Kereső toggle

Lelki terror - Kell-e félteni a gyerekeket egymástól?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A tanév során előfordult-e, hogy megszégyenítettél egy másik diákot, gúnyolódtál egy másik diákon?” – a magyar tanulók 33,1 százaléka igennel válaszolt erre egy 2009-es, iskolai erőszakról szóló átfogó felmérésben (4000 diákot kérdeztek meg). A zaklatás elszenvedőinek majdnem ugyanekkora az aránya: a megkérdezett iskolások 31,9 százaléka.

Az alapvető jogok biztosa által ismertetett bullying eset egy állami iskolában játszódik Budapesten. A tanárok és szülők akkor észlelték, hogy baj van, amikor a kisfiú elkezdte a játszótéren fojtogatni az egyik kislány osztálytársát. Az eset nem a semmiből jutott idáig, voltak előzményei: a fiú már előtte indulat- és agressziókezelési problémákkal küzdött, a lány viszont a többi tanuló elmondása szerint verbálisan bántalmazta osztálytársát. Abban, hogy a konfliktus idáig fajult, az ügyben szereplő felnőtteknek komoly felelősségük van. Joggal merül fel, hogyan lehetséges az, hogy sem a tanárok, sem a szülők nem vettek észre semmit az előzményekből? Mit tehet ilyen esetben az iskola vagy a szülő?

Csúfolódó lányok, verekedő fiúk – ez lenne a normális?

Az oktatás a második legnagyobb társadalmi alrendszerünk (közel 3,5 millió embert érint). Ráadásul olyan rendszerről van szó, amelyből a közoktatás kötelező volta miatt nem lehet kilépni. Az iskolák nap mint nap sorozatos összeütközések helyszínei a gyerekek számára, csakúgy, mint a felnőttek világában a munkahelyek. A tanulók viszont koruknál fogva korlátozott eszközökkel rendelkeznek a konfliktusok feloldására. A bullyingnál egy elhúzódó kortárs bántalmazásról van szó – ahogy nagy valószínűséggel az említett esetben is történt, ahol az ombudsman kifogásolta, hogy az iskola nem ásott a dolgok mélyére, pusztán tünetileg (nevezetesen szaktanári intővel és nyilvános bocsánatkéréssel) akarták kezelni a bullying szélsőséges megnyilvánulását. Úgy viszont nem tudnak gyógyulni sem az érintettek, sem a közösségük, ha nem tárják fel a probléma gyökerét.

A Heteknek nyilatkozó pszichológus szerint az elsődleges feladat ilyen esetben a gyerekek közötti konfliktus-hálózat felvázolása lenne, bevonva ebbe az osztályt, a tanárokat és a szülőket.  Hiszen maga a bullying nem egy elszigetelt környezetben zajlott, hanem az iskolai közösségben. Fel kell tárni a tényeket, a gyerekek családi állapotát, megérteni a bántalmazás mögött meghúzódó okokat, ami nyilván több időt és energiát igényel, mint egy szaktanári beírása. A szakember szerint azért is kell érzékenyen kezelni a kortárs zaklatási ügyeket, mert nincsenek tisztán áldozatok és tisztán elkövetők. Bárki lehet bullying áldozata, a helyzetet bonyolítja, hogy sokszor maga a zaklató is áldozat. A pszichológus szerint a család nagyon sok esetben nemcsak megoldást jelent, hanem a probléma okozója is. Az otthonról hozott mintáknak meghatározó szerepük van a társas kapcsolatokban, a gyerekek a családban látottakat érvényesítik más közösségeikben. A szakember szerint abból, aki stabil, magabiztos családi háttérrel rendelkezik, kisebb eséllyel lesz áldozat, de elkövető is. A zaklató gyerekek nagyon sok esetben maguk is lelki vagy fizikai bántalmazás áldozatai. Pont ezért olyan áldozatokat választanak, akik valamiért alattuk helyezkednek el, és könnyedén el tudják nyomni őket.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: