Kereső toggle

Közvélemény-kutatások hatása a választásra

Benézett adatok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hódmezővásárhelyi időközi választás sikerében nem alaptalanul, hanem a biztató (egymástól függetlenül készült) közvélemény-kutatások ismeretében reménykedett a Fidesz. Ilyen tapasztalatok után joggal merül fel, lehet-e egyáltalán mérni az állandóan változó közgondolkodást?

A mai értelemben vett közvélemény-kutatás módszertanának kidolgozása George Gallup nevéhez fűződik, aki az 1936-os amerikai elnökválasztás során alkalmazta először a reprezentatív mintavételi eljárást. Eszerint a társadalom egy „kicsinyített másának” megkérdezésével modellezhető az országos közvélemény hangulata. A módszer és az intézményi háttér megszületésével a pártok és a sajtó is elhitte, hogy a közvélemény empirikusan és viszonylag pontosan megismerhető lesz.

A közvélemény-kutatások megbízhatóságára sokan esküsznek, de körülbelül ugyanekkora a szkeptikusok tábora.

A kritikusabb szempont képviselői szerint az eredményeket jelentősen befolyásolják a kutatók előzetes véleményei és szándékai. Épp ezért elengedhetetlen a mérések hitelessége érdekében tisztázni, ki áll a megrendelői oldalon.

Ez alapján a magyar közvélemény-kutatók piacán három fő kategóriát különböztethetünk meg. Az első típusba azok a pártfüggetlen cégek tartoznak, akik annak szolgáltatnak adatot, aki éppen fizet neki. Ilyen például a Závecz Research, a Medián és a Tárki. 

A második kategóriába azok sorolhatóak, akik köztudottan valamely politikai formáció vagy politikus mellett dolgoznak. A kormányközeli Századvég nyíltan vállalja identitását és szerepét, a kormánnyal rendszeresen együtt dolgozó Nézőpont elköteleződése is világos, emellett az Iránytű Jobbik-közelisége is ismert. Létezik egy egészen egyedi, mondhatni magyaros megoldás: az elemzőcég tanácsadóként egy-egy politikai szereplőnek dolgozik, de ezt nem teszi világossá elemzéseinek közzétételekor.

Váratlan eredmények

Az elmúlt időszakban nemzetközi téren is láttunk rá számos példát (Brexit, Donald Trump győzelme), amikor a várt előrejelzésekhez képest merően eltérő eredmények születtek.

A magyar politikai közvélemény-kutatás fekete napjaként hagyományosan 2002. április 7-ét tartják számon. A választásokra mind az öt intézet (Medián, Ipsos, Marketing Centrum, Gallup, Tárki) egyértelmű Fidesz–MDF-győzelmet jósolt, ám a választást az Orbán Viktor és Dávid Ibolya vezette szövetség elvesztette. A Fidesz túl- és az MSZP alulmérésének egyik oka lehetett, hogy 2002-ben magas volt a rejtőzködők és választ megtagadók aránya.

Torzító hatások

A közvélemény-kutatások szerepe kettős: egyrészt információt, egyfajta pillanatképet adnak a társadalom aktuális állapotáról, másrészt befolyásolják is azt. Éppen ezért, a 2002-es esetből tanulva, érdemes az eredményeket a torzító hatások tudatában vizsgálni.

A választási előrejelzéseknek hatásgyakorló erejét mutatja például a győzteshez húzás modellje (utánfutóhatás): a bizonytalan szavazók többsége arra szavaz, akit az esélyesebb jelöltnek állítanak be. A Lazarsfeld nevéhez fűződő utánfutóhatás felfedezésekor azt tapasztalták, hogy a véleményükben kiforratlan, politikai kérdések iránt kevésbé érdeklődő szavazók jobban szeretnek a győztesre voksolni. Ha a választási előrejelzések hatására csak pár százaléknyi bizonytalan szavazó a győztesseI tartás alapján szavaz, az akár döntő jelentőségű is lehet a választás kimenetelére.

Ellentétes irányú folyamat figyelhető meg a hallgatás spirálja esetében. Itt a saját tábor alulbecslése (ahogy 2002-ben történt a MSZP-nél vagy akár 2014-ben a Jobbiknál) a párt szimpatizánsainak hallgatásához vezet, ezért ezzel nem tudnak pontosan számolni

a közvélemény-kutatók. A kérdezőbiztosok számos esetben, többek között Hódmezővásárhelyen is arról számoltak be, hogy magas volt a választ megtagadók aránya. Ha ez a jelenség elhatalmasodik, fennáll az esélye annak, hogy látens közvélemény alakuljon ki

a feltételezett társadalmi kontroll miatt (azaz a magán- és nyilvános vélemény különválik). Ilyen esetben a magánvélemény csak a titkos szavazófülkékben jelenik meg. Szakértők szerint, ha a szavazás és a közvélemény-kutatások eredményei markánsan eltérnek egymástól, akkor a kutatók tévedése elsősorban a közvélemény látenciájával magyarázható.

A választási küszöb alatt szereplő kispártokat leginkább a guillotine-hatás fenyegeti. A szavazók mostanra vannak olyan tudatosak, hogy az elsődleges preferenciájukkal szemben inkább egy közepes pártra szavaznak azért, hogy ne vesszen el a voksuk. Így a küszöb alatt lévő pártok még a saját támogatóikat sem tudhatják maguk mögött biztosan, aminek az adott párt kampányfinanszírozása, de későbbi fennmaradása szempontjából is nem kis jelentősége van (az 1 százalék alatt teljesítő pártok kötelesek visszafizetni a kapott állami támogatást).

Részvétel befolyásolása

A közvélemény-kutatások eredményei csökkenthetik a részvételi hajlandóságot. A szakma képviselői között egyetértés van abban, hogy a választást az nyeri, aki jobban tudja saját táborát mozgósítani. Az „ezt már megnyertük” hangulat ugyanúgy inaktívvá teszi a választókat, mint az esélytelenség. A mostani választások során erre a legjobb példa a Közös Ország Mozgalom kezdeményezése, mely szerint az egyes egyéni választókerületekben (EVK) megmérik, hogy ki számít a legesélyesebb ellenzéki jelöltnek, buzdítva ezzel az ellenzéki pártokat a potenciális győztes mögötti felsorakozásra. A kutatások eredménye a legtöbb EVK-ban viszont azt mutatja, hogy ha az ellenzéki pártok vissza is lépnek a legesélyesebb jelölt javára, akkor sem fogják tudni legyőzni a Fideszt. Budapest 18. választókerületében például Molnár Gyula MSZP-elnök számít a legesélyesebbnek, viszont visszalépésekkel együtt is 14 százalékkal kapna ki a fideszes Németh Zsolttól (57–43-ra). Arról nem is beszélve, hogy a választási matek nem úgy működik, hogy összeadjuk a kormányellenes pártok szavazatait.

Somogyi Zoltán, a Political Capital alapítója szerint ma Magyarországon nem működnek rendesen a mérések. A közvélemény-kutatások legnagyobb hiányossága, hogy nem képesek előre jelezni a választási részvételt, ami egyike a legfontosabb hibaforrásnak.

„A pártpreferenciák rendszerint kikristályosodottabbak és jobban előrejelezhetők, mint az állampolgároknak a jövőbeli részvételre vonatkozó nyilatkozatai”– írja Angelus Róbert 2002-es tanulmányában.  A választási participációt sok, előre nem látható esemény befolyásolhatja (időjárás, betegség stb.). Mérésének nehézségeit az is mutatja, hogy 1990 óta minden hazai választáson az intézetek felülbecsülték a részvétel mértékét (kivéve 2002-ben). 

Pártok és kutatások

A választási eredmények előrejelzéseinek a szavazók mellett a pártok is nagy jelentőséget szoktak tulajdonítani, a múltban legalábbis így volt. Hódmezővásárhely után viszont erős szkepticizmus tapasztalható a közvélemény-kutatásokkal szemben, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Gulyás Gergely a Heteknek adott interjújában azt mondta, hogy a „közvélemény-kutatások értelmezése könnyen politikai célok szolgálatába állítható”, ezért senkinek nem javasolja, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson nekik.

A Jobbik egyenesen úgy véli, hogy a hódmezővásárhelyi választás jelentősen megkérdőjelezte a közvélemény-kutatások pontosságát. „Nyilvánvalóan vannak olyan intézetek, melyeket pusztán kormánypropagandára használnak, az ő adataik megbízhatatlanok is, de a megbízható intézetek is sok problémával küzdenek. Nagyon jelentőssé vált a válaszmegtagadók száma és a fals válaszok aránya. A hódmezővásárhelyi választásokat megelőzően a nyers adatok alapján közel 30 százalékos Fidesz-előnyt lehetett mérni, ám még a megfelelő elemzői és becslési módszerekkel is csak aprócska előnye mutatkozott a későbbi győztes Márki-Zay polgármester úrnak”– írta megkeresésünkre a Jobbik sajtóosztálya.

Az MSZP kérdésünkre megerősítette egykori elnökük, Kovács László ismert, 2002-es bonmot-ját, amely szerint „nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni”. Ettől függetlenül fontos intézményeknek tartják a hiteles és független közvélemény-kutató intézeteket.

A közvélemény-kutató cégeknek a hitelessége kulcsfontosságú, viszont ha nem eléggé körültekintőek, akkor az informáló szerepből kilépve könnyedén befolyásolóba léphetnek át. A választ megtagadók és a tartózkodók nagy száma jelentősen torzítja az eredményeket, így semmiképp nem lehet előre lefutottnak mondani a versenyt.

Olvasson tovább: