Kereső toggle

Egy élhetőbb egészségügyért

Kormánypárti és ellenzéki törekvések

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A béremelés ellenére az egészségügyi dolgozók közel felének kevesebb, mint 150 000 forint a fizetése. A többség havonta 250-300 órát dolgozik, hogy meg tudjon élni, vagy pótolja azokat, akik elmentek. így oldaná meg a Fidesz-KDNP és az ellenzék a magyar egészségügy gondjait az április 8-i országgyűlési választás után.

„Az ellenzéki pártok által aláírt Egészségügyi Minimum tartalmazza a béremelést, de csak általánosságban. Számunkra viszont létkérdés, hogy pontosan mikor és mennyit emelnének” – mondta el lapunknak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke.

A FESZ kérdésére egyes ellenzéki pártok (LMP, DK) egy azonnali 50 százalékos emelést ígértek az ágazatban, utána 4 év alatt újabb 50 százalékos növelést. A kormány ezzel szemben a tavalyi 12 százalékos emelés után 8 százalékos idei emelésről egyezett meg a „hivatalos”, „örök kormánypárti szakszervezetként” emlegetett EDDSZ-szel (Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete). Ám a kétlépcsős béremelést semlegesíti a bérminimum-emelés, ráadásul az egészségügyi háttérdolgozók (köztük műszermérnökök, informatikusok) bérét egyáltalán nem növelik.

„A pályaelhagyás folyamatos, mert alacsonyak a bérek és mert a megmaradt kollégák nem bírják a terhelést. Így az ellátás színvonala egyre romlik. Uniós átlagban az orvos-arány országunkban még nem annyira problémás, mint az ápoló-arány, ami az EU-s érték közel fele” – tette hozzá a FESZ elnöke. Megerősítette, hogy az érdekérvényesítést nehezíti a szakma megosztottsága, az EDDSZ és az Emmi megállapodásainál rendre nem veszik figyelembe a FESZ javaslatait, így kénytelenek az utcán tiltakozni, másik sztrájkbizottságot szervezni – remélve, hogy talán kampányidőszakban jobban odafigyelnek a segélykiáltásukra. Akciójukat nyomatékosítja, hogy a legkülönbözőbb közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége gyakorlatilag pártállásra való tekintet nélkül az egészségügy helyzetét tarja az ország legnagyobb – és egyre erősödő – problémájának.

Ellenzéki minimum

Ennek szellemében kilenc ellenzéki párt, azaz a DK, az Együtt, a Jobbik, az LMP, az MSZP, a Moma, a Momentum, a PM és a KKP tavaly ősszel kiadta a közös Egészségügyi Minimumot. Ez egy ágazatot érintő, ciklusokon átívelő nemzeti minimumprogram, melynek deklarált célja a lakosság egészségi állapotának javítása. Egyik legfontosabb tétele, hogy visszaállítanák a társadalombiztosítás elvén szerveződő ellátórendszert a jelenlegi állami rendszer helyett, és a tb elvét visszaemelnék az Alaptörvénybe.

Meghatároznák a tb keretében nyújtandó közszolgáltatások körét, azaz egy mindenhol elérhető ellátási alapcsomagot, amit szigorúan számon kért járulékfizetéshez kötnének, ellátási garanciák, például maximalizált várólisták biztosítása mellett.

A pártok az egészségügyet nem rendelnék alá más szakpolitikáknak, hanem különálló egészségügyi minisztériumot állítanának fel és visszaállítanák a tb önálló háttérintézményeit, így az OEP-et és az ÁNTSZ-t is.

Életpályamodellt, érdemi bérrendezést is ígérnek a pártok a szakmabeliek pályán tartása, illetve visszavonzása, egyben a hálapénz megszüntetése érdekében. Egyúttal átláthatóvá tennék a közszolgáltatások és a magánszolgáltatások rendszerét, egységesen szigorú szakmai szabályozást és minőségellenőrzést bevezetve mindkét szektorban.

Folytatnák az ellátórendszer ésszerűsítését is, mégpedig az alapellátás erősítése, a járóbeteg-ellátás felfejlesztése és a kórházi ellátás további racionalizálása révén.

Az egészségügy finanszírozását minden ellenzéki párt az uniós átlag szintjére, azaz a GDP 9,4 százalékára növelné a mostani 7,1 százalék helyett – jelenleg ebből 4,8 százalék az állami forrás, a fennmaradó egyharmad részt pedig közvetlenül a lakosság fizeti, ami egyedülállóan magas önrész európai viszonylatban.

Kormánypártok tervei

Ónodi-Szűcs Zoltán szakállamtitkár nyilatkozatai alapján a kormánypártok idén több forrást szánnak az egészségügyre. Eddig 500 milliárd forint uniós támogatást fordítottak a vidéki ellátás fejlesztésére, most Pest megye és a főváros van soron. A következő évtizedben 700 milliárdot költenek a fővárosi és Pest megyei kórházak fejlesztésére, folytatódik az orvosi eszközök beszerzése, a mentőautók lecserélése, és idén lesz még a 8 százalékos béremelés is.

A fővárosban 3 centrumkórház jön létre, és további 25 budapesti és Pest megyei kórházat, valamint számos szakrendelőt fejlesztenek. A járóbeteg-ellátás fejlesztésére 42,5 milliárd forintot hagyott jóvá a kormány 16 intézmény számára. Az idei költségvetésben 30 milliárd forint áll rendelkezésre az Egészséges Budapest Programra – közölte a szakállamtitkár az MTI-vel.

Viszont hiába a 21. századi infrastruktúra, ha nincs hozzá elegendő személyzet, és az egészségügyi ellátást óriási esélyegyenlőségi és területi különbözőségek jellemzik. A közegészségügyön belül a tehetősebb betegek magasabb színvonalú ellátásban részesülnek, ugyanakkor a rendszer átláthatóvá és igazságosabbá tétele rendre elbukik egy szűk, hálapénzes orvosi elit ellenállásán – mondják a szakmabeliek, köztük a Rókus kórház operatív igazgatója, Lantos Gabriella is.

Az egészség ügye

„Magyaroszágon a gazdagabb és szegényebb rétegek egészségi állapota között nagyobb különbség van, mint hazánk és a fejlett nyugati országok átlagértékei között. A rossz egészségi mutatókért nem csupán az egészségügyi ellátórendszer állapota a felelős: a lakosság iskolázottsága, illetve anyagi helyzete a legmeghatározóbb, amit jól mutat, hogy az érettségivel rendelkezők átlagosan 10 évvel élnek tovább, mint akiknek nincs érettségije. Ezt semmilyen egészségügyi ellátórendszer nem képes ellensúlyozni. Ezért a lakosság egészségének ügye a különböző szakpolitikákban prioritásként kellene, hogy megjelenjen, másrészt az egyéni felelősségtudatot is erősíteni kellene” – fejtette ki a Heteknek Rácz Jenő, a veszprémi kórház volt igazgatója, egykori szakminiszter.

Hozzátette: közgazdasági tény, hogy az egy főre jutó GDP növekedésével javul a lakosság egészségi állapota, de tízezer dolláros határérték fölött sokkal erősebb összefüggés van a munkakörülményekkel, az iskolázottsággal, a lakhatási és egyéb szociális tényezőkkel. (Nálunk az egy főre jutó GDP 2015-ben 12 240 USD, rangsorban a 60. az IMF 189 tagországa között.)

Rácz az Egészségügyi Minimum kapcsán kitért arra, hogy hazánkban most egy kevert hármas modell érvényesül. „A tapasztalatok szerint az állami egészségügyi ellátórendszer működik a leggazdaságosabban, a tb-rendszerben tud a legjobban a szolidaritás elve érvényesülni, míg a legdrágább és legheterogénebb az amerikai típusú magánbiztosítási rendszer” – mondta a Kórházszövetség egykori elnöke. Magyar viszonyok között indokoltnak tartja a társadalombiztosítási rendszer visszaállítását és a közszolgáltatási alapcsomag meghatározását, azt, hogy alapszinten milyen szolgáltatások járjanak a járulékfizetőknek, s erre épülhetne rá a kiegészítő biztosítások rendszere. Ám az alapcsomag tisztázására politikai okokból eddig egyik kormány sem volt hajlandó.

„Így viszont átláthatatlan módon működik a közegészségügy rendszere, ami egyes orvosoknak óriási hasznot, a betegnek nagyfokú kiszolgáltatottságot, a közszolgáltatóknak pedig jelentős veszteséget okoz” – mutatott rá a hálapénz rendszerszintű visszásságaira Rácz. Utalt arra is, hogy a veszprémi kórházban működő modellt hoztak létre arra, hogy érdemes a közegészségügy felesleges kapacitásait is átlátható rendszerben magánosítani. Így a kollégák nem kényszerültek arra, hogy a szürkezónában dolgozzanak, vagy elvándoroljanak a magánszférába.

Az átláthatóság és működőképesség feltétele a közegészségügyben dolgozók bérének rendezése és értékállóságának biztosítása is, mivel vizsgálatok szerint a belső emigráció (pályaelhagyók, magánszférába átvándorlók) száma, összetétele hasonló az országot elhagyókéhoz – fogalmazott az orvos. Azt is érthető minimumelvnek tartja, hogy az ellátás-szervezést áttekinthetővé kellene tenni, mivel ma a megelőzés, az alap-, a járó- és a fekvőbeteg-szakellátás szintjei kaotikus „rendszert” alkotnak.

Rácz a vidéki egészségügyi fejlesztések egyik legnagyobb problémájának látja, hogy a források nem optimálisan lettek felhasználva, azaz áttekinthetetlen struktúrában, nem egyszer párhuzamosan zajlottak a beruházások. A főváros és Pest megye fejlesztésére vonatkozó Egészséges Budapestért Program kritikáját nem látni a pártok programjaiban. Rácz szerint ez érthető, mivel egy rendkívül átgondolt, széles körben egyeztetett szakmai koncepcióról van szó, amiben bérfejlesztés is szerepel – csak kérdés, hogy sikerül-e végigvinni, mivel az intézményszerkezet gyökeres átalakítása számos érdeket sért. „A ‘70-es évek óta elkezdett megannyi egészségügyi reform legnagyobb hibája az volt, hogy egyiket sem vitték végig. Ezt a koncepciót ráadásul nagy hiba lenne egy kormányváltás esetén kidobni az ablakon” – fogalmazott Rácz.

Olvasson tovább: