Kereső toggle

A legfőbb hírforrás

Kinyírja a web2 világa a sajtóetikát?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre fontosabb szerepe van mindennapi tájékozódásunkban az alternatív hírforrásoknak és a web2-nek. De vajon demokratikusabbá vagy zavarosabbá teszik a világról alkotott képünket az új tartalomszolgáltatók?

Abban nincs újdonság, hogy számtalan különböző valóságértelmezés létezik, melyeket a politikai paletta különböző részein elhelyezkedő, vagy akár a függetlennek tartott újságok hasábjain olvashatunk. Az elmúlt időszakban számtalan olyan ügy volt, amit a kormánypárti média túlharsogott, az ellenzéki elhallgatott – vagy fordítva –, vagy akár homlokegyenest másképp beszéltek róla. A közösségi média előretörésével lassan minden ember fogyasztóvá és egyben tartalomszolgáltatóvá is válik, ennek eredményeként a hagyományos média információs trónfosztása is megindult. A több fronton zajló folyamatok eredményeképp az olvasókban ledőlni látszik a független média mítosza.

A Sajtó szerepfelfogása

A negyedik hatalmi ágként is emlegetett sajtónak klasszikus értelemben vett szerepe a demokrácia feletti őrködésben (public watchdog) állt. Ezen az önmeghatározáson belül mára két nagy iskolája alakult ki az újságírói szakmának, melyek eltérő hírközlési és feldolgozási mechanizmust tükröznek. Az egyik az úgynevezett „elkötelezett európai iskola”, mely saját szerepét egy politikai párt vagy eszme népszerűsítésében látja. A második a „semlegesen objektív angolszász” felfogás, melynek képviselői szerint az újságírónak tárgyilagosan és pártatlanul kell beszámolni a tapasztalt valóságról. Az európai újságírási hagyományokat követő szerkesztő és újságíró elkötelezett bizonyos értékek mellett, és ezeket ismeri el egyetlen követendő útként, míg az angolszász hagyomány híve a sajátjától eltérő valóságértelmezéseket is számba vesz. Az objektivitásdoktrína szerint az újságírónak a saját közéleti világnézetét félretéve, semlegesen kell beszámolnia a világban zajló eseményekről. E megközelítésből az következik, hogy az újságíró csupán tükröt tarthat a való világ eseményei elé, alakítóként nem léphet fel. Az elkötelezett újságíró viszont hatni akar, és a saját agendája mentén kívánja a közvéleményt formálni.

Hazánkban az elkötelezett újságírás dominál, vannak, akik nyíltan vállalják, s akadnak, akik függetlenként tetszelegve gyakorolják ugyanezt. Az olvasóknak viszont érdemes ennek tudatában tájékozódni. „A hírek kiválasztásával és bemutatásával a szerkesztők, az újságírók, a műsorszolgáltatók fontos szerepet játszanak a politikai valóság formálásában. Az olvasók nemcsak a szóban forgó kérdésről értesülnek, hanem arról is, milyen fontosságot tulajdonítsanak neki” – írták a sajtó munkatársainak felelősségéről McCombs és Shaw kommunikációs szakemberek.

Átpolitizált média vagy átmediatizált politika?

A sajtó szerepfelfogására jelentős befolyással van a politika is, hiszen mindketten kölcsönösen hatnak egymásra. Egyrészről a politika világát elkezdte átitatni a média – a stílus fontosabbá vált, mint a tartalom. Kommunikációs szakemberek szerint a modern politikai kommunikációnak alkalmazkodnia kellett a tömegmédia sajátosságaihoz, melynek hatására a politika mediatizálódott. Sükösd Miklós médiakutató ezt úgy határozta meg, hogy „a média a politikai események folyamatok alakításában nem másodlagos, utóidejű szereplő, amely csupán utólagos beszámolókat ad korábban történt eseményekről, hanem egyidejű és elsődleges szereplő, amelynek jelenlétével mindvégig számolnak a politikai szereplők. Más szavakkal: végig tudatában vannak annak, hogy politikai akcióikat, reakcióikat és interakcióikat – szóbeli és testnyelvi értelemben egyaránt – akár több millió néző (...) kíséri figyelemmel. Ezt a tudást beépítik politikai viselkedésükbe, stratégiájukba és taktikájukba.”

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: