Kereső toggle

Álom vagy realitás?

Optimista gazdasági programmal állt elő a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormányzatok mindenekfeletti célként hirdetik a gazdasági növekedés szükségességét, közgazdasági szakemberek viszont ennél összetettebbnek tartják a siker receptjét. A magyar gazdaság növekedési pályára lépett, kérdés, hogy ez hosszú távon fenntartható lesz-e.

A 2008-as gazdasági válság rendkívül rosszul érintette hazánkat, amely az adott időszakban nagyon érzékeny volt a külső hatásokra. A 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormány hatalmas államháztartási hiánnyal, magas munkanélküliséggel, nemzetközi hitelintézetek felé fennálló kiszolgáltatottsággal és az elszabadult devizahitelekkel volt kénytelen megbirkózni. Erről az időszakról Orbán Viktor úgy nyilatkozik, hogy a gazdasági válság kényszerpályára vitte a kormány gazdaságpolitikáját.

Nyolc év nem kevés idő, ez alatt már látható, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája milyen eredményeket hoz. A Fidesz-KDNP szerint dübörög a gazdaság, eddig soha nem látott ütemben fejlődünk, az ellenzéki hangok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az uniós kohéziós pénzek nélkül a magyar gazdaság növekedése lényegesen szerényebb lenne. 

Az elmúlt nyolc év

2010 és 2018 között a gazdaságpolitika legfontosabb feladata a makrogazdasági egyensúly megteremtése és az államháztartás konszolidálása volt. Az intézkedések (a bankszektort, a távközlési és az energiaszektort, illetve a kiskereskedelmi áruházláncokat is érintő ideiglenes adóintézkedések, valamint a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer államosítása) következtében az államháztartás hiánya 2012 óta jóval a 3 százalékos maastrichti referenciaérték alatt alakult, az államadósság pedig fokozatosan (bár a vártnál lassabban) csökkenő pályára állt. A 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulat első szakaszának elismeréseként 2013-ban megszűnt az EU-csatlakozás óta fennálló túlzottdeficit-eljárás (lásd bővebben keretes írásunkat), valamint az IMF felé fennálló tartozást is visszafizettük.

Az említetteken túl a kormány stratégiai célja a gazdasági növekedés szerkezetének átalakítása és a foglalkoztatottság emelése lett. A kormány szerint ennek eléréséhez proaktív, államilag erősen támogatott gazdaságpolitikára volt szükség, ami annyit tesz, hogy növekedéstámogató adórendszert alakított ki: csökkentette a munkát terhelő adókat és a társasági adókulcsot egyaránt. Ezek hatására a kormányzat szerint a gazdasági mutatók rég nem látott ütemben növekedésnek indultak.

Gazdasági mutatók

És az adatok valóban ezt mutatják: az elmúlt két Orbán-kormány időszakának gazdasági mutatói egy egészségesen működő gazdaság képét rajzolják ki.

A gazdaság az EU-átlagot meghaladó mértékben növekszik, az infláció nagyon enyhe, és a munkanélküliségi ráta kifejezetten alacsony, a foglalkoztatási ráta hozza az uniós átlagot, az államháztartási hiány bőven a maastrichti 3 százalékos kritérium alatt van, az államadósság pedig alacsonyabb, mint a 28 EU tagországban (GDP-hez viszonyítva).

A magyar gazdaság 4 százalékos bővülést ért el 2017-ben, és a kormány szerint ez a növekedési szerkezet mára kiegyensúlyozottá és hosszútávon fenntarthatóvá vált. Valamint az EU-s átlagot (az EU-s átlag 2,5 százalék volt, míg a magyar 3,9 százalék) meghaladó GDP-emelkedés lehetővé teszi a gyorsabb felzárkózást az unión belül. A magyar gazdaság egyébként 2010 óta (2012-ben egy rövid visszaesést leszámítva ) tartósan 2 százalék feletti növekedést produkált.

Az infláció gyakorlatilag eltűnt, 2014 és 2015 között deflációról lehet beszélni. Defláció esetén a lakosság elhalasztja a vásárlásait további árcsökkenés reményében. Tehát nem fogja a fogyasztását növelni, például a legújabb iPhone helyett inkább hosszabb távú megtakarítást tervez, és lakásra kezd el gyűjteni. Azt gondolhatnánk, hogy ez jó dolog, tudatosabb lesz a lakosság, és a vagyon felélése helyett megtakarít. Ha a gazdasági folyamatokat egészében vizsgáljuk, árnyaltabb képet kapunk: minél olcsóbb 1 liter tej, annál többet ér 1000 forint. Éppen ezért a lakosság rövid távon tudja élvezni a defláció hatásait, viszont a pénz értékének növelésével a hitelek valós értéke is nőni fog, és a folyamat nemcsak az árak, hanem a fizetések visszaesését is eredményezheti.

A következő mutató, amiben jól teljesítünk, az a munkanélküliségi ráta, ami a gazdasági válságot követő 11 százalékról 4 százalékra csökkent. Emellett emelkedett a lakosság munkaerő-piaci aktivitása is, nőtt a foglalkoztatás: az elmúlt 8 évben a 20–64 közötti korosztály foglalkoztatási rátája több mint 10 százalékkal nőtt.

Érdekes összefüggés látszik megdőlni az infláció és munkanélküliségi ráta kapcsolatát vizsgálva. A klasszikus közgazdaságtan ugyanis úgy tartja, hogy minél alacsonyabb a munkanélküliség, annál magasabbnak kell lennie az inflációnak (Philips-görbe). Jelen esetben viszont az adatok magas foglalkoztatottságot és rendkívül alacsony inflációt mutatnak.

Újabb sikerként könyvelte el a kormány az államháztartási hiány 3 százalék alá szorítását, amivel Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól. Az államadósság csökkentésének tényét még a kormányt kritizálók is elismerik, bár annak módját, például a magánnyugdíj-pénztár bevonását helytelenítik.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: