Kereső toggle

Minimálnyugdíj

EU-s átlag alatt élnek a magyar nyugdíjasok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A pénzintézetek az „előbbutóbb” fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszer rémével riogatva ösztönzik a lakosságot az öngondoskodásra.

Milliós számú nyugdíjas él kevés pénzből, ám a társadalom összetétele nagyon megnehezíti az ellátás radikális emelését.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2017 januárjában 2,6 millió főnek, a lakosság 27 százalékának folyósított nyugdíjat, járulékot vagy valamilyen egyéb ellátást. Az ellátottak 78 százaléka, azaz 2 millió 46 ezer fő részesül öregségi nyugdíjban, a létszám a népesség 21 százaléka. (756 ezer férfi és 1,29 millió nő.) Az állam a GDP nagyjából 10 százalékát fordítja nyugdíjakra, illetve a fent felsorolt egyéb ellátásokra. 2016-ban ez az összeg 3534 milliárd forint volt.

Az öregségi nyugdíj átlagos összege 2017 elején 123 725 forint volt – mindez a Központi Statisztikai Hivatal által július végén publikált „Magyarország 2017” című kiadványból derül ki. Bár az átlagnyugdíj összege is alacsony, 1,4 millió nyugdíjas honfitársunk ennél is kevesebb nyugdíjat kap. Az 50 ezer forint alatti nyugdíjasok száma nagyjából 60 ezer fő. 50 és 100 ezer forint közötti nyugdíjat közel 700 ezer fő, 100 és 150 ezer forint közötti nyugdíjat további 800 ezer fő kap. A 150 és 200 ezer forint közötti nyugdíjban részesülők száma nagyjából 300 ezer fő, az e feletti, akár milliós nyugdíjjal rendelkezők aránya elenyésző. Egy egytagú, nyugdíjas korú háztartás létminimuma havi 79 800 forint, ennek fényében fájdalmas a következő adat: az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28 500 forint, ez a legalább 20 év munkaviszony után járó legalacsonyabb ellátás.

Miközben az úgynevezett keresetpótló képességi ráta alapján a magyar nyugdíjak az európai mezőny elején állnak, a vásárlóértékük ennél jóval kedvezőtlenebb képet mutat. A nyugdíj keresetpótló képessége egy arányszám, ami azt mutatja meg, hogyan viszonyul az adott országban a 65–74 évesek nyugdíja az 51–59 éves aktív dolgozók keresetéhez. 2016-ban ez a szám Magyarországon 67 volt, vagyis a vizsgált korosztály nyugdíja az aktív korosztály fizetésének 67 százalékát éri el. Ez a negyedik legmagasabb arány az Európai Unióban, 9 százalékponttal haladja meg az EU átlagát. Mivel azonban a viszonyítás alap, a bérek tekintetében gyengén állunk, a magyar nyugdíjak valós vásárlóértéke az EU-tagországok alsó harmadában található, tehát az uniós átlag alatt van. Az egykori szovjet blokk országai közül a cseh és a szlovák nyugdíjak vásárlóereje is nagyobb a magyarénál, egy magyar átlagnyugdíjas pedig 60 százalékkal kevesebb terméket és szolgáltatást tud venni a nyugdíjából, mint egy osztrák.

Az állami nyugdíjak összege a szolgálati időtől és az aktív években elért keresettől függ. Az alacsony nyugdíjak mögött sokféle ok húzódik meg.

A rendszerváltás előtt tömegek mentek nyugdíjba néhány ezer forinttal, azóta azonban radikálisan megváltoztak az ár- és bérviszonyok, a nyugdíjak viszont kevésbé követték ezt a változást. Egy újabb ok, hogy aktív éveikben sokan választották – vagy fogadták el – azt a megoldást, hogy a mindenkori minimálbéren foglalkoztatták őket, miközben fizetésük egy részét zsebbe kapták. Sokakat kényszerhelyzet elé állítottak munkaadóik: akkor alkalmazzák őket, ha megfelel a zsebbe kapott fizetés. És nagyon sokan csak a nyugdíjba vonulásukkor szembesültek azzal, hogy sokkal kisebb összegre voltak bejelentve, mint a tényleges fizetésük, sőt az is nagyon gyakori, hogy akár több éven keresztül be sem jelentették őket, az ilyen évek pedig egyszerűen elvesztek a nyugdíjszámításkor. 

A nyugdíjemelés alapvetően két módón történhet. Az úgynevezett svájci indexálás figyelembe veszi az inflációt és a bérek emelkedését is; ez kedvezőbb a nyugdíjasoknak, hiszen ha nőnek a bérek, azzal az ő bevételük is gyorsabban bővül, mintha csak az infláció mértékével emelik a nyugdíjukat. Magyarországon 1997 és 2010 között a svájci indexálást alkalmazták, a Bajnai-kormány szüntette meg a gazdasági válság miatt, ebben az időszakban emelkedtek a leggyorsabban a nyugdíjak. A bérek emelkedését is követő rendszer azonban fenntarthatatlan, ezt számos független nyugdíjszakértő megerősítette. A kormány is így látja, hiszen a kormányprogram a nyugdíjak értékállóságát garantálja, tehát a pénzromlás mértékével emeli az idősek járandóságát. (Emellett 2017 óta nyugdíjprémiumot is fizet az állam, feltéve, hogy a GDP növekedése meghaladta a 3,5 százalékot.)

A nyugdíjasok jelentős része sérelmezi a svájci indexálás megszüntetését; azzal érvelnek, hogy e nélkül fokozatosan leszakad a bevételük az aktív keresőkétől, noha végigdolgozták az életüket. Úgy élik meg, hogy ha az országnak jobban is megy – nő a GDP, emelkednek a bérek –, annak ők nem érzik a hasznát. A számok őket igazolják, hiszen például 2016-ban a nyugdíjak reálértéke 1 százalékkal emelkedett, miközben a reálbér-növekedés 7,4 százalékos volt.

A fenti nyugdíjösszegeket figyelembe véve igazat kell adnunk az idős embereknek, ám a nagy számok arra utalnak, hogy még ez a jelenlegi állapot is ingatag alapokon nyugszik: a kirovó-felosztó rendszer lényege, hogy az aktív dolgozókra nyugdíjjárulékot ró az állam, a befolyt összegből pedig fizeti az aktuális nyugdíjakat. Könnyű belátni, hogy minél kevesebb az aktív dolgozó, és minél több a nyugdíjas, annál kevesebb pénz jut az öregségi ellátásra. Márpedig a trendek kedvezőtlenek: az úgynevezett időskori függőségi arány az 1990-es 20 százalékról mostanra 27 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy ezer aktív korú lakosra 272 idős ember (65 éves vagy annál idősebb) jut. Egyes becslések szerint 2060-ra az arány elérheti a 60 százalékot.

A folyamat egyik oka örvendetes: nő az élettartam. A többi ok viszont riasztó: egyre kevesebb gyerek születik, és egyre többen vállalnak külföldön munkát, egyszersmind fizetik külföldön a nyugdíjjárulékot. Éppen ezért kényszerül a kormány a nyugdíjkorhatár emelésére (amit már a 2009-es Gyurcsány-csomag is tartalmazott): jövőre 64 évre, 2022-re 65 évre emelkedik a korhatár. Egyes elemzők szerint azonban további emelés is elképzelhető, hosszabb távra vonatkozólag már elhangzott a 72 év is. Mindemellett a kormány járulékkedvezményekkel próbálja ösztönözni a munka-adókat a nyugdíjasok foglalkoztatására, a GKI friss felmérései alapján azonban az idősek 80 százaléka egyáltalán nem akar nyugdíj mellett dolgozni, teljes munkaidőben pedig csak 2 százalékuk vállalna munkát.    

Mindeközben a pénzintézetek az „előbb-utóbb” fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszer rémével riogatva ösztönzik a lakosságot az öngondoskodásra. Bár gazdasági szakértők szerint összeomlástól nem kell tartani, az igaz, hogy a fiatal korban – akár csak havi 5-10 ezer forinttal – elkezdett nyugdíj-elő takarékosság több tízmillió forintot fialhat, mire eljönnek az idős évek.

Olvasson tovább: