Kereső toggle

Családcentrikus nemzet vagyunk

Interjú Novák Katalinnal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Összeegyeztethető-e Magyarországon a család és a karrier? Reális-e, hogy a háromgyerekes édesanyák életük végéig SZJA-mentességet kapjanak? Milyen tényezők növelik a párok gyerekvállalási kedvét? Hetek-interjú a Fidesz alelnökével.

 

Amíg kint várakoztunk, két kisgyerek kiszaladt az irodájából. Ez a rendes ügymenet része?

– Egy családbarát kormányhoz illően ez egy családbarát munkahely, de azért az nem jellemző, hogy rendszeresen gyerekek lennének az irodámban sajnos. Bár volt már olyan, aki szoptatott itt, más pelenkázott, etetett, és a folyosón is van egy kis asztal rajzeszközökkel, papírral. Így ha valaki úgy jönne egy megbeszélésre, hogy vele van a gyereke, biztosan találunk arra megoldást, hogy otthonosan érezzék itt magukat.

 

Ez lenne akkor követendő minta, hogy adott esetben a szülők bevihessék a gyerekeiket a munkahelyükre?

– Azt, hogy napi rendszerességgel mindenki bevigye az összes gyerekét, nem tartom kívánatosnak. De hányszor van olyan, hogy a gyerek egy kis hőemelkedéssel ébred, és mindössze 2-3 órát kellene áthidalni, viszont az édesanyának vagy az édesapának bent kell lennie a munkahelyén. Miért ne lehetne ilyenkor azt mondani, hogy persze, hozza be, és megoldja a közösség? Hozzáteszem, a munkahelyi bölcsődék létrehozását és fenntartását is támogatjuk, ez egy jól működő modell.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában évek óta szervezünk nyári táborokat, ahova a munkatársak behozhatják gyerekeiket, a mieink is voltak már itt, ez egy népszerű lehetőség. A lényeg, hogy a családalapítás, gyermekvállalás és a munkavállalás ne egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezők legyenek.

 

Felmerült a háromgyerekes anyukák SZJA-mentességének ötlete. Tudnak már valamit a jövő évi családtámogatásokról?

– Konkrétumokat egyelőre nem tudok mondani. Egy nemzeti konzultációt fogunk elindítani ősszel, ennek az eredményétől is függ, hogy milyen döntések születnek majd. Azt, hogy hasonló kérdést felteszünk-e a nemzeti konzultáción, megtudhatják a kérdőívből.

 

Még ez sem dőlt el ezek szerint?

– Higgye el, időben adunk majd tájékoztatást a kérdőív tartalmáról. Ami az adókedvezményt illeti, elkötelezettek vagyunk abban, hogy az adórendszeren keresztül segítsük azokat, akik gyereket nevelnek. 2010 óta tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy minél több a gyermek egy családban, annál kevesebb legyen a személyi jövedelemadó. Ez a kedvezmény a kétgyermekesek esetében jövőre eléri a 2015-ös szint dupláját. Tehát folyamatosan lépünk előre ezen a területen.

 

Meg tudják mondani egzakt módon, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a párok gyermekvállalási kedvét növelik, pontosabban elősegítik a tervezett gyermekek megszületését?

– Hadd kérdezzek most először én! Kíváncsi lennék, hogy önök mint fiatal férfiak mit gondolnak erről.

S. I.: – Az anyagi lehetőségek nyilvánvalóan jelentősen befolyásolják ezeket a döntéseket, de talán inkább úgy fogalmaznék, hogy ha lehet előre reálisan tervezni, az segít a tervezett gyerekek megszületésében.

B. Gy.: – Én azt látom, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni a karriert a gyermekvállalással. Ha van két-három gyermek, akkor tíz évig az anya esetében nem igazán lehet erről beszélni, és kérdés, hogy miként tud majd visszaállni a karrierépítésbe.

– Ez valóban két meghatározó tényező – bár mások is vannak. Ami az anyagiak fontosságát illeti, ezt a mi tapasztalataink is visszaigazolják, ezért is fordítunk évről évre többet a családokra. Amíg 2010-ben 960 milliárd forint állt rendelkezésre a költségvetésben, addig 2019-ben már meghaladjuk a 2000 milliárd forintot, és még lehet, hogy valamelyest növekedni is fog ez az összeg. A korábbi összegnek több mint a dupláját fordítjuk tehát a családokra, melynek számokban mérhető eredménye is van, hiszen 20 százalékkal emelkedett a gyermekvállalási kedv 2011 óta.

A munka-család konfliktus is rendkívül érzékeny terület, annál is inkább, mert több a diplomás nő, mint a férfi. És igen, legitim vágy egy nő részéről, hogy legyen karrierje – örülök, hogy ezt a kifejezést használta. Ezért is nagyon nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor bátran ki meri mondani egy fiatal, hogy az elkövetkezendő éveket a gyermekvállalásnak szenteli. Szerintem ez egy férfinak sem könnyű, de egy nőnek hatványozottan nehéz.

Én hat évet voltam otthon úgy a gyerekekkel, hogy nem dolgoztam, így tudom, milyen érzés. Nagyon fontos, hogy olyan támogató közeg vegye körül az embert, amelyben tudja képezni magát, és az is, ha megmaradnak a szakmán belüli kapcsolatai is. Ehhez kellenek a családbarát munkahelyek, ahol értékelik, ha valaki családalapítás után visszatér, és ahol a közösség részeként tartják számon abban az időszakban is, amíg a gyermekeivel otthon van. Egyre több munkaadó ismeri fel az ebben rejlő lehetőségeket. Nem akarok általánosítani, de egy többgyerekes édesanya jellemzően nagyon jó munkaerő. Logisztikai területen verhetetlen, de egyébként is lojális, fontos neki, hogy megtartsa a munkahelyét, motiváltabb, hogy időben végezze el a feladatait, hatékony, empatikus. Rengeteg olyan készséget szerez meg a gyermeknevelés során, amelyek a munkájában is hasznosíthatók.

 

Miért 2018 lett a Családok éve?

– Mindig lehet azon vitatkozni, hogy van-e értelme annak, hogy egy ügynek kiemelt napja vagy éve legyen. Szerintem jó, ha van alkalom arra, hogy az átlagosnál több figyelmet fordítsunk az adott témára. Ezért jó, hogy 2018 a Családok éve. Jó lenne folytatni, mert nagyon sokakat megszólított, és rengetegen keresnek meg minket az ötleteikkel. Volt, aki megkérdezte, hogy nem zavar-e, hogy a családpolitika olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Miért lenne ez baj? Lehet, hogy az ötleteknek csak egy töredéke tud megvalósulni, de már az is hasznos, ha vitatkozunk, gondolatokat cserélünk.

 

Hogyan történik az állami ösztönzők, támogatások tervezése? Felülről megmondják, hogy ezt kell kidolgozni, vagy vannak akár az államtitkárság részéről jövő kezdeményezések, amelyekért adott esetben akár a miniszterelnökkel is meg kell „harcolni”?

– A javaslatok jelentős része az államtitkárságon születik – részben a valóban alulról jövő, például a nagycsaládosok által megfogalmazott igények alapján –, legyen szó a Családok évéről, a jelzálog- és diákhitelek gyermekvállalás utáni csökkentéséről vagy a Köldökzsinór-programról. A kormány és a miniszterelnök rendkívül támogató, nem kell harcolnunk, hiszen a céljaink közösek.

A gyarapodó nemzetté válást nem lehet pusztán családpolitikai vagy csak kormányzati eszközökkel elérni, a kérdés jóval összetettebb. Nem mindegy, hogy otthon vagy az iskolában a gyerek egy individualista, csak az egyén érdekeire koncentráló nevelést kap, vagy megtanulja, hogy a közösség milyen jelentős erőforrás. Nagy kérdés, hogy a saját családi, nemzeti identitásunk felől fordulunk kifelé, Közép-Európa, Európa, illetve a globális identitás irányába, vagy az utóbbiból kiindulva próbáljuk megtalálni a saját gyökereinket. Meggyőződésem, hogy ez a két ellentétes megközelítés a kultúrán keresztül a családi életre is másképp hat. 

Jó hír, hogy a magyar emberek szemlélete még nem romlott meg, mi családcentrikus nemzet vagyunk. Felmérések szerint a fiatalok házasságban szeretnének élni, gyerekeket terveznek. Kifejezetten fontosak számukra a szülők, őket tartják a legmegbízhatóbb információforrásnak.

 

Említette, hogy növekedett a gyermekvállalási kedv. Ez igaz, azonban a születések száma csökkent tavaly és az idei első félévben is. Ez nem ellentmondás? A kormány 2030-ig szeretné megállítani a népességfogyást, de hogyan jön ki a matek?

– Az alaphelyzetünk nagyon nehéz, mert 1981 óta folyamatosan fogy a népesség. Emiatt egyre kevesebb fiatal van, aki gyermeket vállalhat. Ma 27 éves nőből nagyjából 12-17 százalékkal kevesebb van, mint 10-20 évvel ezelőtt. Ez a tendencia ráadásul gyorsul, vagyis egyre kevesebb fiatal kellene, hogy egyre több gyereket vállaljon ahhoz, hogy megállítsuk a népességcsökkenést. Ezért az, hogy összességében a gyerekszületések száma mennyi, nem mutatja meg a teljes képet, abból kell kiindulni, hogy átlagosan hány gyermeket vállal ma egy fiatal. Nemzetközi szinten is ezt, vagyis a termékenységi rátát használják.

Ez a mutató 2011-hez képest 20 százalékkal emelkedett, most vagyunk 1,5-nél, így még 40 százaléknyi különbség van a népességmegtartáshoz szükséges 2,1-hez képest. Ha a 20 százalékos növekedéshez elegendő volt öt év, akkor a következő 10 év alatt reális lehet a 40 százalékos emelkedés. Ez persze így egy matematikai képletnek tűnik, holott itt emberekről, közösségekről, súlyos személyes döntésekről van szó. 

A cél az, hogy gyarapodjunk, fiatalodjunk, ne egy elfogyó, önmagáról lemondó, önfeladás útjára lépő nemzet legyen a magyar, mint ahogy egyébként az európai nemzetek többsége az. Ők ezt a küzdelmet deklaráltan feladták. Nemzetközi szinten sokszor provokálom a kollégáimat, hogy nem kellene-e beszélnünk arról, hogy miért nem vállalnak a fiatalok gyereket. Erre az a válasz, hogy ehhez nincs közünk, ezzel nem szabad foglalkozni. Szerintük a logikus válasz a migráció. Lehet, hogy a matek úgy is kijön, de itt nem krumplikat kell összeadni meg kivonni, hanem emberekről, kultúráról, nemzetekről van szó.

 

Időnként felbukkan az a kérdés, hogy női kvótára szükség van-e. Mit gondol, legyen több nő a parlamentben?

– Szerintem jó, ha több nő vállal közéleti szerepet - nem csak a parlamentben. Nem való a közélet persze mindenkinek, se a férfiak, se a nők közül. Fontos, hogy a döntésekben megjelenjen a női szempontrendszer is, hiszen másképp tárgyal, gondolkodik egy nő, mint egy férfi, egyszerűen máshogy vagyunk összerakva. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy „társadalom-mérnökösködni” kellene. Amikor megmondják, hogy a parlamentben ennyi nőnek kell lenni meg ennyi férfinak, az fából vaskarika. Inkább rátermett, jól képzett, tehetséges, tettre kész férfiakra és nőkre van szükség, hogy legyen kikből válogatni. Minden egyesterületen egyre-másra bukkannak fel azok a nők, akiknek nemcsak ambíciójuk, hanem tehetségük is van. Ha csak a Fidesz-frakciót nézem, ott is több nő van, mint amennyi volt korábban. Nem mondom, hogy nagyságrendet ugrottunk, de valamennyit léptünk előre.

De persze nem csak a politikáról kell itt beszélni. Az Nők Magyarországért Klub keretében a művészet, a sport, a tudomány, a közélet területéről kerestem meg olyan konzervatív értékrendű hölgyeket, akik szívesen gondolkodnak együtt nem csak a nőket, hanem a Magyarországot érintő legfontosabb kérdésekről, képviselik a női érdekeket, motiválják a fiatal, tehetséges hölgyeket a közéleti szerepvállalásra, és javaslataikkal akár a döntéshozatalban is érvényre juttathatják a női szempontokat.

 

Apropó női kvóta: Kunhalmi Ágnes szerint a gendervita – elnézést, csak idézek – „a cicikről és a fizetésekről szól”. Mit gondol erről?

– Nem teljesen értem, hogy a képviselőnő ezzel mit akart mondani. Létezik ugyan ez a vita a „gender pay gap” vonatkozásában, vagyis, hogy milyen különbségek vannak a nők és a férfiak fizetése között, ám a legtöbb esetben egy demagóg módon tálalt álproblémáról van szó. Ugyanis nem azt hasonlítják össze, hogy ugyanabban a pozícióban, ugyanazért a munkáért egy férfi és egy nő mekkora fizetést kap, hanem összeadják az összes férfi és az összes nő fizetését. A kettő között valóban lesz különbség, mert a szociális ellátórendszerben, az egészségügyben, az oktatásban, vagyis a jellemzően alacsonyabb fizetési kategóriákba tartozó szektorokban hagyományosan többségben vannak a női munkavállalók. A topmenedzserek világában viszont felülreprezentáltak a férfiak. Vagyis annak nem látom értelmét, hogy az ilyen fizetési különbségekről beszéljünk, annak viszont annál inkább, hogy támogassuk a rátermett, tehetséges hölgyeket, hogy vállaljanak vezetői munkát.

Az sem egyértelmű szerintem, hogy maga a gendervita miről szól. Már a szóhasználatot is szerencsétlennek tartom. Egy konferencián egy angolai hölgy nemrégiben úgy fogalmazott, hogy a Nyugat ma már nem fizikai, hanem kulturális gyarmatosítást folytat, és ennek különböző eszközei a fogalmak. Mint mondta, számukra azonnal gyanúsak azok a szavak, amelyet ők nem tudnak lefordítani az ő törzsi nyelvükre. Ezzel én is így vagyok. Jól ismerem a gender definícióit, a különféle megközelítéseket, de nem tudnám Önöknek megmondani, hogy a „társadalmi nemnek” fordított fogalom pontosan mit jelent. Úgy tűnik, hogy mindig mást. Amikor arról van szó, hogy fel kell lépni a nemi alapú erőszak ellen vagy, hogy a nőket segíteni kell az érvényesülésben, akkor azzal teljes mértékben egyet tudok érteni. De ha például a biológiai nemek megváltoztatásáról van szó, azzal nem tudok azonosulni – és szerintem a magyar emberek döntő többsége így van ezzel. Az őket érintő száz legfontosabb kérdés listáján megítélésem szerint a genderügy nem szerepel.

 

Csökkent az abortuszok száma, és a kormány tervezi az ezzel kapcsolatos szabályok pontosítását. Egyetért-e Dúró Dóra javaslatával, hogy az abortuszra magukat elszánó hölgyeknek a döntés előtt meg kelljen hallgatniuk a magzat szívhangját?

– Semmiképpen nem Dúró Dórához kötném ezt az egyébként már korábban is felmerült ötletet. Érdemes azt is leszögezni, hogy érdemi változást az abortusz szabályozásában nem tervezünk. Az emberi élet alaptörvényben is rögzített védelmének és tiszteletének erősítése közös feladat, aminek egyik legjobb eszköze a tudás átadása, és a felelős párkapcsolatra, családi életre nevelés gyermekkortól kezdve.

 

Ezt értem, de van esély, hogy a konkrét javaslat bekerül a törvénybe, vagy miután Dúró Dóra vetette fel, ez már esélytelen?

– A magzat szívhangjának meghallgatására van példa külföldön, és bizonyos keretek között magam sem ellenzem. Amikor valaki egy ilyen súlyos döntést meghoz, tisztában kell lennie azzal, hogy ez nemcsak rá vonatkozik, hanem egy másik életre is. A magzat nem tudja a saját érdekeit érvényesíteni, ezért fontos, hogy segítsünk hallatni a hangját.

 

Hasonló ideológiai frontvonal húzódik a konzervatív értékrendet és a genderideológiát képviselők között. Ellentmondásnak tűnik, hogy miközben melegjogi aktivisták hátrányos megkülönböztetésről beszélnek, Magyarországon létezik és az azonos nemű párok számára is elérhető a regisztrált élettársi kapcsolat; az egyenlő bánásmódról szóló törvény is védi a homoszexuális állampolgárokat. Mennyire éles a családmodellről folyó küzdelem Magyarországon?

– Mi a gyermekek szemszögéből közelítjük meg ezt a kérdést, ugyanis minden gyermeknek joga van egy édesanyához és egy édesapához. Én nem tennék egyenlőségjelet a homoszexuális emberek és a melegszervezetek közé. Talán emlékeznek még arra, amikor azt mondtam, hogy a családalapításhoz egy férfire és egy nőre van szükség, és pont elég hozzá egy férfi és egy nő, ami miatt néhányan gyűlöletkampány indítottak ellenem, pedig mindössze egy nyilvánvaló tényre utaltam.  Ezek után egy teljesen más ügyben beszéltem valakivel, aki vállaltan homoszexuális, és azt mondta, ne gondoljam, hogy ez az általánosan jellemző reakció a homoszexuális emberek részéről. Közülük rengetegen a melegfelvonulástól is távol tartják magukat, mert irritálja őket, mint ahogy az is, hogy 128 féle nem jogaiért küzdenek különböző szervezetek.

Ez a vita nem rólunk, magyarokról szól, ez a globális tendenciák magyarországi kivetülése. A melegek jogvédelme egy trendi dolog, sokan érzik úgy, hogy nekik erről mindenképpen beszélniük kell. Magyarországon minden kisebbség jogai biztosítottak, és gyakorolni is tudják ezeket. A jogsértések ellen határozottan fellépünk, heteroszexuális és a nem heteroszexuális emberek esetében is.

Persze vannak, akik mesterségesen feszültségeket keltenek, olyan vitákat generálnak, amelyeknek sem alapjuk, sem aktualitásuk nincs. Ez nem más, mint provokáció. A mai liberalizmus nagy önellentmondása, hogy odáig tud csak elfogadni bármit, amíg az megegyezik a liberálisok véleményével. De miért ne lehetne nekem más véleményem? Miért ne gondolhatná valaki azt, hogy a házasság a férfi és a nő szeretetkapcsolata. Ha erre az övéktől eltérő véleményre gyűlölet és kirekesztés a válasz, az nem más, mint véleménydiktatúra.

Olvasson tovább: