Kereső toggle

A döntés méltósága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai választók, miután Donald Trumpra szavaztak, másnap ostoba, bigott, fundamentalista, vidéki agymosottak lettek a vesztes jelöltet támogató főáramú média szemében. Rajtuk kívül a választási rendszer lett a másik főbűnös, persze csak november 9-én hajnaltól, előtte, amíg a demokrata jelölt biztonságban érezte magát, az alapító atyák bölcsességét ünnepelték az alkotmányban. Valami hasonló történt Magyarországon is, csak még abszurdabb kiadásban.

Úgy vasárnap este 10 óráig a kommentátorok és politikusok a magyar nép bölcsességét, érettségét és bátorságát látták a magas részvételben, kezüket dörzsölve, hogy azért a víz az úr, és a szavazók a választófülke magányában csak elzavarják a diktátort. Amikor egy-másfél óra múlva kiderült, hogy a Fideszre szavazók ezúttal nemcsak sokan, hanem nagyon sokan voltak, az istenadta nép azonnal rettegő, becsapott, passzív, színes utalványokkal megvehető, demokráciára képtelen birkanéppé vált, akik amúgy meg is érdemlik. A választási rendszer pedig manipulált, és különben is, csaltak.

Azóta is sokan úgy viselkednek, mint a nyolcéves gyerek, amikor rosszat dobott a Monopolyban.

De mi is történt? Vasárnap milliók mutatták meg azt, hogy van egy másik Magyarország, mint amit a média által életben tartott politikusok akarnak láttatni a stúdiók karosszékeiből. Van egy másik Magyarország, mint amit a valóság helyett a saját előítéleteiket tényként ismételgető újság-írók láttatnak a felületeiken – itthon és külföldön.

Egy napra magunk voltunk magunk. Szabadon, méltósággal, barátságosan, ünneplőbe öltözve, hétköznapi ruhában, futószerelésben, babakocsit tolva, járókerettel, a család aprajával, ősz hajú nagyszülőkkel, első szavazók gördeszkával, fejhallgatós gémerek, beszélgetve, imádkozva, hallgatagon: elmentünk, sorban álltunk, perceket vagy órákat, hogy megmondjuk, mit gondolunk magunkról, nemzetünkről, értékeinkről, világunk dolgairól. Ott álltunk a választóhelyiségek előtt egymás mellett, mögött, előtt és nem a legyőzendő ellenfelet, ilyen vagy amolyan bérenceket, ilyen vagy olyan párt katonáit láttunk egymásban, hanem egy közös nemzet felelős polgárait.

Kétmillió-hatszázezer ember csendes tollvonása hangosabb volt a média harsogásánál.

Ezt az érzést fontos, hogy megőrizzük. Mert látjuk, azok, akik rá akarták húzni a fekete csuklyát Magyarországra, nem tanulnak és nem felejtenek. Fogcsikorgatva üzenik a stúdióból, és küldözgetik a posztjaikban, nesztek, ezt érdemlitek! Külföldi tudósítókhoz szaladgálnak, diktatúráról, orosz/izraeli kampánybefolyásról, szélsőjobb uralomról hazudoznak. Most itt az idő, hogy bármit is hallunk tőlük rólunk, felemeljük a fejünket, és tisztelettel elmondjuk: elég volt abból, hogy egy önjelölt élcsapat mondja meg, kik vagyunk.

Tiszteletben tartom azok felelős döntését, akik másként szavaztak. Elfogadom, hogy joguk van csalódottnak lenni az eredmény miatt. De ugyanígy, egyenes háttal, méltósággal, nem szemlesütve jogunk van elégedettnek lenni, sőt örülni annak az eredménynek, ami mellett jó lelkiismerettel, felelősen döntöttünk.

A Parlamentbe 199 képviselő ül majd be, de Magyarországot azok képviselik, akik április 8-án elmondták, milyen országot szeretnének.

Olvasson tovább: