Kereső toggle

Milyen a magyar politikus?

A Parlament szociológiája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A népképviselet legfőbb szerve az Országgyűlés. De vajon mennyire tükrözik a törvényhozók a magyar társadalmat, amelynek képviseletét ellátják? és mennyire fontos, hogy a törvényhozás leképezze az őt megválasztók összetételét?

 

A választásokon való induláshoz (passzív választójog) semmilyen extrém követelmény nincs támasztva, mégis ha megnézzük a rendszerváltás óta felállt T. Házat, elég hasonló képet mutat. Kérdés, hogy az országgyűléstől elvárható-e egyáltalán, hogy összetétele (legalább) részben hasonló legyen az általa képviselt társadalomhoz? Az arányosságot pártolók szerint a polgárok különböző csoportjainak (nők, kisebbségek, fiatalok, szegények stb.) érdekeit leginkább közülük származó politikusok tudják érvényesíteni. Az ezt ellenzők szerint teljesen felesleges, sőt káros ez a megközelítés, a választáson mindenki szabadon indulhat, a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, és a végső döntés a szavazóknál van. Ebbe a vitába nem célom belefolyni, viszont az országgyűlés szociológiájának vizsgálata elég jól megmutatja, kinek mekkora esélye van törvényhozóvá válni.

Iskolai végzettség

 

A képviselői munkának nem előfeltétele a felsőfokú végzettség, mégis a mostani és korábbi ciklusokban is kimagasló arányban voltak a diplomások. Jelenlegi összetételben 92 százalék (183 képviselő) a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, ezenfelül hárman abszolutóriummal rendelkeznek. Ez az adat azért különösen érdekes, mivel össztársadalmi szinten a diplomások aránya a 2017-es adatok (KSH) alapján 20 százalék. Valamilyen szintű nyelvtudásról a honatyák 74 százaléka számolt be, ez a nyelvismereti arány is messze meghaladja az országos átlagot, ami a felnőtt lakosság esetében 37 százalék.

Végzettség szempontjából feltűnő többségben vannak a humán területeken diplomát szerzők. Mindig is magas százalékban voltak jelen a jogászok, mostanra szinte hatalmukba vették az országot (40 jogász végzettségű képviselő van). Az arányuk 18,65 százalékról 22 százalék fölé nőtt, vagyis a mostani parlamentben már minden ötödik képviselőnek jogi diplomája van.

Míg az 1990-es választáson gyakori volt, hogy a pártok országosan ismert színészeket indítottak listáikon (Bánffy György, Darvas Iván, Székhelyi József), az előadóművészek napjainkra teljesen kikoptak a Parlament székeiből. Ezenfelül csökkent a gazdasági és műszaki végzettségűek, és nőtt a bölcsészek aránya – 61 bölcsész végzettségű képviselőnk van. Teológus is akad a parlamentben, heten jelöltek meg ilyen típusú diplomát. Az orvosok száma is csökkent, nyolcan ülnek jelenleg bent. És szinte teljesen eltűntek a parlamentből az állatorvosok: 1990-ben még 13-an szereztek mandátumot (még az SZDSZ-nek is volt állatorvosa), idén csak az LMP-sből függetlenné vált Hadházy Ákos került be.

Életkor

 

Életkor kapcsán slágertéma a fiatalok apolitikus hozzáállása (lásd Apolitikus nemzedék. Hetek, 2017. október 13.), a magyar ifjúság politikai attitűdjét illetően az átlagosnál is nagyobb kiábrándultság a jellemző. Nem mutat mást az indulók összetétele sem, hiszen a fiatalok aránya nagyon alacsony – a társadalom 12 százaléka a 20–29 éves korosztály tagja, míg a Parlamentben csupán 2 százalékban (2 képviselő) vannak jelen. A legerősebb országgyűlési korcsoport az 50–59 éveseké – a parlamenti jelenlétük 38 százalék, míg a lakosságnak 12 százalékát adják. Ebben közrejátszik egyrészt, hogy a tapasztaltabb politikusok nagyobb közbizalomnak örvendhetnek, másrészt a fiatalok közömbössége miatt a pártoknak sokszor nincs megfelelő utánpótlása. 

Nők aránya

 

A nők részvételi aránya a szabad választások után felállt országgyűlésekben mindig is alacsony volt, a 2010-es és a 2014-es ciklus kezdetén például 10 százalék alatti. A 2018-as választáson ezt 11 százalékra sikerült feltornázni, ami nemzetközi viszonylatban is rendkívül alacsony. A társadalmi összetétel szempontjából is különösen meglepő ez az adat, mivel a lakosság 52 százalékát nők adják.

Felmerül, hogy miért lenne jó egyáltalán a nők nagyobb arányú részvétele a közéletben, leszámítva az egyenlőségdiskurzust. Egyes kutatások szerint a nők nagyobb részvételi aránya hat a politika működésére (például más a férfiak és nők konfliktuskezelése), a női képviselők jelentősen nagyobb mértékben hoznak a nők életét pozitívan befolyásoló döntéseket. Egy 103 országot elemző uniós vizsgálatban kimutatták, hogy azokban az államokban, ahol a női kvóta miatt több hölgy képviselő van, többet költenek a jóléti kiadásokra, az egészségügyre és az oktatásra. A kutatás szerint ebben nagy szerepük van a női képviselőknek.

Ha ez ennyire jó, miért van ennyire kevés nő a parlamentben? Egy gyakori magyarázat erre a feministák részéről a magyar társadalom patriarchális jellege, azaz hogy a férfiakat alkalmasabbnak tartják a vezetői szerepekre. Az Integrity Lab közvélemény-kutatást végzett ennek vizsgálatára. Ebből az derült ki, hogy a magyarok többsége (84 százaléka) nem ért egyet azzal, hogy azért van kevés nő a parlamentben, mert kevésbé lennének alkalmasak közéleti feladatok ellátására. Ezen felül a válaszadók 74 százaléka azzal sem ért egyet, hogy a nők kevésbé lennének képesek nehéz döntéseket meghozni, és hét emberből csak egy gondolta, hogy a nők nem elég kemények a politikához. A megkérdezettek 36 százaléka véli úgy, hogy a politizáló nőket még saját pártjukban sem támogatják eléggé, és szintén 36 százalék gondolja úgy, hogy a nőknek családi kötelezettségeik miatt nincs elég idejük a politikára. Összességében a válaszadók 54 százaléka gondolta azt, hogy közös érdekünk, hogy több nő legyen a politikában. Vagyis a társadalom elutasító hozzáállásával önmagában nem lehet magyarázni a női politikusok rendkívül alacsony arányát.

Kisebbségek képviselete

 

A kisebbségek demokratikus képviseletének biztosítása érdekében az  országgyűlés két új jogintézménnyel kívánta biztosítani a nemzetiségek parlamenti képviseletét: egyrészt megalkotta a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségét, másrészt a kedvezményes mandátumot nem szerzők számára lehetővé tette a nemzetiségi szószóló parlamentbe juttatását.

A kisebbségek bejutási esélyeit jól mutatja, hogy a 13 nemzetiségünk közül a német nemzetiségi listán sikerült összehozni egy kedvezményes mandátumot, a roma képviselők száma viszont háromról egyre csökkent. Szószólót minden nemzetiségnek sikerült állítania.

A szószólóknak viszont nincs szavazati joguk, bár bizonyos korlátozott jogosultságokkal (mint például felszólalási jog, vagy indítványozási jog), mégis be tudnak kapcsolódni az országgyűlés munkájába. A szószólói intézménnyel tehát van – még ha korlátozott is – képviselete a nemzetiségeknek.

Esély a bejutásra

Ezek alapján a legnagyobb esélye a törvényhozóvá válásra a vidéki születésű, a katolikus vagy református egyházban keresztelkedett, középkorú, bölcsész- vagy jogi diplomával rendelkező férfiaknak van.

Női kvóta

A női kvóta célja az, hogy több hölgy képviselő jelenjen meg a közéletben. Az Integrity Lab kutatása alapján hazánkban a női kvóta bevezetésének  támogatottsága pártpreferencia alapján elég eltérő: baloldali-liberális szavazók mondták azt, hogy szívesebben szavaznak olyan pártra, amely több női jelöltet állít. A női kvótát legkevésbé a fideszesek támogatják, 46 százaléknyian, a teljes népességben viszont 51 százaléknyian pártolják annak bevezetését.
A kvótaellenességnek konzervatív és liberális oldalról is van narratívája. A konzervatív magyarázat szerint a politizálás férfias dolog, a női természettel alapesetben összeegyeztethetetlen – és azért nincsen több nő a politikában, mert szimplán nem akarnak politizálni. A liberális narratíva az egyenlőség és szabad verseny doktrínájából közelíti meg a kérdést: a legjobb jelölteknek kell pozícióba jutni, mindegy, hogy az nő vagy férfi. A kvóta ezt lehetetleníti el – „kvótanők” kerülnének a törvényhozásba, nem azért mert ők a legalkalmasabbak, hanem mert nők. A magyarázat képviselői szerint ez egyrészt megalázó a nőkre nézve, és diszkriminatív a férfiak szempontjából.
A női kvóta támogatói szerint sem ideális ez a megoldás, viszont  úgynevezett szükséges rossz, mivel strukturális okokból nem tudnak a nők részt venni a közéletben. A nemek egyenlőségéhez viszont elengedhetetlen, hogy a törvényhozásban is közel azonos arányban vegyenek részt.
Egyébként a pártoknak teljes szabadságuk van saját szervezetükön belül megváltoztatni a nemek arányát, egy elég egyszerű módszerrel az egyéni és pártlistás jelöltek kiválasztásánál. Ilyen módszert az LMP használ az országos listáján, cipzáros kvótának hívják, ami annyit tesz, hogy minden két, azonos nemű jelöltet egy ellenkező neműnek kell követnie.

 

 

Olvasson tovább: