Kereső toggle

Újra van pártja a radikálisoknak

Régi-új szélsőjobb

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hivatalosan is párttá alakult a Jobbikból kivált Mi Hazánk Mozgalom, amely Toroczkai László vezetésével meghatározó ellenzéki erővé nőné ki magát. Augusztus 20-án ellátogattunk a fővárosi zászlóbontásra, ahol kikérdeztük a párt vezetőit is.

Másfél órán keresztül vártunk Toroczkai Lászlóra, hogy végre feltehessük neki a kérdéseinket. A napokban bejegyzett Mi Hazánk Mozgalom első emberét valósággal megrohamozták a hívei, miután mérsékelten harcias beszédében egy „közös útra” invitálta őket. A Jobbikból kiszakadt radikális tábor a korábbiakhoz képest jóval szelídebb arcát mutatta a városligeti zászlóbontó rendezvényen, ahol a komor tekintetű betyárseregesek mellett lelkes fiatalok, és többgyerekes családapák is megjelentek.

Csalódtak Vonában

Az augusztus 20-ai ünnepi rendezvényen több százan gyűltek össze, ami egy épphogy megalakult párt esetében különösen nagy teljesítmény. Főleg, ha összehasonlítjuk a részvételt a többi ellenzéki párt megemlékezéseivel, amelyeken néhol még a százat is alig érte el a látogatók száma. Ugyancsak beszédes, hogy a Mi Hazánk Mozgalom interneten indított társadalmi vitapontjaira a budapesti zászlóbontásig több mint 100 ezer szavazat érkezett, valamint 30 ezer írásos vélemény.

Bár felmérések még nem készültek azt illetően, hogy a Jobbik népszerűségét mennyire vetette vissza a Toroczkai-féle tábor kiválása, a több mint száz elveszített önkormányzati mandátum és a sorban feloszlatott helyi szervezetek minden bizonnyal komoly kihívás elé állítják az anyapártot. Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke  lapunknak nyilatkozva azt mondta, elszakadt a parlamenti frakció a párttól, ezért indult meg a kilépési hullám a Jobbikból. A pártból kilépett Dúró Dóra egy személyben képviseli a mozgalmat a parlamentben mint országgyűlési képviselő, és mint a párt elnökhelyettese. Ő a kérdésünkre úgy fogalmazott, néhány hete még kizártnak tartotta, hogy egyetlen országgyűlési képviselő is átjöjjön rajta kívül a mozgalmukba, erre most már nagyobb esélyt lát így, hogy mindjárt párttá alakul a Toroczkai-féle csoportosulás.

Csalódott Jobbik-szavazók is szép számmal részt vettek a budapesti zászlóbontón. Volt több egykori gárdatag, aki azt sérelmezte lapunknak, hogy Vona Gáborék a néppártosodást követően tulajdonképpen elárulták azt a nemzeti radikális tábort, akiknek anno a parlamentbe kerülésüket köszönhették. Az egyik résztvevő azt vetette a pártvezetés szemére, hogy megszakították a kapcsolatukat azzal a Morvai Krisztinával, aki nem egy esetben az utcán is kivette a részét az akciókból, és „nem csak mutatóban jelent meg a Deák Ferenc téren, mint Vona Gábor”. Sokan azt is kritizálták, hogy a Jobbik az utóbbi időben éles váltással lendületesen elkezdett közeledni a baloldali pártok felé, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Persze a radikális irányzathoz való visszatérés egyben az olyan, Vona Gábor által „vadhajtásoknak” vagy legalábbis gyanúsnak nevezett alakulatoknak a visszafogadását is jelenti, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Betyársereg. Utóbbinak standja is volt a városligeti rendezvényen.

Halálbüntetés, szegregáció és abortusz

A radikális vonalhoz való visszatérés ellenére úgy tűnik, a média kiemelt lehetőséget biztosított a Mi Hazánk Mozgalom vezetőinek a szereplésre, különösen a hangzatos, interneten megfuttatott programpontok miatt. Ezek között szerepel például a „politikusbűnözők” kétszeres büntetéssel történő sújtása, vagy épp a sorkötelezettség 1-2 hónapos terjedelemben történő visszaállítása. Ugyancsak hangzatos célkitűzése a szervezetnek a rendkívül súlyos bűncselekmények esetében a halálbüntetés ítéletének kiszabása, vagy a szibériai bérrabtartás ötlete. Ez utóbbit már a Jobbik is felvetette négy évvel ezelőtt, akkor a párt által sokat emlegetett „cigánybűnözéssel” kapcsolatban merült fel.

A hazai romák integrációjával kapcsolatban is a Jobbik „magyargárdás” éveit idéző, kemény üzenetet fogalmazott meg a Mi Hazánk, a mozgalom szerint le kellene állítani a cigányügyi program finanszírozását, valamint bizonyos esetekben szegregált oktatást kellene bevezetni. Dúró Dóra szerint a „cigánybűnözés” egy olyan speciális bűnelkövetési forma, amit kezelni kell, míg Novák Előd pedig a „cigányság népességrobbanásáról” beszélt, ami szerinte „generációk óta újratermeli a szocializációs problémákat”. A párt alelnöke hozzátette, ha a szülők „nem képesek átadni a gyermekeiknek az alapvető nevelési szükségleteket, akkor az államnak a feladata is a köz nevelése”. A pártelnök egyenesen „cigányproblémáról” értekezett, lapunknak úgy fogalmazott, nem megoldás az sem, hogy az ellenzék nem foglalkozik a kérdéssel, ahogyan az sem, hogy „a kormány Farkas Flóriánokra bízza a közpénzt”.

Azzal kapcsolatban, hogy mi a válaszuk azokra a már a Jobbikkal és most velük szemben is megfogalmazódó kritikákra, amelyek szerint a romákkal kapcsolatban retorikájuk rasszista, programjuk pedig voltaképpen az etnikai alapon történő diszkriminációról szól, Toroczkai László úgy felelt, szerinte nem lehet úgy viselkedni, mintha maguktól megoldódtak volna ezek a közbiztonsággal kapcsolatos problémák. „Nem félünk semmilyen bélyegtől. A tapasztalatok és tények kimondása nem rasszizmus” – fogalmazott a párt elnöke. Ennek ellenére nem lehet máshogy, mint az etnikai sztereotípiákra építő fogásként értékelni, hogy a Mi Hazánk „konzultációjának” a szegregált oktatással kapcsolatos kérdéséhez szemléltetésül egy verekedő roma gyereket raktak, aki éppen egy védekező fehér gyermeket üt. Vannak dolgok, amelyek a jelek szerint nem változtak az ős-Jobbik óta.

Ami viszont egyértelműen pozitív kezdeményezés a párttá alakult radikális mozgalom részéről, hogy teljes mellszélességgel beleálltak az abortusz ügyébe, amellyel kapcsolatban a programjukban úgy fogalmaztak: véget vetnének az indoklás nélküli, „bemondásra” történő magzatelhajtásoknak. Ezzel kapcsolatban Dúró Dóra például a macedón példát hozta fel, ahol kötelezővé tették az abortuszt igénylő várandós nőknek a magzat szívhangjának a meghallgatását. Önmagában csak ez az intézkedés 20 százalékkal vetette vissza az országban az abortuszok számát. Az elnökhelyettes szerint ez nemzetstratégiai és lelkiismereti kérdés is. Toroczkai leszögezte, ha népszerűségvesztéssel is jár, akkor sem engednek ebben a kérdésben, mert míg sokak szerint az abortusz egy egyszerű orvosi beavatkozás, szerintük itt „egy emberi élet kioltásáról van szó”.

A Mi Hazánk Mozgalom programpontjai között szerepel még többek között az ügynöklista nyilvánosságra hozása, az ingyenes helyi tömegközlekedés (észt mintára), a választójog írni-olvasni tudáshoz kötése, vagy épp a kötelező választási program és miniszterelnök-jelölti vita is.

Kilépnének ebből az EU-ból

A legnagyobb visszhangot talán az váltotta ki a Mi Hazánk célkitűzései közül, hogy 15 év után népszavazást írnának ki Magyarország uniós tagságáról. A párt hivatalos álláspontja szerint 2003-ban még kellő tapasztalat nélkül dönthettek az emberek a csatlakozásról, most viszont már elegendő ismeret áll rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar társadalom ismét mérleget vonjon, hogy mennyire éri meg továbbra is az EU tagjának maradni.

Lapunk megkérdezte Novák Elődöt és Toroczkai Lászlót is azzal kapcsolatban, hogy személy szerint hogyan voksolnának egy kilépéssel kapcsolatos népszavazáson.

A párt alelnöke szerint elvi kérdés, hogy nem éri meg a nemzeti önrendelkezés feladása gazdasági előnyökért cserébe. „Bár nem egyik napról a másikra, de angolosan távoznék” – fogalmazott Novák, aki szerint fel kell készülni az Unió utáni életre. Hozzátette, „a Szovjetunió is úgy omlott össze, egyik pillanatról a másikra”. A párt első embere is hasonló választ adott, Toroczkai szerint üzenetet kell küldeni az EU-nak. „Én a jelenlegi Európai Unióra, így, ahogy működik, nemmel voksolnék” – fogalmazott, de leszögezte, semmiképpen sem az egyik pillanatról a másikra történne meg a kilépés.

Antiszemitizmus, anticionizmus, Izrael-ellenesség

Habár a „nemzeti radikális” tábor budapesti zászlóbontóján a korábbi tapasztalatokhoz képest konszolidált arcát mutatta, beszédesek voltak a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos elszólások. Végignézve a kitelepülő árusok portékáit, azt tapasztaltuk, hogy nem tűntek fel a Magyar Szigetet még anno jellemző tiltott önkényuralmi jelképek vagy antiszemita kiadványok. (Egyetlen kivételt találtunk, egy könyvborítón a „zsidó háttérhatalmat” jelképezendő Dávid-csillagos parlament volt látható.) Meglepő módon még a résztvevők is csak rendkívül óvatosan nyilatkoztak a cigányságot és zsidóságot érintő kérdéseinkre, Izraellel kapcsolatosan viszont már szinte teljes volt az egyetértés. Az egyik résztvevő úgy fogalmazott, súlyos hiba volt az Orbán-kormány részéről, hogy kvázi meginvitálta Izraelt a visegrádi négyek szövetségébe.

A magyar–izraeli kapcsolatokat illetően Dúró Dóra még arról beszélt, hogy törekedni kell a mindkét fél számára egyaránt előnyös normális diplomáciai kapcsolatok fenntartására, míg Novák Előd már a sokat hangoztatott Simon Peresz idézettel válaszolt, amely szerint „felvásárolják Magyarországot”. Az alelnök úgy fogalmazott, „ez eléggé ijesztő képet festett az izraeli–magyar viszonyról”, de mindemellett bízik a magyar érdekek előtérbe helyezésével egy általános kapcsolat fenntartásában. Toroczkai még ennél is messzebb ment, személyes álláspontja szerint „Izraelnek komoly felelőssége van az illegális migrációval kapcsolatban, a Közel-Kelet és számos észak-afrikai ország destabilizálásában”. Hogy a pártelnök pontosan mi alapján gondolja ezt, nem világos, de az nyilvánvaló, hogy Toroczkai azt szorgalmazná, hogy a kormány a migrációs politikájának tegye részévé Izrael bírálatát is. (Megütötte a fülünket Toroczkai azon mondata is, amikor a beszédében kijelentette, most már nem „bűntudatra nevelő” filmekre van szükség, hanem olyan játékfilmekre, amelyek a magyarság dicső fejezeteit dolgozzák fel. Ez utóbbi a mozgalom programjában is szerepel.)

***

A Mi Hazánk Mozgalommal kapcsolatban rengeteg még a megválaszolatlan kérdés. Egyrészt nem lehet megjósolni, hogy pontosan mekkora részt sikerül kiszakítania a Toroczkai–Novák–Dúró triumvirátusnak a Jobbikból, illetve mekkora az a nemzeti radikális szavazótábor, ami kész ismét megbízni a pártpolitikában, hogy az képviselje az ügyeiket. Az is kérdés, hogy a 2006-os utcai zavargásokban kulcsszerepet játszó ásotthalmi polgármester képes-e végrehajtani egy olyan néppártosodást, ami egyben nem jár a radikális elvek feladásával.

Ami feltűnő, hogy a kormányközeli sajtó tulajdonképpen a Simicska-féle Jobbik elleni küzdelem miatt szinte a tenyerén hordozta a pártszakadás és egyben a Mi Hazánk Mozgalom ügyét, nyilván ez a „hátszél” sem tart örökké. Felmérés híján azt még nehéz megbecsülni, hogy az ellenzéki térfélen a valóságban mekkora erőt fog képviselni az új radikális párt, az beszédes, hogy a pártok közül a becslések szerint a Mi Hazánk rendezvényén vettek részt a legtöbben.

A hangzatos programpontok és a konszolidált megjelenés azonban nem jelenti azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalom vezetői leszámoltak volna a „múlt bűneivel”. A neonáci kuruc.infóhoz köthető Novák Előd, vagy a tévészékházat megostromló, Gyurcsány Ferenc lelövésén morfondírozó Toroczkai László sem érzi úgy, hogy szégyellniük kellene a múltjukat, szerintük vissza kell térni azokhoz a radikális elvekhez, amik annak idején naggyá tették a Jobbikot. Hogy erre így most már sokadjára, mekkora lesz a társadalmi fogékonyság, hamarosan kiderül.

Olvasson tovább: