Kereső toggle

LMP: híd vagy bűnbak?

Önállóság vs. összefogás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Az LMP társelnökei sajtótájékoztatón. Nagy kérdés, hogy túl tud-e jutni a párt a belviszályokon.

Eddig példátlan ellenzéki egyeztetést hozott tető alá az LMP a parlamenti ellenzéki pártok között, amivel a zöldpárt betöltheti azt a hídszerepet, amit már a kampányban is szeretett volna elérni az ellenzéki oldalon. Ám nem kizárt, hogy közben a belső gondok szétfeszítik az LMP-t.

Egy fal dőlt le azzal, hogy az Országgyűlés ellenzéki pártjai egyeztettek egymással a jövőbeli ellenzéki munkáról – vélte Szél Bernadett, az LMP társelnöke hétfői sajtótájékoztatóján azt követően, hogy pártja kezdeményezésére tárgyalóasztalhoz ültek a Jobbik, az MSZP, az LMP, a DK és a Párbeszéd politikusai. A megbeszélésről Szél Bernadett részleteket nem árult el, csupán annyit közölt: a tárgyalás konstruktív volt, és a jövőben több egyeztetést tartanak majd, hogy minél eredményesebben dolgozhassanak a választókért.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke újságíróknak szintén azt nyilatkozta, hogy konstruktív volt a hangulat az egyeztetésen, a tárgyalásokat kedden folytatják. Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció alelnöke elmondta: pártja több javaslattal érkezett az egyeztetésre, de megállapodtak, hogy amíg nincs döntés azokról, addig nem is beszélnek elképzeléseikről a nyilvánosság előtt.

Az MSZP–Párbeszéd ellenzéki kerekasztal létrehozását javasolja a többi parlamenti ellenzéki pártnak – közölte Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke az LMP által kezdeményezett ellenzéki egyeztetés előtt. Szerintük az ellenzéki kerekasztal az állampolgárok, a civil kezdeményezések és az ellenzéki pártok közös intézménye lehet annak érdekében, hogy képviselni tudják a parlamentben azt a hangot, amely ott van az utcán, a tüntetéseken és nagyon sok választópolgár lelkében.

Karácsony közölte: azért vesznek részt a megbeszélésen, mert a látszatát is szeretnék elkerülni annak, hogy kerékkötői az ellenzék közös fellépésének az „Orbán-rezsimmel szemben”. Szerinte ugyanakkor, ha egy egyeztetésen érdemi előrelépést akarnak a felek, akkor az álláspontokat nem a sajtóból ismerik meg elsőként. Úgy látta, sokkal többet kellene beszélni a parlamenten kívüli együttműködésről, arról, hogy van egy világ, amely kint tüntet az utcán, és amely a változást akaró polgárok többségét jelenti. Megjegyezte, ha az LMP „felelősebben” politizál, akkor talán most nem lenne ilyen égető szükség arra, hogy rendezzék a soraikat.

Előremenekülnek?

Az ellenzéki pártok közül tehát az LMP lett a választás utáni ellenzéki együttműködés motorja, ám a pártban magában teljes a káosz. Mint emlékezetes, alig néhány nappal az ellenzéki egyeztetés előtt tettlegességig fajult az LMP szövetségi politikájáról zajló pártbeli vita: a párt etikai tárgyalásán Sallai Róbert Benedek országos elnökségi titkár fellökte Hadházy Ákos korábbi társelnök székét. Szél Bernadett jelenlegi társelnök kijelentette, Sallai nem maradhat a párt tagja, belső vizsgálatot indítanak ellene, és a rendőrségen is feljelentették tettleges becsületsértés miatt. Sallai később bocsánatot kért Hadházytól, azt azonban tagadta, hogy – amint először megjelent – megütötte volna párttársát, szerinte csak elsodorta. Ugyanakkor titkári posztjáról nem mond le, és önként a pártból sem távozik.

A konfliktus hátterében első látásra az a stratégiai kérdés áll, hogy az LMP önállóan politizáljon, vagy keressen társakat. Hadházy az összefogást szorgalmazta, Sallai az LMP önállóságát. Ez a dilemma 2013-ban egyszer már szakadáshoz vezetett: akkor a párt baloldali szárnyához tartozó 8 képviselő lépett ki az LMP-ből, mert ők a Bajnai Gordon-féle Együtt 2014-el történő összefogást szorgalmazták, míg a maradók az önállóságot képviselték. A kilépők alakították meg a Párbeszéd Magyarországért pártot, melynek elnöke, Karácsony Gergely lett az MSZP–Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje, aki egyébként idén az LMP-vel való koordináció szükségességét képviselte.   

Az LMP 2010-ben jutott be a parlamentbe, akkor 380 ezren szavaztak a párt listájára. 2014-re jelentősen visszaestek, 270 ezer szavazatot szerezve 5,34 százalékkal épp csak bent maradtak az új országgyűlésben. Máig felróják nekik, hogy négy éve a többi ellenzéki párttal történő összefogás elutasítása miatt lett kétharmada a Fidesznek, mert 11 olyan mandátum került a kormánypárthoz, amit összefogva elnyerhettek volna. Mivel az LMP támogatottsága 2014 után csökkenni kezdett, az idei választáshoz közeledve ismét aktuálissá vált a kérdés: önállóan vagy szövetségben induljanak. A párt vezetősége arról döntött, hogy az LMP abban az esetben egyeztet az egyéni jelöltjei visszaléptetéséről az esélyesebb ellenzéki jelölt javára, ha ez a visszaléptetés teljes körű, tehát a Jobbik is részese, valamint ha kölcsönös, tehát ha LMP-s jelölt javára is lesz visszalépés. Mivel a Jobbik egyetlen körzetben sem lépett vissza, az LMP kényszerhelyzetbe került, mert csak baloldali jelöltek számára tömegesen nem léptethette vissza a saját embereit. Hadházyék azonban úgy ítélték meg, hogy e nélkül nem akadályozható meg a Fidesz győzelme, de még a kétharmada sem, ezért több körzetben mégis visszalépésekről döntöttek. Közben azonban a háttérből Sallai a visszaléptetések ellen érvelt, sőt levélben figyelmeztette párttársait, hogy a visszalépők jogi és pénzügyi következményekkel számolhatnak. Mivel a jogi állásfoglalás Schiffer András ügyvédi irodájától származik, nem nehéz úgy értelmezni a történteket, hogy az LMP-elnökségről és parlamenti mandátumáról 2016 nyarán lemondott Schiffer a háttérből továbbra is aktívan beavatkozik a párt életébe. Schiffer ezt mindenesetre tagadja.

Tragikomikus hajrá

A választás előtti napokban az abszurditásig fajult a helyzet: a párt egyik egyéni képviselőjelöltje lapunknak azt mondta, előfordult, hogy Hadházy délelőtt azzal hívott fel egy jelöltet, hogy lépjen vissza az esélyes ellenzéki javára, majd délután jött egy újabb telefon a pártból, hogy ne lépjen vissza. Több LMP-s politikussal beszélve nagy megosztottság látszik: az egyik oldal szerint a Schiffer befolyása alatt állók nem az idei választásra koncentráltak elsősorban. A korábbi elnök környezetében állítólag úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az idei választást éljék túl, aztán 2022-ig történhetnek olyan fordulatok, melyek nyomán a Fidesz valóban leválthatóvá válik. Schiffer lemondásakor az LMP 250–300 ezer támogatóval rendelkezett – többek szerint az akkori irányt folytatva idén ki is eshettek volna. E verzió szerint ugyanakkor a Hadházy és Szél vezette LMP átütő sikere felvethette volna a kérdést: szüksége van-e az LMP-nek a jövőben Schifferre?

Sallaiék ugyanakkor úgy érveltek, hogy Hadházyék kiárusítják az LMP korábbi értékeit, ráadásul elhibázott módon rá akartak hajtani a kiábrándult baloldali szavazókra. Sallai szerint Hadházy „egy rossz pártba jött, és nagyon benézte ezt”, ráadásul vezetőként a legtöbb LMP-st nem tudta inspirálni.

A Hetek a választás előtt szocialista forrásból úgy értesült: nem véletlen, hogy nem sikerült a teljes ellenzéki összefogás, de még a teljes baloldal-LMP összefogás sem, mert állítólag baloldali vezetők is tartottak valamiféle kormányoldali retorziótól. Hadházy maga is beszélt arról, hogy szinte minden pártban, így az LMP-ben is vannak olyan politikusok, akiknek a tevékenységét nehéz értelmezni, mert sokszor úgy tűnik, mintha a Fidesz érdekével megegyezően cselekednének: „A Fidesz minden ellenzéki pártba be van ágyazódva” – vélekedett márciusban az LMP-s vezető, majd a választás után név szerint is megemlítette Sallait és Schiffert. Utóbbi perrel fenyegette meg Hadházyt. 

A választáson, mint ismert, több körzetben úgy nyert az ellenzék, hogy az LMP visszalépett, és története során először egyéni mandátumot is szerzett: Budapest 1-es választókörzetében Csárdi Antal nyert, miután mind a baloldal, mind a Momentum visszaléptette a saját jelöltjét. (Érdekesség, hogy a befutó Csárdi állítólag az egyik legharcosabb önállóságpárti LMP-s.) Listán is javított a párt, 404 ezer szavazatot kaptak, ez az eddigi legjobb eredményük. Mindemellett van 6 olyan körzet, ahol a számok alapján azért nyerhetett a Fidesz, mert az LMP állva hagyta saját emberét, aki „kellő számú” szavazatot vitt el a baloldal jelöltjétől – miközben a függetlenségpárti LMP-sek azzal érvelnek, hogy egyáltalán nem biztos, hogy támogatóik a baloldali jelöltekre szavaztak volna, ha jelöltjeik visszalépnek. Ezzel szemben a Fideszből kiábrándult – annak idején a szekszárdi trafikmutyit, majd az uniós fejlesztések lenyúlását leleplező – Hadházy úgy gondolta, a választók hosszabb távon megbüntetik a pártját, ha ismét őket lehet felelőssé tenni az ellenzék vereségéért, másrészt elvből elutasította azt a stratégiát, hogy éljék túl 2018-at, aztán valami majd csak lesz négy év múlva.   

Mindenesetre a párt májusban tisztújító kongresszust tart, mert a jelenlegi helyzet eszkalálódása sokak szerint szakadáshoz vezethet. Ebből remélhet kiutat a pártvezetés azzal, hogy az LMP-t az ellenzéki együttműködés motorjaként mutatja be a közvéleménynek.

Olvasson tovább: