie. – A civil szervezkedés ábécéjét a kisemmizetteknek írtam. Könyvemben azzal foglalkozom, hogyan kell létrehozni olyan tömegszervezeteket, amelyek képesek elvenni a hatalmat a birtoklóktól, hogy aztán átadják a népnek, amely megvalósítja a demokratikus álmot: azt a társadalmat, amelyben érvényesül az egyenlőség, az igazságosság, a béke, az együttműködés, az esélyegyenlőség, és értelmes munkát kaphat minden ember. Ez olyan társadalmat jelent, ahol minden embernek lehetősége van az értelmes életre – olvasható az ellenzéki politikusok szájából is ismerősen csengő mondatok. A szerző művével a legnagyobb probléma az őszinteség teljes hiánya. Azt írja, a politika realistái olyannak látják a világot, amilyen: a hatalmi politika arénájaként, ahol a dolgokat az érdekek mozgatják, ahol az erkölcsiségről való beszéd a haszonelvű cselekvés és önös érdek jelenlétét tudatosan vagy nem tudatosan elleplező retorikai fogás. A legnagyobb probléma, hogy az egyes forradalmak és rendszerek mögött található ideológiákat abszolút eldobhatónak, cserélgethetőnek és relatívnak, és csupán a hatalomhoz vezető siker kulcsának tartja. – Könyvem azokhoz szól, akik a jelenlegi világot olyanra akarják változtatni, amilyennek hiszik, hogy lennie kell – olvasható az ajánlásban.  Az ellenzékiek ideológusa, akiről többek között Hillary Clinton is írta a szakdolgozatát könyvében számos egyházellenes kirohanással is él. „Azt tapasztaljuk, hogy a tömegtájékoztatás intézményeiből kisöprik azokat, akik elmondják a véleményüket vagy ellentmondanak. A hitközségekből ugyanígy eltávolítják őket, csak más indokkal: "Nem elég megfontoltak" – írja.  A jó politikai szerinte-  ha nem akar bigott hívő lenni-,  tudathasadásossá kell válnia. Ahhoz, hogy az emberek ingadozás nélkül készek legyenek belevágni valamibe, szükségük van arra a meggyőződésre, hogy az angyalok 100 százalékosan az ő oldalukon állnak - az ellenfél pedig 100 százalékosan az ördög szövetségese. A szervező tudja, hogy csak ilyen végletes polarizáció mellett lehet szó határozott akciókról.

 

 

Félreértelmezett egyházkép, öncélú hatalmi törekvések

 

A hatalom és a szervezet kapcsán úgy vélekedik, egy szervezet létrehozásának egyetlen oka és indoka van: a hatalom. „Amikor emberek hisznek egy vallásban, és nézeteik terjesztéséhez hatalmat akarnak, szervezkedni kezdenek, és a szervezetet egyháznak hívják. Amikor az emberek egyetértenek bizonyos politikai nézetekben és hatalmat akarnak, hogy nézeteiket átültessék a gyakorlatba, szervezetbe tömörülnek és ezt a szervezetet pártnak hívják - és ez érvényes mindenre. A hatalom és a szervezet egy és ugyanaz” – olvasható a könyvben.

Alinsky könyvében tanácsot ad mindenkinek, aki hatalmat szeretne egy-egy közösségen belül. Pont ez a legnagyobb dilemma művével kapcsolatban, hogy vajon az egyéni ambíció miatt érdemes-e szétverni egy-egy esetlegesen jól működő közösséget, legyen szó egyesületről, egyházról, vagy éppen a hazáról. A kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a politikai hatalmat csupán azért akarják a „forradalmárok”, hogy az övék legyen és ne másé? Merthogy a szerző könyvében ahhoz is útmutatást ad, hogy miként lehet megváltoztatni egy közösség életét. Mint írja, ilyen esetben először felszínre kell hoznia az emberekben lévő haragot és dühöt. „Segítenie kell, hogy ezek a negatív érzelmek szélsőséges formában is megnyilatkozzanak. Keresnie és nem kerülnie kell az ellentmondásokat, a problémákat, mert ha nincs ellentmondás, ha nincs ellentét, az embereket nem érdekli a cselekvés.” – olvasható a dokumentumban. Alinsky hozzáteszi, a szervezőnek elégedetlenséget kell ébresztenie. Meg kell teremtenie azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az

emberek kiönthetik a kudarcérzésből fakadó dühüket. Kreálnia kell olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy kifújják magukból annak bűntudatát, hogy olyan sokáig megbékéltek a fennálló állapotokkal. Ezeken a mechanizmusokon keresztül emelkedik ki egy új közösségi szervezet. Jelenleg úgy tűnik, a „rabszolgatörvény” hullámait meglovagolva éppen ez a folyamat kezdődött el. Nagy kérdés, hogy a társadalmi elégedetlenség tovább tud-e gyűrűzni. Sokak szerint ha tényleg bekövetkezik egy gazdasági válság, ha csökkennek a hazánkba érkező Európai Uniós források, ha a világpolitikai színtéren ideológiai változások történnek, és továbbra is életben tudják tartani az ellenzékiek a „forradalmi hangulatot”, akkor a jelenlegi kormánypártnak nagyobb  kihívásokkal kell szembenéznie, mint valaha.

 

 

Olvasson tovább: