Kereső toggle

Álom vagy realitás?

Optimista gazdasági programmal állt elő a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormányzatok mindenekfeletti célként hirdetik a gazdasági növekedés szükségességét, közgazdasági szakemberek viszont ennél összetettebbnek tartják a siker receptjét. A magyar gazdaság növekedési pályára lépett, kérdés, hogy ez hosszú távon fenntartható lesz-e.

A 2008-as gazdasági válság rendkívül rosszul érintette hazánkat, amely az adott időszakban nagyon érzékeny volt a külső hatásokra. A 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormány hatalmas államháztartási hiánnyal, magas munkanélküliséggel, nemzetközi hitelintézetek felé fennálló kiszolgáltatottsággal és az elszabadult devizahitelekkel volt kénytelen megbirkózni. Erről az időszakról Orbán Viktor úgy nyilatkozik, hogy a gazdasági válság kényszerpályára vitte a kormány gazdaságpolitikáját.

Nyolc év nem kevés idő, ez alatt már látható, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája milyen eredményeket hoz. A Fidesz-KDNP szerint dübörög a gazdaság, eddig soha nem látott ütemben fejlődünk, az ellenzéki hangok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az uniós kohéziós pénzek nélkül a magyar gazdaság növekedése lényegesen szerényebb lenne. 

Az elmúlt nyolc év

2010 és 2018 között a gazdaságpolitika legfontosabb feladata a makrogazdasági egyensúly megteremtése és az államháztartás konszolidálása volt. Az intézkedések (a bankszektort, a távközlési és az energiaszektort, illetve a kiskereskedelmi áruházláncokat is érintő ideiglenes adóintézkedések, valamint a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer államosítása) következtében az államháztartás hiánya 2012 óta jóval a 3 százalékos maastrichti referenciaérték alatt alakult, az államadósság pedig fokozatosan (bár a vártnál lassabban) csökkenő pályára állt. A 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulat első szakaszának elismeréseként 2013-ban megszűnt az EU-csatlakozás óta fennálló túlzottdeficit-eljárás (lásd bővebben keretes írásunkat), valamint az IMF felé fennálló tartozást is visszafizettük.

Az említetteken túl a kormány stratégiai célja a gazdasági növekedés szerkezetének átalakítása és a foglalkoztatottság emelése lett. A kormány szerint ennek eléréséhez proaktív, államilag erősen támogatott gazdaságpolitikára volt szükség, ami annyit tesz, hogy növekedéstámogató adórendszert alakított ki: csökkentette a munkát terhelő adókat és a társasági adókulcsot egyaránt. Ezek hatására a kormányzat szerint a gazdasági mutatók rég nem látott ütemben növekedésnek indultak.

Gazdasági mutatók

És az adatok valóban ezt mutatják: az elmúlt két Orbán-kormány időszakának gazdasági mutatói egy egészségesen működő gazdaság képét rajzolják ki.

A gazdaság az EU-átlagot meghaladó mértékben növekszik, az infláció nagyon enyhe, és a munkanélküliségi ráta kifejezetten alacsony, a foglalkoztatási ráta hozza az uniós átlagot, az államháztartási hiány bőven a maastrichti 3 százalékos kritérium alatt van, az államadósság pedig alacsonyabb, mint a 28 EU tagországban (GDP-hez viszonyítva).

A magyar gazdaság 4 százalékos bővülést ért el 2017-ben, és a kormány szerint ez a növekedési szerkezet mára kiegyensúlyozottá és hosszútávon fenntarthatóvá vált. Valamint az EU-s átlagot (az EU-s átlag 2,5 százalék volt, míg a magyar 3,9 százalék) meghaladó GDP-emelkedés lehetővé teszi a gyorsabb felzárkózást az unión belül. A magyar gazdaság egyébként 2010 óta (2012-ben egy rövid visszaesést leszámítva ) tartósan 2 százalék feletti növekedést produkált.

Az infláció gyakorlatilag eltűnt, 2014 és 2015 között deflációról lehet beszélni. Defláció esetén a lakosság elhalasztja a vásárlásait további árcsökkenés reményében. Tehát nem fogja a fogyasztását növelni, például a legújabb iPhone helyett inkább hosszabb távú megtakarítást tervez, és lakásra kezd el gyűjteni. Azt gondolhatnánk, hogy ez jó dolog, tudatosabb lesz a lakosság, és a vagyon felélése helyett megtakarít. Ha a gazdasági folyamatokat egészében vizsgáljuk, árnyaltabb képet kapunk: minél olcsóbb 1 liter tej, annál többet ér 1000 forint. Éppen ezért a lakosság rövid távon tudja élvezni a defláció hatásait, viszont a pénz értékének növelésével a hitelek valós értéke is nőni fog, és a folyamat nemcsak az árak, hanem a fizetések visszaesését is eredményezheti.

A következő mutató, amiben jól teljesítünk, az a munkanélküliségi ráta, ami a gazdasági válságot követő 11 százalékról 4 százalékra csökkent. Emellett emelkedett a lakosság munkaerő-piaci aktivitása is, nőtt a foglalkoztatás: az elmúlt 8 évben a 20–64 közötti korosztály foglalkoztatási rátája több mint 10 százalékkal nőtt.

Érdekes összefüggés látszik megdőlni az infláció és munkanélküliségi ráta kapcsolatát vizsgálva. A klasszikus közgazdaságtan ugyanis úgy tartja, hogy minél alacsonyabb a munkanélküliség, annál magasabbnak kell lennie az inflációnak (Philips-görbe). Jelen esetben viszont az adatok magas foglalkoztatottságot és rendkívül alacsony inflációt mutatnak.

Újabb sikerként könyvelte el a kormány az államháztartási hiány 3 százalék alá szorítását, amivel Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól. Az államadósság csökkentésének tényét még a kormányt kritizálók is elismerik, bár annak módját, például a magánnyugdíj-pénztár bevonását helytelenítik.

Növekedés vs. fejlődés

De mit jelentenek ezek a mutatók a gyakorlatban? A hozott eredmények alapján automatikusan jobb lesz az életszínvonalunk is? Sok közgazdasági szakkönyv a növekedést a fejlődés szinonimájaként használja. Magyar példánál maradva, a gazdaság teljesítményének növekedése (mennyiségi változás) egyet jelentene annak fejlődésével is (minőségi változás), a valóság viszont nem feltétlenül igazolja a tankönyvi képletet.

Herman Daly, az alternatív közgazdaságtan egyik alapművének számító Steady-State Economics című könyvében írja, hogy a növekedés semmiképp sem azonosítható a jobbulással. Nem azonos jelentéstartalmú fogalmakról van szó, és összekeverésük nem ritkán szerepet játszik a jelenlegi gazdaságpolitikák és a hagyományos közgazdaságtan kudarcában.

Jövőbeli tervek

Hasonlóképpen láthatja a helyzetet a negyedik Orbán-kormány is. Kormányzati szinten kifejezték, hogy a magyar gazdaság szerkezete mostanra átalakult, és a növekedés magasabb szintre kapcsolt, így a cél már nem a mennyiségi, hanem a minőségi javulást eredményező gazdaságpolitika folytatása.

Az eddig csak tervek szintjén megjelenő célok most az új kormány minisztériumi berendezkedésében is megmutatkoznak. A miniszterelnök tervei szerint a kormányzati struktúrában kiemelt szerepet kapnak a nemzetbiztonsági kérdések, valamint az újítás és az innováció. Gazdasági ügyekért az Innovációs és Technológiai Minisztérium (az állami vagyon kezelését fogja ellátni), valamint a Pénzügyminisztérium (pénzügypolitikáért és a költségvetési tervezésért) felel. Az Innovációs Minisztérium élére Palkovics László, korábbi felsőoktatásért felelős államtitkár kerül, míg a Pénzügyminisztériumot Varga Mihály, korábbi nemzetgazdasági miniszter fogja vezetni.

Kormányzati optimizmus

A kormány nemrég nyilvánosságra került 2018–2022-es konvergenciaprogramja szerint a 4 százalék feletti növekedés feltételei biztosítottak a következő időszakban.

Ez a várakozás jóval optimistább, mint az elemzők vagy a nemzetközi szervezetek várakozása. Az IMF például 1–2 százalékponttal alacsonyabb növekedést jósol, de az Európai Bizottság előrejelzése is sokkal visszafogottabb a kormányénál. Varga Mihály szerint ez nem meglepő, hiszen az előző konvergenciaprogramhoz képest is rosszabb eredményeket vártak, amelyekre a magyar gazdaság rácáfolt. Ezen kívül még cél az államadósság csökkentése: 2022-re a GDP-hez képest 60 százalék alá akarják szorítani (jelenleg 73,2 százalékos).

Emellett Magyarország innovációs központtá kíván válni, ezért 2018-tól minden kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalkozás kétszer annyi pénzt vonhat le az adóalapjából, mint amennyit innovációra fordít. Palkovics László innovációért felelős miniszterjelölt lapunknak korábban (még államtitkárként) azt nyilatkozta, hogy az innováció, a magyar vállalatok innovációs képességének erősítése mindenképp a kormány prioritásai között fog szerepelni. Palkovics szerint a gazdaság minőségi változásához nélkülözhetetlen, hogy a „made in Hungary”-ről áttérjünk az „invented in Hungary”-ra. Valamint a vállalatok és az oktatásban résztvevők szorosabb összekapcsolásával nőhetnek a vállalati képzőhelyek, ami tovább segítheti a foglalkoztatás növekedését. 2020-ra pedig a gazdaságban meglévő tartalékok aktivizálása révén 1 millió új munkahely létrehozása valósulhat meg 10 év alatt.

Gazdasági növekedés: illúzió vagy realitás?

Az elemzők szerint a kormány becslése túlzottan optimista, nem számolnak például a 2021-ben kifutó uniós támogatások csökkenésével. Varga Mihály ezt azzal csapja le, hogy a kieső összegeket állami beruházásokkal fogják pótolni, így a 4 százalékos növekedés tartható lesz. 2021-től biztosan kevesebb pénz lesz az Unió kasszájában a Brexit miatt, mivel Németország után az egyik legfőbb befizetőt vesztették el. Arról nem is beszélve, hogy a kohéziós alapok jelenlegi elosztási rendszerét is teljesen át akarják alakítani a szolidaritás (értsd: migránsok befogadása) és a jogállamiság elvének beemelésével.

A legfőbb problémája a konvergenciaprogramnak az elemzők szerint az, hogy a termelékenység növekedésére alapoz, aminek már a mérésével kapcsolatban is komoly szakmai viták alakulnak ki. A termelékenységi mutató azt jelenti, hogy egy ország, illetve annak egy átlagos polgára mennyi gazdasági értéket képes előállítani.

Hazánkban a munkatermelékenység jelenleg stagnál, ami jól mutatja a magyar gazdaság általános problémáját: a magyar munkások alacsony hozzáadott értéket állítanak elő, rossz hatékonysággal. A munka termelékenysége nem a munkások hozzáállásától függ. Olyan tényezők alakítják, mint az egy munkásra jutó fizikai tőke, vagy a termelésben használt technológia. A magyar munkások legtöbb helyen alulképzettek, illetve a hazai gazdasági szereplők jelentős része elavult termelési technológiákat használ. Ezenkívül az „összeszerelő üzem” koncepció követése növelte az alacsony hozzáadott értékű ágazatok súlyát, tovább rontva a termelékenységet. Emellett az oktatás jelenlegi elmaradottsága, valamint a jól képzett munkaerő kivándorlása miatt sem várható a kitűzött eredmény.

Versenyképesség terén sem állunk fényesen, bár az ország itt is javított az eredményein az elmúlt időszakban (a világ 137 országa között a 60. helyre jöttünk fel a 69.-ről), de még így is elmaradunk a régiótól. A versenyképesség egy összetett fogalom, ami a gazdaság teljesítőképességét és a benne rejlő lehetőségeket jelenti. A magánberuházások alacsony szintje, valamint a gyenge innovációs képesség is rontja a mutatós eredményeket. A kormánynak nem véletlenül kiemelt célja az elkövetkezendő időszakban a versenyképesség növelése.

Siro Lombardini közgazdász szerint a növekedés nem tekinthető önmagában jónak, ehhez a növekedésért fizetett árat is figyelembe kell venni, míg a fejlődés az emberek életfeltételeiben bekövetkezett javulást jelenti. A fenntartható fejlődés biztosítja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy a jövő generációját veszélyeztetné. Ezt a mindenkori kormányoknak – így a jelenleginek is – szem előtt kell tartania, ha nem akarnak megállni a növekedés mostani szintjénél, hanem minőségi változást kívánnak hozni a gazdaságban.

Gazdasági kisokos

GDP: bruttó hazai termék, kifejezi egy ország területén megtermelt javak és szolgáltatások értékét pénzben.
***
Államadósság: az államadósság a kormány adósságának összessége egy adott országban. Az államadósság a kormányzati hierarchia különböző szintjeiről adódik össze, mint például a helyi, vagy önkormányzati, a szövetségi és a központi irányítás tartozásaiból. Az államadósságba beletartoznak a hiteladósságok is, valamint az állami vállalatoktól (hazánkban a MÁV és a BKV gyakran emlegetett ebben a témában) átvett hitelek is.
***
Munkanélküliségi ráta: azt mutatja meg, hogy az aktív népesség hány százaléka nem talál munkát.
***
Közpénzügyek: a GDP egy részét elvonják a magánszférából adók formájában, és az államháztartás alrendszerein keresztül visszajuttatják, ezt a kétirányú mozgást nevezzük közpénzügyeknek.
***
Gazdasági növekedés: azt mutatja meg, hogy mennyivel termelt többet vagy kevesebbet az adott gazdaság egy évvel korábbi állapotához képest. Negatív mutató esetén beszélünk recesszióról. A magyar gazdaság (a 2012-es visszaesést leszámítva) tartósan 2 százalék feletti növekedést produkált.
***
Infláció: az árak átlagos változását mutatja egy adott időszakban.
***
Defláció: általános árszínvonal csökkenése egy bizonyos időszakban.
***
Reál GDP: az infláció kiszűrésével számolt GDP.
***
Foglalkoztatási ráta: a foglalkoztatottak száma a megfelelő korú népességhez viszonyítva.

Túlzottdeficit-eljárás

Az 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződésben a felek rögzítették a fenntartható államháztartási helyzet követelményeit. Ennek elvi alapját az adja, hogy „csak az árstabilitáson és a kiegyensúlyozott államháztartáson alapuló gazdasági növekedés fenntartható”.
A fenntartható államháztartást a szerződés két feltétellel állapítja meg, mindkettő alapvetően a takarékos állami gazdálkodás megteremtését szolgálja: a költségvetés éves hiánya nem haladhatja meg a 3%-os értéket, a bruttó államadósság pedig nem lépheti túl az éves GDP 60%-át. Ha a túlzott hiány fennáll, az Európai Unió Tanácsa ajánlásokat tesz az érintett tagállamnak, megjelölve az időhatárokat is. Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja. Végső soron pedig szigorításokat, szankciókat léptethet életbe kétharmados többségi szavazással a tagállammal szemben az ajánlások el nem fogadása esetén. A túlzottdeficit-eljárás végén a GDP fél százalékára rúgó büntetés is kiróható.

Olvasson tovább: