Kereső toggle

Kíváncsiság szabadsága

Vita a tudományos élet jövőbeli finanszírozásáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megosztotta a tudományos világot a hír, hogy az MTA helyett a kormány döntene a jövőben az akadémiai kutatóhálózat finanszírozásáról. A kormány a kutatás-fejlesztés hatékonyságának és az ország versenyképességének növelésével indokolja a központosítást.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) vezetése a jövő évi költségvetési törvénytervezet benyújtása után értesült arról, hogy a kormány az akadémiai kutatásokra szánt költségvetési források elosztásáról ezentúl saját hatáskörben akar dönteni. Az MTA-nak a 2019-es költségvetésben előirányzott 40 milliárd forintos alapjából ugyanis a kormány jövőre 28 milliárd forintot a Palkovics László által vezetett Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) csoportosítana át. Ez azt jelenti, hogy az akadémiai kutatóintézetek működésére szánt 20 milliárd forint, valamint a kutatási és felújítási pályázatokra szolgáló 8 milliárd forint elosztásáról jövőre már nem az MTA, hanem a szaktárca döntene. A változás nemcsak a költségvetési törvényt, hanem az MTA-törvényt is érinti. 

Tudományos reakció

Az Akadémia finanszírozását és irányítását átalakító törvényjavaslat jóváhagyására, amely alapvetően érinti az akadémiai kutatóhálózat működését, az MTA elnökének háromnegyed óra állt a rendelkezésére. Ezért Lovász László elnök összehívta az MTA elnökségét, amely június 15-i rendkívüli ülésén érdemi egyeztetéseket sürgetett, azt kérve, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi formájában ne kerüljön az országgyűlés elé.

Az elnökség által egyhangúan elfogadott határozat szerint az MTA ragaszkodik az olyan Alaptörvényben garantált jogokhoz, mint a tudományos kutatás szabadsága és az MTA működésbeli függetlensége. Ennek szellemében a kutatóhálózat működési költségeit az Akadémia kezelésében hagynák (ez annyiból is érthető, hogy a kutatóintézetek garantált működőképessége nélkül a nem költségvetési pályázati források is elérhetetlenné válnak – a szerk.), másrészt garanciákat kérnének arra, hogy az ITM-hez kerülő pályázati források szakmai felügyelete az Akadémiánál marad. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutatási témákról és a kutatók kinevezéséről az Akadémián eddig alkalmazott eljárás szerint döntsenek, valamint a tudományos pályázatok elbírálását akadémiai szakértői bizottságok végezzék.

Az MTA számos megnyilatkozásában utalt arra, hogy a központosított finanszírozás legnagyobb vesztesei az MTA által elsődlegesnek tekintett felfedező, más néven alapkutatások lehetnek, melyeknek a szabad gyakorlása az innováció alapját jelenti világszerte, s melyeket többnyire költségvetési pénzekből finanszíroznak.

Az akadémikusok határozata arra is kitért, hogy az alapkutatások támogatásánál egyetlen tudományterület sem kerülhet hátrányba. Nem sokkal ezután jelent meg a Figyelőnek a hazai társadalomkutatókat nevesítve lejárató írása, ami arra engedett következtetni, hogy a kutatásfinanszírozási rendszer átalakításának legnagyobb kárvallottjai a humántudományok lesznek.

Palkovics László, aki elhatárolódott a Figyelő cikkétől, múlt héten egyeztetett az MTA elnökével. Bár a főbb célokban egyetértettek, az MTA kutatóhálózatának fenntartásáról vita van. Ezért az MTA azt javasolta, hogy halasszák el a törvénymódosításokat egy évvel, és folytassanak róluk érdemi egyeztetéseket. B-verziójuk, hogy a kutatóhálózat az MTA fenntartásában marad, míg a kutatási pályázati forrásokat az ITM pénzügyi felügyelete alá vonják, de szakmai felügyeletük az MTA-nál marad. Bár szorít az idő, az ITM még nem válaszolt, miközben a tudományos élet prominenseinek sora állt ki az MTA és a kutatás szabadságának védelmében.

Dübörög az innováció

A kormány kommunikációjának fontos eleme, hogy a növekvő hazai és uniós források egy kézbe kerülése növeli a hatékonyságot. Az ITM közleménye szerint „a kiemelt területté vált kutatás-fejlesztésre és innovációra (KFI) hazánk a kitűzött cél szerint 2020-ra a GDP legalább 1,8 százalékát tervezi fordítani (az EU-s célkitűzés 3 százalék). Az egységes innovációs és tudománypolitika érdekében meg kell szüntetni a költségvetési forrásgazdálkodásban fennálló széttagoltságot.”

A közlemény szerint az állami intézményeknél lévő, kutatásra fordítható, összesen közel 70 milliárd forintnyi forrás elosztását a jövőben az innovációs tárca koordinálja. Így a felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztésre fordítható jelenlegi 29,1 milliárd forintos támogatása, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram 12,7 milliárd forintos teljes költségvetése és a Magyar Tudományos Akadémia kutatásban hasznosuló 28,1 milliárd forintos költségvetési támogatása az ITM egységes koordinációjába kerül.

A tárcának, amely jövőre 1300 milliárd forintos büdzsével gazdálkodhat, nem titkolt célja az alkalmazott kutatások erőteljesebb támogatásával a hazai versenyszféra, beleértve a kkv-k versenyképességének a növelése. Annál is inkább, mivel – ahogy Cseresnyés Péter parlamenti államtitkár megfogalmazta – a magyar gazdaság egyre növekvő munkaerőigényét a cégek hatékonyabb működésével, innovációval és technológiaváltással lehet kezelni.

Palkovics László egy konferencián kifejtette: az innováció szempontjából a magyar egyetemek struktúrája nem mindig megfelelő, mivel a hazai egyetemek főleg alapkutatással foglalkoznak, alkalmazott, illetve kísérleti fejlesztéssel kevésbé. Felhozta, hogy 2016-ban a cégek finanszírozták az ország kutatás-fejlesztési, innovációs kiadásának háromnegyedét. Palkovics szerint a magyar ipar képes magas high-tech hozzáadott értéket képviselő termékek előállítására, melyeknek a magyar exportban kiemelkedő a részarányuk. Tudósok ezzel szemben azt hangoztatják, hogy innováció szempontjából a leginkább megtérülő kutatások a „kíváncsiság szabadságára” épülő alapkutatások, melyeknek a jelentősége sokszor csak évtizedek múltán derül ki – jellemző példa erre az űrkutatás, a gyógyszeripar, a genetika vagy az informatika.

Leáldozóban a társadalomtudományok

Lapunk által megkérdezett egyetemi oktatók és kutatók közül a természettudományos pályán tevékenykedők jellemzően optimistábbak, a társadalomtudósok inkább borúlátók voltak a kutatásfinanszírozás állami kézbe kerülésével kapcsolatban. „Palkovics László maga is az Akadémia tagja, egyetemi tanár. A személye egyfajta garancia lehet arra, hogy az átalakítás nem az eddigi központosítások kontraproduktív gyakorlatát követi. Elvben az is indokolt, ha a közpénzkiadások megtérülését valamiképp kontrollálni akarja az állam, és az is, ha egyes területeken a KFI ráfordításokat – konszenzusos alapon – kiemelten támogatja” – mondta el kérdésünkre az egyik tudományegyetem fizikus docense.

Megjegyezte: 2015-ben hasonló aggodalmak merültek fel, amikor a hazai KFI-források, köztük az OTKA is a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal felügyelete alá kerültek, de az egyetemek számára komoly fejlesztési lehetőségek nyíltak az átalakítással. „Az NFKI Hivatal éléről nemrég menesztett Pálinkás Józsefnek, az MTA korábbi elnökének a személye garancia volt a tudományos szempontok érvényesülésére, akárcsak remélhetőleg Palkovicsé – ezt látom nagy problémának, hogy nem intézményi szinten, hanem legfeljebb személyi szinten vannak csak garanciák a forráselosztás korrekt működésére, azaz hiányzik az átláthatóság” – vélekedett lapunknak az MTA Társadalomkutató Intézetének politológus kutatója, aki szerint a társadalomtudományok társadalmi hasznosságának a megkérdőjelezése különösen a 2008-as válság óta világszerte megfigyelhető.

Minden megkérdezett utalt arra, hogy az akadémiai és az egyetemi kutatói szféra párhuzamosan működő intézményrendszer, ami szocialista jellegzetesség ugyan, ám az alacsony közalkalmazotti fizetések miatt jelenleg így biztosítható az oktatók és kutatók megélhetése. Egy kutatás szerint a jelentős mértékű tudományos pályaelhagyás megelőzéséhez fontossági sorrendben a bérek emelésére, a kutatási források bővítésére és az infrastruktúra fejlesztésére lenne szükség.

„Magyarországon már 10 éve is probléma volt, hogy világcégek azért nem hozzák ide a gyártást, mert nem találnak hozzá elegendő magasan képzett szakembert” – mondta a fizikus. Szerinte a kiélezett nemzetközi versenyben az innovációs miniszternek ilyen helyzeteket kell megoldania, ezért „az is érthető, ha az akadémiai kutatóvilág átstrukturálása is megfordul a fejében”. A sokrétű probléma összefügg a felsőoktatás hatékonyságával is, azzal, hogyan lehet nagy létszámú, magasan képzett munkaerőt kiállítani és itthon tartani.

Azt minden megkérdezett biztosra vette, hogy a KFI-források elosztásának teljes államosítása a leghátrányosabban a társadalomtudományokat érintheti. Eleve félő, hogy a kormány a saját preferenciái mentén és nem tudományos kritériumok alapján dönt a pénzek elosztásáról, elég csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiemelt támogatására gondolni .

„A társadalomtudományi akadémiai elit a nyugati világban mindenhol jellemzően baloldali-liberális kötődésű, az ebből eredő ideológiai ellentétek ezért nemcsak a magyar, hanem például az amerikai kormány esetében is felmerülnek. Csakhogy a hazai kormányzatnak nincs megfelelő értelmiségi tábora, amit ezzel a körrel versenyeztetni tudna: azok az intézmények, amiket az elmúlt 8 évben létrehoztak, szakmai színvonalban nem érik el az akadémiai kutatóintézetek színvonalát” – emelte ki egy egyetemi tanár. Ha viszont a kormány ezt a helyzetet is a saját klientúrájának a kiépítésére fordítja, akkor ez hosszú távon mérhetetlenül kártékony beavatkozás lesz – tette hozzá az oktató.

Olvasson tovább: