Kereső toggle

Gyermekmentes kampányt

Tippek a felnőtt politikáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olyan mértékűvé vált a szülők és tanárok immunitása az iskolákba, óvodákba benyomuló pártpolitika iránt, hogy a Hintalovon Alapítvány egy Gyermekjogi 1x1-et adott ki politikusok számára. A kiskorúak politikai célú szerepeltetése fotókon, rendezvényeken erősen sérti ugyanis a gyerekek jogait és méltóságát – még szülői beleegyezés esetén is.

Nemrég Simicskó István honvédelmi miniszter Facebookra is kiposztolt óvodalátogatása borzolta a kedélyeket. A tárcavezető az őrmezői Napsugár Óvodában fotózkodott ugyanis Mikuláskor. Ez alkalomból az óvodásokat ünnepi ruhába öltöztették, és kiültették a miniszter elé, aki a Széchenyi 2020 terv keretében zajló felújításokról tájékoztatta őket.

A burkolt kampányesemény nem egyedülálló, választások idején különösen megszaporodnak a gyerekfejeket simogató politikusfotók. Ám a különféle állami rendezvényekre kivezényelt iskolások és óvodások „békeidőben” is rendszeres szereplői lettek a hazai közéletnek. 

„A pártpolitika mindig is ott volt az iskolákban, hiába volt a rendszerváltáskor alapvetés, hogy a pártok távozzanak a munkahelyekről, az iskolákban továbbra is jelen voltak – hol jobban, hol kevésbé. 2010 óta egyre erőteljesebben, kampányidőszakban viszont mindig” – reagált érdeklődésünkre Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke.

Mint mondta, egyetért a gyermekjogi ismertető kiadásával, hiszen a gyerekek politikai célú kihasználása sérti a kiskorúak jogait – még akkor is, ha a szülők beleegyeztek a gyerek szerepeltetésébe. „Nem véletlen, hogy a 14 éves kor a döntésképesség jogi korhatára: egy ennél fiatalabb gyerek még nem képes átlátni, miben és miért vesz részt. 14 éves kor fölött már inkább, főleg, ha kellően tájékozott, de akkor meg senkit nem érdekel a véleménye. Rosszabb esetben a diákönkormányzat politikai nyomás alá is kerül” – tette hozzá a civilben történelemtanár Mendrey.

Tapasztalatai szerint a társadalom már annyira belefásult az effajta visszaélésekbe, hogy észre sem veszi őket, így nagyon kevés az iskolán belüli pártpolitizálással, illetve gyerekszereplős cukikampánnyal kapcsolatos panasz vagy visszajelzés. „Maradnak a hivatásos kétségbeesők, a szakszervezetek vagy a jogvédők, akiknek meg kell szólalniuk ilyenkor, különben teljesen természetessé válik a jelenség” – állapította meg Mendrey. A szülők jellegzetes protest reakciója a kialakult helyzetre inkább az, hogy aki teheti, kimenekíti a gyermekét az állami közoktatásból az egyházi vagy alapítványi iskolákba, vagy külföldre viszi őt. „Nálunk még az alapítványi iskolák a leginkább politikamentesek, de azok sem teljesen, hiszen a létük alapvetően függ attól, hogy a minisztérium megköti-e velük bizonyos időközönként a köznevelési megállapodást vagy sem” – emlékeztetett a PDSZ elnöke.

Kiemelte: a pártpolitika nem a politikusokkal lép be az iskolákba, hiszen az egész oktatási rendszer eleve rendkívül átpolitizált és centralizált. A tankerületvezetőket és az iskolaigazgatókat a minisztérium nevezi ki, akár a helyiek véleményét is figyelmen kívül hagyva, s meglátása szerint elsődleges szempont a lojalitás. „Elvileg egy miniszter vagy politikus sem látogathat meg egy iskolát a tankerület vezetőjének engedélye nélkül. S jól látható, hogy a kormánypárti képviselőknek ritkán szoktak nemet mondani” – fűzte hozzá a pedagógus.

„Minél nagyobb a választás tétje, a pártok annál kevésbé válogatósak az eszközökben. A gyerekekre általában a »legolcsóbb« és »egyik leghatékonyabb kampányeszközként« ​tekintenek a politikusok a világon mindenütt” – állapította meg Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő. Szerinte e téren most nem rosszabb a helyzet, mint a korábbi kampányidőszakokban, viszont erősödött a társadalom érzékenysége a probléma iránt.

„Sokan érzékelik a felelősséget a tekintetben, hogy miként vonjuk be a gyerekeket a közéletbe. Ha egy gyereket felkészítünk arra, hogy értse, minek a részese, lehetőséget adunk neki arra, hogy tanuljon róla, saját álláspontot alakítson ki, vitatkozzon, akár nemet is mondjon a szereplésre, akkor valódi gyermekrészvételről van szó. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy ne legyen retorzió. Ha ez nem történik meg, akkor ők pusztán a felnőttek céljaihoz felhasznált eszközök” – szögezte le a szakember, aki azt is elárulta, hogy alapítványuk a jövő évi önkormányzati választásokig szeretné elérni, hogy a hazai politikai szereplők önként korlátozzák a gyerekek bevonását a kampányukba.

Ami az intézményeket illeti, azok e tekintetben teljesen ​egyedileg járnak el. Legalábbis elvileg – teszi hozzá a szakértő is. Van iskola, óvoda, amely nem engedi be a politikát, és van, ahol fel sem merül, hogy ezzel bármi gond lenne. Sajnos az intézményvezetőknek sincs igazán döntési lehetőségük, mert ha nemet mondanak, az könnyen konfrontálódást jelent az aktuális hatalommal, de legalábbis számíthatnak arra, hogy – Gyurkó példájával élve – nem hagyják jóvá az iskola fűtéskorszerűsítési beadványát.  

Tény, hogy általunk megkeresett iskolaigazgatók nem nagyon akartak megszólalni az ügyben. A fővárosi Fazekas Mihály Gimnázium két éve nyugdíjazott igazgatója nemrég lapunknak elmondta: a hatékony iskolavezető egyfajta villámhárítóként igyekszik védeni az iskola belső működését a külső beavatkozási kísérletektől, ami a mai viszonyok között minden életenergiáját felőrli. De sok múlik a tankerület-vezetők hozzáállásán is: előfordulnak nagyon együttműködő, az iskolák és a diákok érdekeit szem előtt tartó tankerületi vezetők, és vannak kifejezett ellenpéldák is.

Abban mindenki egyetért, hogy ilyen körülmények között különösen fontos lenne a gyerekek megfelelő politikai szocializációja, s ezen a területen – így a pártpolitikához való viszonyulásban is – elsődlegesen a szülők a mintaadók. Pszichológiai alapvetés, hogy egy kisgyerek számára még a szülei véleménye, pártállása az abszolút mérvadó, velük azonosul minden tekintetben, így az iskola vagy az óvoda nem hozhatja őt meghasonlott helyzetbe. Nyilván fontos, hogy az iskolában is beszédtéma legyen a közélet és a politika, a tudatos társadalmi részvétel és a megfelelő vitakultúra kialakítása, de a szakemberek szerint a pártpolitikának semmi keresnivalója ott.

Olvasson tovább: