Kereső toggle

Ostromlott felsőoktatás

Még mindig előnyben vannak a diplomások a munkaerő piacon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarországon nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a diplomások bérelőnye és elhelyezkedési esélye az alacsonyabb iskolázottságúakhoz képest. A társadalmi különbségeket konzerváló oktatási rendszer és szakpolitika miatt ugyanakkor kevesen jutnak be a felsőoktatásba – erősíti meg az OECD legújabb jelentése.

Hazánkban az alapfokú egyetemi végzettség átlagosan 72 százaléknyi, a mesterképzés 134 százaléknyi többletet jelent a középfokú végzettségűek jövedelméhez képest – derül ki az OECD legfrissebb oktatási jelentéséből, az Education at a Glance 2018 című kiadvány felsőoktatásra vonatkozó adataiból.

Diplomásként jobb?

„Magyarországon a felsőoktatás az OECD egyik legmagasabb jövedelemelőnyét kínálja, s egyben kimagasló elhelyezkedési lehetőségeket is biztosít, különösen a mester- és doktori fokozatok megszerzése esetén” – olvasható a jelentésben.

Szakmáktól függően is jelentős bérkülönbségek vannak, ennek kapcsán a kiadvány kitér a pedagógusok fizetésére, amely az elmúlt évek emelése ellenére is elmarad a nemzetközi tanárbér átlagtól, és nem mellesleg a hazai diplomás bérek között sem számít magasnak.

Az OECD megállapítja azt is, hogy Magyarországon a nemek közti különbség is kirívóan nagy, mind a foglalkoztatás, mind a keresetek tekintetében. A diplomás nők a hasonló végzettségű férfiak bérének a kétharmadát kapják, ami az EU23-országok körében a legnagyobb különbségnek számít.  

Számos kutatás kimutatta már, hogy az óriási bérkülönbségek miatt Magyarországon a felsőfokú végzettségűeknek hatványozottan jobb életkilátásaik vannak, mint az alacsonyabb végzettségűeknek. Az IMF 2017-es Költségvetési Monitorának adatai szerint világszerte jellemző, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknek nemcsak a várható élettartama, hanem az egészséges életéveinek a száma is magasabb mint a képzetlenebbeké. Ennek elsődleges oka a több jövedelem, illetve a (jó) egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A skála egyik végpontján Olaszország áll, ahol az alacsony iskolai végzettségű férfiak átlagosan 4 évvel élnek kevesebbet, mint magasan képzett társaik, míg a skála másik végén Magyarország van, ahol 14 év a különbség.


Nem csak az egyének életkilátásai, hanem az ország gazdasági versenyképessége is nagyban múlik a diplomás arányon, ezért az OECD jelentés fő megállapításai között szerepel, hogy a felsőoktatásba felvett hallgatók száma alacsony, és a magyar felsőoktatásra jutó GDP-arányos ráfordítás az egyik legalacsonyabb (0,9 %) a 34 OECD-ország között. A jelentés szerint már a korai fejlesztéshez való hozzáférés is – akárcsak a későbbi iskolai előmenetel – erősen függ a gyerekek társadalmi, gazdasági hátterétől.

A jelenlegi közoktatási rendszer nem csökkenti a társadalmi különbségeket, a felsőoktatásba bejutók köre pedig – elsősorban az oktatáspolitikai intézkedések következtében – egyre szűkül.  Hiller István szocialista szakpolitikus múlt heti sajtótájékoztatóján hívta fel a figyelmet arra, hogy a felsőoktatásba felvett hallgatók száma 2010 és 2016 között 26 százalékkal – 114 ezerről 85 ezer főre – csökkent. Hiller figyelmeztetett a diákok romló nyelvtudására is, és előkészítetlennek nevezte a 2020-tól a felsőoktatási felvételik feltételeként bevezetendő nyelvvizsgát. Ez a lépés szerinte tovább szűkíti majd a továbbtanulók számát, és a diplomaszerzést a tehetősebb rétegek privilégiumává teszi, akiknek van pénzük megfizetni a különórákat. Hiller hangsúlyozta azt is: nem az első sikeres nyelvvizsga ingyenessé tétele volt a legégetőbb kérdés, hanem az, hogy a magyar közoktatás nem képes megfelelő szintű nyelvtudást adni, ezért a felvételivel kapcsolatos rendelkezés visszavonását indítványozta.

A kormánynak a 2011-es felsőoktatási törvényből is ismert álláspontja szerint azonban Magyarországon diplomás „túltermelés” van, különösen a humán területen, s inkább a középfokú szakmunkásképzésre kellene a hangsúlyt fektetni. A tények azonban ennek ellentmondanak, elég csak az OECD adatait idézni, miszerint hazánkban a 25-64 éves lakosság 23,7 százalékának van felsőfokú végzettsége, amivel meglehetősen hátul, Portugália és Costa Rica között állunk, miközben az OECD-átlag 35,7 százalék. (Az első három helyen Kanada (56 százalék), Japán (51 százalék) és Izrael (50 százalék) található.)

Az oktatási rendszer modernizálását, a diplomásarány növelését nem csak ellenzéki szakmai körök tartják fontosnak. „A magyar felsőoktatás beiskolázási bázisának szélesítését” sürgette a Magyar Nemzeti Bank 180 lépésben megfogalmazott júliusi javaslatcsomagja is, amely az ország gazdasági versenyképességének növekedési feltételeit vette számba. A szerzők nemzetközileg elismert felsőoktatást és hatékonyabb közoktatást látnak szükségesnek, s többek között az idegen nyelvű képzések körének bővítését is hangsúlyozzák. 

Kié lesz a Corvinus?

Deák Dániel, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzora, az Oktatói Hálózat egyik vezetője viszont nemrég egy PDSZ-konferencián arról értekezett, hogy a magyar felsőoktatás állandó ostrom alatt van, újabb és újabb csapásokat szenved el. Hozzátette: jogászként úgy látja, hogy mindez teljesen jogszerű, tehát a hatályban lévő jogszabályokkal formálisan összeegyeztethető. Többek közt aggályos kormányzati beavatkozásként említhetők a BCE-vel kapcsolatos tervek is, melyek szerint az egyetem az EMMI-től az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne át, majd egy erre a célra létrehozott közalapítvány fenntartásába kerülne. Felreppentek hírek arról is, hogy így megvalósulhat a kormánynak a Corvinus szétdarabolására irányuló, korábban meghiúsult szándéka is, amennyiben egyes karokat az ELTE-hez, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez csatolnának. Mindenesetre a múlt heti belső körlevél, amit az egyetem vezetése küldött szét, üdvözölte a közhasznú alapítványi fenntartás lehetőségét, amely „szabadabb és rugalmasabb működési” kereteket biztosítana, illetve nemzetközi távlatokat nyitna az ott folyó oktatási és kutatási munka számára.

Úgy tudjuk, hogy minden egyetemi polgár a körlevélből értesült a lehetséges változásról, és nyilatkozni senki nem szeretne. Deák Dániel szerint nagy félelem, bizonytalanság és passzivitás tapasztalható az egyetemi dolgozók körében. Ilyen helyzetben az érdekvédelmi szervezetek szerepe megnő, mivel anonim módon tudják tolmácsolni a problémákat a vezetők felé, de nagy tömegtámogatást nem tudhatnak maguk mögött.

„2011 óta mennek a viták az állami felsőoktatás funkcióját illetően, s ennek jegyében nagymértékű forráselvonások is zajlottak. A kormány már 2012-től igyekezett visszaszorítani az állami finanszírozású jogász- és közgazdászképzést, illetve áttenni a hangsúlyt az államigazgatási területre, egész pontosan a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyó káderképzésre. Ha megszüntetni nem is tudnak egy nemzetközileg is elismert tudáscentrumot, az biztos, hogy megpróbálják amennyire csak lehet piaci alapokra helyezni a képzést, s ehhez megoldás lehet egy közalapítványi fenntartás” – elmélkedett kérdésünkre egy egyetemi oktató, aki szerint az semmi esetre sem biztató a hazai közgazdaságtudomány szempontjából, hogy egy hete felröppent a hír: Palkovics László megszüntetné a világ tudományos élvonalába tartozó MTA Közgazdaságtudományi Intézetet, bár ezt az ITM-miniszter cáfolta.

MTA sorsa

A hír annak kapcsán merült fel, hogy egyeztetések indultak az ITM és az MTA között, miután nyáron elfogadásra került a költségvetési törvény, ami Deák szerint súlyos csapást mért az akadémiai szabadságra. Eszerint az MTA kutatóhálózatának a finanszírozása – ami az MTA összköltségvetésének a kétharmadát teszi ki – jövőre az MTA-tól a Palkovics László vezette ITM-hez kerül át. A törvény alapján az átcsoportosított forintmilliárdokat minden megkötés nélkül átöntik az ITM kasszájába, ami azt jelenti, hogy egyelőre semmilyen jogi garancia nincs a kutatóintézetek további sorsát illetően. (Lásd erről bővebben: Vita a tudományos élet jövőbeni finanszírozásáról. Hetek 2018. július 6.)

A törvény végrehajtásáról szóló egyeztetések során – az MTA tájékoztatása szerint – kiderült, hogy az ITM idén decemberig átvizsgálná és feldarabolná az akadémiai kutatóintézet-hálózatot: egyes kutatócsoportokat vagy intézeteket más egyetemekhez vagy más kutatóintézetekhez rendelne, a többieket az MTA fenntartásában hagyná vagy megszűntetné. Az MTA tiltakozásának hatására részleges megállapodás született, mely szerint az Akadémián belül zavartalanul folytatódhatnak a kiválósági pályázati projektek, valamint az egyetemi kutatási pályázatok. Az ITM az MTA kutatóintézet-hálózatának átvilágítását és értékelését az Akadémiára bízza, s addig az intézményi struktúrát érintő döntéseket nem hoz.

 

Olvasson tovább: