Kereső toggle

A Fidesz ellenzéki politikája

Új korszakba ért a kormánypárt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elsőre meglepően hangzik, de Fidesz történelmi hátteréből adódóan alapvetően ellenzéki párt, és az ellenzéki retorika sokáig nem kopott ki az eszköztárából – talán a túlóratörvény körüli konfliktusban kezdett el kikopni.

 

A Fidesz kormányzása alatt mindig ügyelt arra, hogy ne vigyen át tömegesen népszerűtlen döntéseket a törvényhozásban (pl  internet-adó). Ebben változást hozott a mostani túlóratörvény.  Kérdés, hogy ezzel a Fidesz kormányzása és kommunikációja is korszakhatárhoz érkezett, és kénytelen lesz a jövőben nem csak  tettek, hanem szavak szintjén is kormányozni.

 

Mindenkivel vitatkoztak

 

A párt egykori lánglelkű prominenseinek jól állt az ellenzéki szerep, melynek leghíresebb momentuma minden bizonnyal Orbán Viktor beszéde, melyet Nagy Imre újratemetésén mondott el. Többek között a szovjet csapatok kivonását, és szabad választásokat követelt. A Fidesz az elmúlt huszonnyolc év során hosszú utat járt be, ám a kollégiumi szobatársakból lett rendszerváltók brandje azóta is rendszeresen megjelenik Orbán Viktorék retorikájában. A korai mozgalmi jelleg, a kommunizmus, mint legyőzendő ellenség és a szókimondó stílus tette a Fideszt vonzó párttá. Ebben az időszakban a párt  első emberei rendszeresen vettek részt közéleti vitákban: a korabeli beszámolók szerint egyetemek, művelődési házak,  politikai találkozók szinte nem is valósulhattak meg a későbbi kormánypárt képviselőinek részvétele nélkül.

Tény az is, hogy az ellenzéknek kommunikációs szempontból jóval könnyebb dolga van, mint egy kormányzó erőnek. Határtalan lehetőségekkel rendelkeznek, nincs rajtuk az ország vezetésének a felelőssége, sokkal könnyebben kerülhetnek a megmondó emberek szerepébe. Így volt ez a Fidesz esetében is, akik rendszeresen fogalmaztak meg már a kezdeti időkben is kőkemény kritikákat az ország vezetésével szemben. – Vitatkozós párt voltunk ekkor, bárkivel hajlandóak voltunk szóba állni, hogy bebizonyítsuk az igazunkat – mondta el a Heteknek, egy a politikai életből azóta már távozó fideszes, aki aktív szereplője volt a  mozgalmi időszaknak.

 

Kevés volt az eredménykommunikáció

 

Az első Orbán-kormány regnálása új irányba terelte a lánglelkű fiatal demokratákat, az ország irányítása közben rájöttek, hogy bizony az élet nem fekete és fehér. Ebben az időszakban testközelből is megtapasztalhatták, hogy a vezetés és az ellenzékiség két teljesen más műfaj. Orbán Viktornak ekkor azonban mégsem sikerült újrázni. Esélye lett volna rá, hiszen miközben a Fidesz tipikusan ellenzéki párt volt, az MSZP-ről ugyanez nem mondható el. Az utódpárt öröksége miatt állandó dilemmákkal bíró baloldali párt sokkal inkább rendelkezett megbízható káderekkel (akik egyébként bonyolult pókhálóként fonódtak össze a politikai, gazdasági és egyéb szereplőkkel), de az elégedetlen kisemberek hangját nem igazán hallották meg.   2002-ben mégis sikerült legyőzniük a Fideszt, méghozzá azzal a Medgyessy Péterrel, aki már az előző rendszerben is pénzügyminiszterként tevékenykedett, komoly vagyonnal rendelkezett, és kommunikációs képességekben pedig jócskán alul múlta Orbán Viktort. A Fidesz belső ügyeire rálátó forrásaink szerint ekkor kellett a pártnak először rádöbbennie, hogy nem működik csupán az eredménykommunikáció. A jövő elkezdődött szlogennel kampányoló Fidesz ugyanis elsősorban arról beszéltek ebben az időszakban, hogy milyen sikereket értek el a ciklusban. – Tisztában kell azzal lenni, hogy a magyar társadalom ezeket evidenciának tartja, el is várják a politikusoktól, hogy biztosítsák számukra a jó körülményeket – fogalmazott egy forrásunk, aki szerint mindez nagyban összefügg a kádári nosztalgiával is, amikor a korabeli rendszer ugyan középszerű, de biztos megélhetést ígért mindenkinek. A Fidesz ezt a helyzetet akkoriban még nem kezelte megfelelően. Nem tett jót az akkor kormányzó erőnek Kövér László kiforgatott köteles beszéde sem. Gyurcsány Ferenc, aki később miniszterelnökként még feltűnik a történetben, saját életrajzi könyvében ismerte el, hogy „rászerveztek” Kövér szavaira.

 

Ellenzéki politizálás új alapokon

 

A 2002-es választási kudarcot követően a Fidesz új alapokra helyezte az ellenzéki politizálást. Tulajdonképpen maga az ellenzékiség lett politikájának központja. Ellenzéki közösséget kezdtek el építeni, melynek fontos pillére volt a Polgári Körök életre hívása. A mozgalom egyik vezetője korábban többször is beszélt arról, hogy nagyon megdöbbent, mikor egy vidéki város nagyrendezvényén egy maroknyi ember arról beszélt, hogy ők helyben a Fidesz, eszük ágában sincs bővülni. – Ne gondolja senki, hogy beveszünk bárkit is magunk közé – idézte fel a koordinátor a korabeli eseményeket. A Polgári Körök indulása viszont új lendületet adott az ellenzékiség, melyet nagyban segített a párt épülő médiaholdingja is. Ilyen volt például a Magyar Nemzet és a HírTV, melyek rendszeresen tudósítottak a szocialista-szabaddemokrata politikusok kétes ügyleteiről. Bár Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, minden korábbinál nagyobb erővel támadták az éppen regnáló kormányt. Sokak szerint ebben az időszakban valósággal kettészakadt az ország. A Fidesz igyekezett közös történetet írni az ellenzéki tábornak, melynek bárki részese lehetett. Saját szimbólumrendszert dolgozott ki, ilyen volt például a kokárda viselése, valamint  a  párt nagygyűlésein klasszikusan a Kossuth-nóta és a Székely Himnusz hangzott el. Erre az időszakra datálható az is, amikor a Fidesz egyre gyakrabban emelte ki a nemzeti identitás erősítésének szükségességét. Gyakorlatilag leegyszerűsödött az üzenet arra, hogy a balliberális oldal nemzetromboló és globalista, míg a jobboldaliak az ország érdekeit szem előtt tartó hazafiak.

 

Vesztettek, hogy aztán hosszú évekig nyerhessenek

 

2006-ban a Fidesz a Rosszabbul élünk, mint négy éve szlogennel kampányolt. Információink szerint ekkor debütált először az a kampánystratégia, mely leginkább az azóta elhunyt Arthur J. Finkelstein nevéhez fűződik. Ekkor volt Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök a karrierje csúcsán. A baloldal pozitív kampánnyal lelkesítette a választókat, választási nagygyűléseket tartottak kampánydallal körítve, és látványos ábrák segítségével magyarázta Gyurcsány, hogy az uniós fejlesztési források milyen lehetőségeket jelentenek hazánknak. A Fidesz ezt a választást is elveszítette, ám utólag sokan azt mondják, hogy tulajdonképpen pont ennek a vereségnek köszönhetik az azóta töretlen győzelmet.

 

Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt ugyanis maximális sebességre kapcsolt a Fidesz ellenzéki politikája, és ehhez hozzájárult a rossz kormányzás és a naponta kirobbanó botrányok sokasága is. Az őszödi beszéd kiszivárgását követő utcai zavargásokon a rendőri túlkapásokkal ábrázolta az ellenzék, hogy a hatalom „szemeket lövet ki” és „békés tüntetőket lő vízágyúval”. Mindent megtettek azért, hogy Gyurcsány legitimitását megkérdőjelezzék. A kormányfő beszéde alatt kivonultak a Parlamentből, naponta kerültek elő zűrösebbnél zűrösebb ügyek kormánypárti szocialista politikusokról. Szintén a Fideszt segítette, hogy a gazdasági válság miatt egyre nehezebbé vált az ország irányítása. Számos megszorító intézkedést kellett bevezetni, az ellenzék pedig kihasznált minden egyes lehetőséget, hogy a kormány orra alá dörgölje, hogy nem ezt ígérték. Az áttörést sokak szerint a három igenes népszavazás jelentette, ahol a magyarok elsöprő többsége döntött úgy, hogy nem kér a vizidíjból, a kórházi napidíjból és a fizetős felsőoktatásból. A kampány során a KDNP és a Fidesz a díjak eltörlését támogató igen válaszokra buzdított, míg a kormányzó MSZP és SZDSZ a díjak megtartását támogatta. A szavazás nem várt magas részvétellel és mindhárom díj esetében az eltörlést támogató igen szavazatok 82% körüli győzelmével zárult. Egy hónappal később válságba került a kormánykoalíció, lemondott Gyurcsány Ferenc, és egy politikai komédia vette kezdetét, amikor a baloldal miniszterelnököt castingolt. A Fidesz ebben az időszakban már láthatóan a kormányzásra készült. Minden egyes lehetőséget megragadtak, hogy emlékeztessék az embereket, változásra van szükség.

 

Az IMF, a bankok és a multik ellenzéke

 

A 2010-es kampány fő üzenete is ez volt, itt az ideje, hogy végre talpra állítsák az országot. Orbán Viktor ekkortájt már sokat beszélt arról zárt ajtók mögött, hogy a politikai sikert három dolog határozza meg. A konjunktúra, a kínálat és a kontextus. Konjunktúra, azaz a gazdasági helyzet, és egyéb események viszonya, találkozása. Ebben az időszakban a Fidesz úgy folytatta ellenzéki politikáját, hogy elsősorban nem a hazai ellenzékre koncentrált, melyet igencsak megviselt a 2010-es választási kudarc. Ekkortájt üzent hadat Orbán Viktor a multiknak, a bankoknak és az IMF-nek. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban devizahitelesek tömegei szenvedtek a magas törlesztőrészletektől, az ország el volt adósodva, és a válság következtében magas volt a munkanélküliség is. Bár az akkorra ellenzékbe kerülő baloldal gúnyosan emlegette a Matolcsy György nevével fémjelzett unortodox gazdaságpolitikát, az intézkedések viszont tényleges sikereket hoztak. A kormány megállapodott  az IMF-el, a devizahitelesek egy részén tudtak segíteni a végtörlesztéssel és a rögzített árfolyam bevezetésével, Orbán Viktor pedig meghirdette azt a programot, mely 10 év alatt 1 millió új munkahelyet teremt.

 

Orbán Viktor többször is hangoztatta zárt fórumon, hogy a Fidesznek az ellenzék ellenzékének kell lennie. Erre rímel azon mondata, melyet a 2018-as országgyűlési választás során mondott el, miszerint Magyarországon ellenzékváltó hangulat van. Tény, hogy a politikai ellenfelekkel szembeni kommunikációban továbbra is az ellenzéki retorikát használják. A Parlamentben még mindig rendszeresen emlékeztetnek a szocialisták és Gyurcsány „bűneire”, idézik az őszödi beszédet, és nem felejtik el az ellenzék orra alá dörgölni, hogy az ő idejükben bizony mennyivel rosszabbak voltak a magyar gazdaság számadatai.

 

Ellenzék ellenzéke?

 

Ezzel párhuzamosan a hazai ellenzék még mindig nem talált magára. A töredezett, apró pártokra szakadt paletta egymással legalább annyira hadban áll, mint a kormánypárttal. Több forrásunk is megerősítette, hogy Orbán ezért is keresett új legyőzendő ellenfeleket, akiknek a segítségével meg tudja teremteni a megfelelő kontextust. Így történt, hogy már a rezsicsökkentésről szóló 2014-es kampány során Brüsszelre kezdett el fókuszálni a Fidesz, akik meg akarják akadályozni, hogy olcsóbban adják a közműszolgáltatásokat a magyaroknak. A bevándorlóválság aztán tovább fokozta ezt a hangulatot, Orbán Viktor kilépett a nemzetközi politikai színtérre. Láthatóan ma az Európai Parlamentben folytatja az ellenzéki munkát, amely már bevált Magyarországon, és többen is állítják, hogy élvezi a brüsszeli és strasbourgi vitákat, ahol immáron a bevándorláspárti erők egyik első számú ellenfele lett.

A decemberi események viszont kizökkentik a kormányt az ellenzék ellenzéke pozícióból- a túlóratörvény tipikusan kormányzati pozícióból meghozott, multiknak kedvező döntés, melynek eredményeként újabb külföldi beruházásokat remélhet a Fidesz. A tüntetés hullám sokakban 2006 nosztalgiát idéz ( bár tény, hogy a rendőrség sokkal felkészültebben kezeli a mostani esetet). A kormány-média kommunikációja egyértelműen a tüntetések jogszerűségét és alapját kérdőjelezi meg. Ez viszont már nem ellenzéki, hanem egyértelmű kormányzati pozícióból szóló retorika.

Olvasson tovább: