Kereső toggle

Hajsza a millió kért

Megállíthatja-e a bizniszpolitizálást a Fidesz?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már az országgyűlési választások idején is beszéltek arról kormánypárti politikusok, hogy szükséges lenne a kamupártok szabályozása. Több jelöltállító szervezetnél ugyanis felmerült, hogy csupán a busás állami támogatásokra utazva jelentek meg a politikai színtéren, és az emberek szavazatai helyett sokkal inkább a legördülő forintokat szeretnék megszerezni. 

Szigorú az Állami Számvevőszék

„A 2018-as országgyűlési kampány során oda kellett figyelnünk, hogy betartsuk a kampányfinanszírozási szabályokat” – mondta el lapunknak egy, a Fidesz–KDNP kampányára rálátó forrásunk. A törvény értelmében ugyanis az egyéni képviselőjelöltek 1-1 millió forint támogatást kaptak az államtól, míg a jelölő szervezetek a jelöltek számától függően további 600 és 300 millió forint közötti összegben részesültek. Az 1 millió forintos támogatást egy, a Magyar Államkincstár által kibocsájtott kártyán keresztül költhették el a jelöltek, a kiadásokról pedig szigorú számadást kellett készíteniük. Információink szerint a kormánypártban kifejezetten odafigyeltek arra, hogy ezt a keretet az egyéni képviselők semmiképp se lépjék túl, hiszen ezzel párhuzamosan zajlott a korábbról már ismert Állami Számvevőszékes (ÁSZ) bírságolási hullám, ahol számos pártot, többek között a Jobbikot, a Demokratikus Koalíciót, az LMP-t és a Párbeszédet is megbírságolták kisebb-nagyobb szabálytalanságok miatt. (A legsúlyosabb büntetést a Jobbik kapta, mintegy 600 millió forintot kell fizetniük, mivel az ÁSZ vizsgálata alapján lényegesen a piaci ár alatt béreltek plakáthelyeket Simicska Lajos cégétől. A kampányidőszakban türelmi időt kaptak a pártok, ám pont a napokban derült ki, hogy amennyiben nem fizetnek, úgy elesnek az állami normatív támogatástól.)

A Fidesz–KDNP esetében erősen dominált a fegyelmezett központi kommunikáció, és úgy tudjuk, hogy a kampánystáb szigorúan értésére adta az egyéni képviselőknek, hogy „mindennek a menekültkérdésről kell szólnia”. Így fordulhatott az elő, hogy még a településfejlesztési, eredménykommunikációs kiadványok is szorosan illeszkedtek a biztonságos építkezés narratívájához. Mindemellett kormányzati, és nem pártfinanszírozási forrásból jelentek meg a STOP SOROS plakátok, melyek tovább erősítették a jobboldali üzeneteket. A Fidesz–KDNP kampánya 874 millió forintba került, a legtöbb pénzt, közel 1 milliárd forintot a Jobbik költötte el. Az MSZP 411 millióból kampányolt, az LMP pedig 618 millió forintot fordított a szervezet propagálására. Ezen összegeket elsősorban „anyagjellegű kiadásokra” fordították, ide tartoznak a plakátok, szórólapok, tájékoztató kiadványok. Voltak, akik alternatív módon használták fel az állami támogatást. A Kétfarkú Kutyapárt például meghirdette az úgynevezett Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alapot, melynek keretein belül kreatív helyi kezdeményezéseket támogattak. A jelölteknek járó 1 millió forintból helyi kiadványok mellett jutott tollakra, hűtőmágnesekre – Hiller István, az MSZP jelöltje például 145 ezer forintot költött a nevével feliratozott lufikra.

A kamupártvadászat vesztesei és nyertesei

Voltak azonban olyan pártok, akik a Rózsa Sándor-féle hazaszeretetet másképp értelmezték, azaz hazavittek minden egyes fillért. A jelenség már 2014-ben is sokaknak szemet szúrt, így szigorítottak a kampányfinanszírozási szabályokon.

A törvény értelmében azok a pártok, amelyek nem érték el a szavazatok 1 százalékát, kénytelenek voltak visszafizetni az állami támogatást. 2018-ban azonban a korábbiakhoz képest jóval magasabb volt a részvételi arány, így történhetett meg, hogy valós pártok is fennakadtak a rostán.

 A Juhász Péter nevével fémjelzett Együtt például nem tekinthető kamupártnak, hiszen a politikusai valós résztvevői a közéletnek, tényleges kampánytevékenységet folytattak, gyakori szereplői a balliberális médiának, ám eredményeiket tekintve mégis egy kalap alá kerültek példának okáért a Hajrá Magyarország!, vagy éppen a Szegény Emberek pártjával. Az Együttnek 150 millió forintot kell visszafizetnie, amennyiben ezt nem tették volna meg, az elnökség saját vagyona bánta volna a 2018-as kampányt. (A párt egyébként adománygyűjtésbe kezdett, és több mint 100 millió forintot sikerült összekalapoznia, így úgy tűnik, elkerülték a totális csődöt – ennek ellenére bejelentették a szervezet megszűnését.)

Voltak azonban olyanok, akik sokkal élelmesebben oldották fel a végrehajtás kérdését. A Political Capital elemzése szerint a kamupártok összesen 3 milliárd 61 millió 716 ezer forintot kaptak az adófizetők pénzéből. A választási eredmény kihirdetése után 15 napjuk volt önkéntesen visszafizetni a pártoknak ezt a pénzt, ezután jön a behajtás. A tartozás a Magyar Államkincstár felé áll fenn, amely ezt a NAV-on keresztül hajtja be. A végrehajtás persze rendkívül hosszadalmas lesz, akár két-három évet is igénybe vehet. A lapunkhoz eljutott információk szerint már a választási kampány során látszott, hogy több párt elnöksége direkt „úgy lett kitalálva”, hogy a tisztségviselők ne rendelkezzenek behajtható vagyonnal, így pedig gyakorlatilag búcsút mondhat az állam ezeknek a támogatásoknak. „Bukott vállalkozók, sőt, több esetben hajléktalanok is helyet foglalnak a kamupártok elnökségeiben” – mondta el egy, az ügyre rálátó forrásunk, aki szerint több, korábban aktívan politizáló személy látta meg az üzleti lehetőséget a politikai bizniszben. Így történhetett, hogy a börtönt is megjárt szocialista képviselő, Zuschlag János a választások előtt előzetes letartóztatásba került, mivel a gyanú szerint tavaly ősszel egy pénzügyi tanácsadó cég adatbázisából szedtek ki adatokat azzal, hogy így gyűjtsenek ajánlásokat a választásokra. Céljuk az volt, hogy kamupárt alapításával törvénytelenül költségvetési támogatáshoz jussanak. De így fordulhatott elő az is, hogy Szakály Gábor, a szombathelyi Fidesz korábbi frakcióvezetője immáron a Hajrá Magyarország! Párt színeiben indult el országgyűlési képviselőjelöltként, 69 voksot szerezve, ami a szavazatok 0,16 százaléka. (Ezen párt alelnöke a köztelevízióban „csillogtatta meg tudását”, nem tudva a különbséget tenni az áfa és a személyi jövedelemadó között.)

A lapunknak nyilatkozó, a kamupárt bizniszre rálátó forrásaink szerint egyébként vannak olyan csoportok, akik kifejezetten erre az üzletre szakosodtak, aláírásgyűjtő diákmunka-hálózatot szerveztek, telefonkönyves adatbázisokból gyűjtötték a hiányzó aláírásokat, sőt, adott esetben számlagyárakról is lehetett hallani, akik az esetleges kiadások „lepapírozását” vállalták.

Tovább szűrik a csalókat

Most ismét szigorítana a kormánypárt. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter már a választási kampány idején is hangsúlyozta, hogy muszáj megálljt parancsolni a visszaéléseknek. Bajkai Istvánnal, Zsigmond Barna Pállal, Kocsis Mátéval és Németh Szilárddal közösen jegyzik azt a javaslatot, melynek célja, hogy ki tudják szűrni azokat a „bizniszpolitikusokat”, akik kamupártok mögé bújva kívánnák vastagítani pénztárcájukat. A tervezet szerint a jövőben csak akkor folyósítható a pártlistát állító pártnak a támogatás, ha nyilatkozik arról, hogy a párt vezető tisztségviselői és listán állított, valamint egyéni választókerületi jelöltjei állnak helyt egyetemlegesen a támogatás visszafizetéséért. Ezen módosítás értelmében tehát immáron az összes jelöltön be lehetne hajtani a támogatásokat. Mindez azt jelenti, hogy ha tíz emberből mindössze egy keresőképes, akkor annak az egynek kell helytállnia párttársai helyett (hogy később hogyan rendezik le egymás között, az pedig már a pártok belügyének számítana). Márpedig a sajtóban is több olyan kiszivárgott esetről hallani, hogy a kamupártok lasszóval szedték össze azokat, akik pár százezer forintért hajlandóak a nevüket adni egy-egy listaállításhoz. További változás lehet, hogy a módosítás értelmében azok a pártok vagy személyek, akik nem teljesítették a visszafizetési kötelezettséget, nem lennének jogosultak a támogatásra. Márpedig a 2018-as választásokon is találhattunk olyan szervezeteket és jelölteket, akik még a 2014-es pénzekkel sem számoltak el.

Az ellenzék szerint a kamupártok elsősorban a Fidesznek kedveznek, hiszen tovább aprózzák az amúgy sem egységes kormányváltó szavazatokat, a valóságban azonban úgy tűnik, hogy 2018-ban már nem volt számottevő az így elvesztegetett voksok aránya. Felmerül a kérdés, hogy a mostani szigorítások mennyit ártanak azoknak a szervezeteknek, akik valóban komolyan veszik a politizálást, és ténylegesen aktív szerepet kívánnának vállalni a közéletben, ám ezen megkötések elriasztják őket a valódi szerepvállalástól. Kérdés az is, hogy mikor jön el a pillanat, amikor akár büntetőeljárás megindításával felelősségre vonják azokat, akik üzletszerűen szervezik a kamupárthálózatokat. A mostani módosítás úgy tűnik, tovább „tisztítja a rendszert”, de a puding próbája az evés, így az a legvalószínűbb, hogy legközelebb 2022-ben vizsgázhat újra a sokat látott választási törvény.

Olvasson tovább: