Kereső toggle

Dzsungelharc után

Reflektorfényben a választók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ellenzéki oldalon a kampányidőszakot az együtt-működésnek vagy inkább hiányának kérdése szőtte át. Az összefogás-bálvány és a taktikai szavazás. Az ellenzék gyakran hivatkozik arra, hogy választási rendszerünk egyoldalúan lejt a kormánypárt javára. A 2010 előtti választások kétfordulósak voltak, ahol a második fordulóban alacsony (50 százalék alatti) választói részvétel esetén lehetőség volt a pártoknak egymás javára visszalépni. Az érvényességi küszöb és a második forduló eltörlésével az ellenzéki pártok ilyenfajta koordinációja megszűnt.

A Taktikai szavazás filozófiája

Az esélyes ellenzéki jelöltek annyira fontos részévé váltak a kampánynak, hogy több, ebből a célból üzemeltetett csoport és weboldal is létrejött a tuti befutók megnevezésére.

A mozgósításuk nem eredménytelen, egy hónap alatt jelentősen nőtt az esélyes jelöltekre való átszavazási hajlandóság a Medián friss kutatása alapján: a választók 67 százaléka nyitott a taktikai szavazásra és visszaléptetésekre.  (Ebben a mintában szerepelnek az MSZP-sek, a DK-sok és az LMP-sek mellett a jobbikosok is.) Azzal az állítással, hogy „az esélytelenebb ellenzéki jelölteknek vissza kellene lépniük az esélyesebb jelöltek javára, mert csak ők tudják legyőzni a Fideszt”, pártszimpátia szerint a következő arányban értenek egyet a választók: DK: 81%, MSZP–Párbeszéd: 69%, LMP: 67%, Jobbik: 67%. A kormányváltást akaró bizonytalanoknak (párt nélkülieknek) pedig 63%-a tudott azonosulni az állítással. Az összellenzéki választók közül 13 százalék zárta ki a visszalépések támogatását.

Átszavazási hajlandóság

A Medián kutatásában az nem szerepel, hogy a választók kit is tekintenek a legesélyesebb ellenzéki jelöltnek. A Závecz Research viszont pont erre volt kíváncsi: márciusban is megkérdezte a baloldali és párt nélküli szavazókat arról, hogy átszavaznának-e a Jobbik jelöltjére, ha az lenne a legesélyesebb ellenzéki induló, a jobbikosoknál és pártnélkülieknél a baloldali jelöltre való átszavazást is vizsgálták. A jobbikosok egyharmada (31 százalék) átszavazna egy baloldali jelöltre, ha a balosnak esélye lenne nyerni a választókerületben, még akkor is, ha saját pártjának jelöltje nem lép vissza. Az elmúlt egy hónapban egyértelműen többen lettek a jobbikosok körében a potenciális átszavazók, február közepén csak 19 százalékuk szavazott volna át egy erősebb jelöltre.

Nem meglepő módon az MSZP és a DK táborában szinte mindenki felsorakozik az esélyes baloldali jelölt mögé, csak 3-4 százaléknyian vannak, akik bizonytalankodnak. Az LMP táborában is erőteljesen nőtt az átszavazási hajlandóság: a múltkori 29 százalékról 65 százalékra emelkedett az esélyes baloldali jelölt felé fordulók aránya a pártszimpatizánsok körében.

A pártnélküliek körében nem voltak látványos változások, februárban 26, most 29 százalék utalt arra, hogy esélyes baloldali ellenzéki jelölt esetén elmegy szavazni. Ez a hír a Fidesz mögé is vinne pártnélkülieket, bár jóval kevesebben, 10 százaléknyian mozdulnának a kormánypárti jelölt felé.

A baloldali és középen lévő ellenzéki választók még nagyobb arányban, 43 százalékban átszavaznának egy esélyes jobbikos jelöltre. Ebben a körben is nagymértékben nőtt a taktikusan szavazók csoportja, egy hónapja még csak 26 százaléknyian voltak. A párt nélküli szavazók egy részét is részvételre sarkallja a leginkább esélyes jelölt megnevezése – 22 százalékuk felsorakozna a Jobbik mögött.

Ki nevet a végén?

Ezzel együtt az ellenzék baloldali részének elmúlt hetekbeli visszalépés-tragikomédiája egyáltalán nem biztos, hogy használt az érintett pártoknak, amelyek még 4 nappal a választások előtt is jelentettek be visszalépéseket egymás javára. Ennek köszönhetően például a hagyományosan baloldalinak tartott Budapest választókerületeinek többségében (!) nem lesz MSZP-s jelölt.

A szavazatmaximalizálás mellett az érintett pártok számára egy másik hangsúlyos faktor a költségvetési kampány- és párttámogatás. Az MSZP–Párbeszéd pártszövetség a DK-val kötött egyezség okán a választókerületek közel feléből kivonult (a 106 választókerületet 60-46 arányban osztották fel), majd visszalépett két független jelölt javára, lapzártánkkor pedig visszavonta jelöltjüket a csepeli és a belvárosi választókerületből (az Együtt, illetve az LMP-s jelölt javára) és hacsak nem akar jelentős állami támogatástól elesni, akkor nem csökkenhet az egyéni jelöltjeik száma 54 alá.

Ennél is nehezebbé teszi a visszalépésörvénybe került baloldali pártok dolgát, hogy a káosznak köszönhetően a Jobbik lett az egyetlen párt a Fidesz–KDNP mellett, amely mind a 106 egyéni körzetben jelen van, számos kerületben ráadásul az ő jelöltjük számít a választás esélyesének.  Ha hinni lehet a közvélemény-kutatóknak, a baloldali szavazók nagy része a taktikai szavazás médiában történő felmagasztalása miatt félreteszi a Jobbikkal kapcsolatos negatív érzelmeit, és hajlandó a korábban szélsőjobbos-rasszistának bélyegzett formációra voksolni, ha azt tartják legesélyesebbnek. A Jobbik tehát úgy jöhet ki nyertesen a taktikai szavazás rendszeréből, hogy egy fűszálat sem tett keresztbe a megegyezés érdekében.

Olvasson tovább: