Kereső toggle

Radikális átalakítás

Szétválasztaná az állami és magánegészségügyet a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormány megtiltaná az államilag finanszírozott kórházakban a fizetős szolgáltatásokat. Ám félő, hogy ezzel csak a kórházak legális pluszbevételei, nem pedig az orvosok hálapénze szűnne meg. Az indoklás szerint az állami és a magán egészségügyi rendszer szétválasztása a cél.

A sürgősségi ellátásban uralkodó viszonyok miatt botrányok és lemondások sorozata robbant ki, aminek folytán a szaktárca gyors változtatásokat tervez az alap- és sürgősségi ellátás területén is. Közben az egészségügyi államtitkárság működése az államtitkár-, illetve apparátusváltás miatt gyakorlatilag több mint egy hónapja szünetel. Így nem tudni, hogy kik és milyen alapon dolgoznak ki új koncepciókat, mivel hivatalos egyeztetések nincsenek, ezért az érintettek sajtóhírek alapján vitatkoznak. Mint azt korábban megírtuk, a sürgősségi ellátás nem újítható meg az egész rendszer átalakítása nélkül, s a változtatásokhoz, beleértve az adaptációt is, kellő időre van szükség, különben a legjobb koncepcióból is rossz gyakorlat alakul ki, miként arra a neves közgazdász, Kornai János is figyelmeztetett.

Kásler „tempós átalakítást” ígér

Nyár végén a miniszterelnök beszélt a magán- és közegészségügy szétválasztásának szükségességéről. Október végén jelent meg Kásler Miklós Emmi-miniszter interjúja, amelyben kifejtette: „az egészségügyet tempósan kell átalakítani”, jövő év elejére elkészülhetnek az ellátórendszer átalakításához szükséges programok. A miniszter elmondta: zajlik a kórházak gazdálkodásának felülvizsgálata, s ezzel összefüggésben a jogszabályok pontosítására is szükség van ahhoz, hogy az állami ellátórendszerben ne kerekedhessenek felül a magánellátói érdekek.

„Az összefonódás erős és mélyen gyökerezik, egy lépésben nem szétválasztható. A kormány álláspontja világos: az egészségügy nem üzlet. Mi ellenezzük a fizetős egészségügyi ellátás beemelését a közegészségügybe. Nem többszintű, hanem egységes állami ellátási rendszerben gondolkodunk, ahol a közegészségügy keretein belül mindenki számára biztosított minden típusú ellátás díjmentesen. Ezért a kormány nem szűkíteni, hanem bővíteni akarja az ingyenesen elérhető ellátások körét. A fizetős szolgáltatásoknak pedig a magánkórházakban van a helye” – fejtette ki Kásler a Magyar Hírlapnak. Hozzátette, hogy a feladat- és felelősségi körök tisztázása, a két szféra működésének átláthatósága a cél, hogy „ne forduljon elő az, hogy valaki a magánellátónak fizet, majd később az állami szektorban gyógyítják meg”.

Nem lesz több-biztosítós modell

A kormány tehát nem egy többszintű biztosítási rendszerben gondolkodik – ehhez eleve meg kellene határozni egy szolgáltatási alapcsomagot. Erre már csak politikai okokból sem volt hajlandó eddig egyik kormány sem, miután a Gyurcsány-kormány tétova kísérlete a biztosítási rendszer átalakítására kudarcot vallott. Az ingyenes, mindenki számára hozzáférhető, színvonalas ellátással kapcsolatban pedig Kincses Gyula volt szakállamtitkár örökbecsű megjegyzést tett, miszerint a három tényezőből egyszerre csak kettő tud realizálódni: vagy színvonalas és ingyenes, de akkor nem mindenki számára hozzáférhető az egészségügy. Vagy – mint a fenti interjúban - ingyenes és mindenki számára hozzáférhető, de akkor aligha lesz színvonalas az ellátás.

Az ingyenesség persze azokra vonatkozik, akiknek van tb-jük – egy törvényjavaslat szerint annak a mintegy 400 ezer embernek, akinek nincs, ezentúl nem az elmaradt járulékokat, hanem a kezelési költséget kellene kifizetnie. „Az egészségügy az egyetlen rendszer, ahol máig él a szocializmus, hiszen a közfelfogás szerint mindenkinek jár az ingyenes, színvonalas ellátás” – fogalmazott lapunknak egy szakpolitikus.

Az eddig ismert konkrétumok

Ami a konkrétumokat illeti, a Népszava szellőztetett meg egy salátatörvény-tervezetet, mely szerint a magán és közszféra szétválasztásának első lépéseként bevezetik azt, hogy közfinanszírozott kapacitás terhére nem nyújtható magánfinanszírozott ellátás. A cél az, hogy egy intézményen belül ne vegyüljön az állami és a magán egészségügyi ellátás.

„Az eddigi gyakorlat szerint az ÁEEK által jóvá hagyott térítési szabályzat alapján a kórházak meghatározott szolgáltatásokért meghatározott költségtérítést kérhetnek. Ide tartozik egyebek mellett a zsírleszívás, a plasztikai sebészet, amikor is a kórházak a közfinanszírozott ellátás mellett különdíjas szolgáltatásokat nyújtanak a szabad kapacitások – eszközök, műtők, szakemberek – terhére, szigorú bizonylatos rendszerben. A bevételt vissza kell forgatniuk a közellátásba, így azt a kórház fenntartására, a dolgozók bérének kiegészítésére, eszközbeszerzésre fordítják. Ha ez megszűnik, akkor a kórházak a bevételük 5-10 százalékától esnek el” – magyarázta kérdésünkre Rácz Jenő, a Kórházszövetség volt elnöke.

Rácz szerint az intézkedés nem segíti elő a magán- és közellátás szétválasztását, ellenben az intézményeket jelentős legális bevételektől fosztja meg. „Ausztriában nemhogy nem választják szét élesen ezeket a szolgáltatásokat, hanem ha például valaki osztályvezető főorvos akar lenni a sebészeten, attól elvárják, hogy fizető magán pácienseket hozzon a kórházba, mert ezzel növeli a kórház hírnevét, és fedezetet teremt a kevésbé finanszírozott közfeladatok ellátásához” – hozta fel példaként Rácz, hiányolva a szakmai vitákat.

Kincses Gyula egy blogbejegyzésében egyenesen azt írta, hogy a törvényi szigorítás véglegesíti az egészségügy kettészakadását gazdag és szegény egészségügyre. Azzal ugyanis, hogy a kórházban nem vásárolhatunk kiegészítő szolgáltatásokat a tb-ellátásokon felül, sokakat átterelnek a magánegészségügybe. Tehát továbbra is kétszer fizetünk ugyanazért: egyrészt fizetjük a tb-t, és párhuzamosan a magánellátást is. Jelenleg az egészségügyi kiadások harmada a magánellátásba megy.

„Az előterjesztésben ugyanakkor az is le van írva, hogy ha a közfinanszírozott szolgáltató nem rendelkezik a megfelelő minimumfeltételekkel az ellátáshoz, akkor az adott feladatra magánszolgáltató is bevonható. Ebben az esetben viszont ez utóbbi is közszolgáltatóvá válik, és mint ilyen, innentől kezdve elvileg nem végezhet magánellátást?” – tette fel a kérdést Rácz Jenő, aki emlékeztetett arra is, hogy a minimumellátás teljes körű feltételrendszere – különös tekintettel a szakember-létszámra – ma egyetlen kórházban sem biztosítható.

A kivételek

A javaslat szentesíti, hogy az ÁEEK elsősorban a hiányszakmák területén – gyermekgyógyászat, sebészet, ortopédia, ortopédia stb. – magánellátókkal szerződhessen közfinanszírozott feladatokra. Kérdés, hogy ez hány beteg ellátására lesz elegendő, illetve mennyire éri meg a magánszolgáltatóknak, akik akár kiegészítő díjakat is elkérhetnek a betegektől különböző pluszszolgáltatások címén.

„Ha most a magánszolgáltatók felé a közfinanszírozást is kinyitjuk, akkor fordítva ülünk a lovon, azaz a közellátási feladatokat ellátó cégek megkapják a drága, gazdaságtalanul működtethető vagy szövődményes eseteket, míg a magánszolgáltatók kimazsolázzák a relatíve kis kockázattal járó, de jól fizető eseteket. S nyilván a szakemberek is átáramlanak oda, ahol magasabb a fizetés és kevesebb a kockázat” – figyelmeztetett Rácz. Szerinte a megkettőzött ellátórendszer helyett a magán- és közszféra együttműködésének átlátható szabályozására lenne szükség, a felelősségi körök tisztázására, a megfelelő ellátási feltételek meghatározására. Ebbe beletartozik a komplex szakorvosi teamek rendelkezésre állása is, ezért is támogatandó a fővárosi három – illetve a János kórházzal együtt már négy – tömbkórház létrehozása.

 

Olvasson tovább: