Kereső toggle

Megbukott a Zuschlag-módszer

Inog a kamupártok rendszere?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A törvényi szabályozás változása miatt várhatóan kevesebb kamu- vagy bizniszpárt indulhat majd az idei választásokon. Ha valaki mégis erre vállalkozik, annak érdemes az eddiginél jóval körültekintőbbnek lennie – erre int Zuschlag János újabb bukása.

Úgy tűnik, az egykori szocialista országgyűlési képviselő nem tud szabadulni a fiktív szervezetektől. A kétezres évek elején a legfiatalabb honatyaként papíron beszervezett párttagokkal igyekezett maga alá gyűrni a kiskunhalasi és a Bács-Kiskun megyei MSZP-szervezeteket (és hasonló modellel operáltak Vas megyében is). Később emelte a tétet, és fiktív civil egyesületekkel pályázatokon több mint 70 millió forintot nyert el, felhasználásukat pedig kamu beszámolókkal igazolta. Ez utóbbiért hat évet ült.

Zuschlag a napokban újra előzetes letartóztatásba került, mégpedig azért, mert – a gyanú szerint – egy bűnszövetség keretében társaival négy pártot indított volna az áprilisi választásokon, illegálisan megszerzett adatok felhasználásával. Ezzel pedig több száz millió forintnyi kampánytámogatáshoz tudtak volna jutni. A nyomozás adatai szerint a gyanúsítottak több embert is megkerestek, hogy a pártok nevében induljanak a választáson. A jelöltséghez szükséges fejenkénti 500 ajánlást unortodox módon kívánták összegyűjteni: egy hacker segítségével egy biztosításközvetítő cég adatbázisából csaknem kilencezer választópolgár adatait szerezték meg. Az ajánláshoz a szintén szükséges személyi számot pedig telefonon igyekeztek kicsalni a listán szereplőktől.

Ezzel Zuschlag és társai – amennyiben a gyanú beigazolódik – továbbfejlesztették volna a 2014-es bizniszpárt modellt. Akkor ugyanis, a korábban megváltoztatott választási törvény miatt, minden addiginál könnyebb és érdemesebb volt pártot indítani a választásokon, akkor is, ha esélyük sem volt a parlamentbe kerülésre. Négy éve összesen 18 párt tudott országos listát állítani (vagyis  volt legalább 27 egyéni jelöltje) – ők a jelölteknek járó egymillió forinthoz további listás állami támogatást kaptak, így összesen minimum 177 millió, maximum 706 millió forinthoz juthattak. Bár két százalékos eredmény alatt a jelölteknek vissza kellett fizetniük a rájuk jutó egymillió forintot, a pártoknak pedig részletesen el kellett számolniuk, hogy mire költötték a pénzt, ennek nem volt visszatartó ereje. 

A tizennégy, listát állító, de parlamenten kívül (sőt, egy százalékos eredmény alatt) maradó formáció összesen több mint 4,2 milliárd forint kampánypénzt kapott, amelyből 3,5 milliárd elköltését „bemondásra” kellett igazolniuk, a maradék nagy részét pedig a Magyar Államkincstár mérsékelt sikerrel tudta visszakövetelni, a NAV pedig további 2,1 milliárd forintnyi választási bírságot akart behajtani rajtuk, gyakorlatilag sikertelenül. Az ÁSZ vizsgálata azt állapította meg, hogy a tizennégy, mandátumhoz nem jutó, de listát állító párt közül 9 megsértette a számviteli-, illetve áfatörvény előírásait.

Köztük volt a Zuschlag Jánoshoz köthető Új Magyarország Párt (ÚMP) és Új Dimenzió Párt (ÚDP) is, amelyeknek különös módon úgy sikerült egyenként félszáz választókerületben listát állítaniuk, hogy azok szinte teljes átfedésben voltak egymással. Ennek a magyarázata az lehetett, hogy a korábbi kopogtatócédulás rendszer helyett ajánlásokat kellett gyűjteniük a jelölteknek, és egy választópolgár több jelöltet is ajánlhatott (a mostani nyomozás fényében még az is felmerül, hogy ezeket az ajánlásokat sem „hagyományos” módon gyűjtötték). A két párt az országos lista után 150-150 millió forint állami támogatást kapott, és járt egy-egy millió jelöltenként is. Az nem világos, hogy utóbbiból mennyit fizettek vissza, mindenesetre a NAV a két párton összesen 200 millió forint bírságot is be akart hajtani.

Zuschlag gőzerővel készült az idei választásokra  is – legalábbis erre utal egy tavaly júliusi Facebook-bejegyzése, amely szerint személyesen vezényelte az MNKP jelölt-castingját. A rövidítés valószínűleg a Magyar Nemzeti Közép Pártja nevű formációt takarja – legalábbis a szervezet honlapjának kapcsolat menüjében a térkép ugyanarra a kávézóra mutat, ahol Zuschlag posztja szerint a casting zajlott. A párt vezetőiről, tagjairól, elérhetőségeiről egyébként semmilyen információt nem lehet megtudni az internetes oldalon, arról viszont értesülünk, hogy az MNKP 200 ezer új munkahelyet hozna létre, erősítené a rész- és távmunkát, visszaszorítaná a szürkegazdaságot vagy éppen támogatná a hazai vállalkozásokat – hogy csak néhányat említsünk a kampányígéretek közül.

A tökélyre fejlesztett zuschlagi módszernek egyébként nemcsak az adóhatósági nyomozás tett keresztbe, hanem a tavaly ősszel meghozott törvénymódosítás is, amelynek értelmében az egy százalék alatt teljesítő pártoknak a teljes támogatási összeget vissza kell fizetniük, a párt tisztségviselőinek anyagi felelősségvállalása mellett. Bár Magyarországon valószínűleg erre a problémára is találhatnak megoldást az elszántabb pártalapítók, Böcskei Balázs, az IDEA intézet politikai elemzője szerint várhatóan mégiscsak kevesebb bizniszpárttal kell számolnunk az idei választások során mint 2014-ben. „Négy éve nemcsak a törvényi szabályozás volt megengedőbb, hanem az Állami Számvevőszék sem végzett megfelelő munkát, az államnak még mindig jókora, kamupártok okozta kintlévősége van” – jegyezte meg a szakértő. Hozzátette: „zavarkeltésre” ugyanakkor továbbra is alkalmasak lehetnek a kamupártok – akár úgy is, hogy a kampánypénzeket nem is hívják le, vagy nem költik el. Mint emlékeztetett rá, 2014-ben több választókerületben is döntőek voltak a minipártokra adott szavazatok a végeredményt illetően: a budapesti 15-ös választókerületben például a fideszes Kucsák László 60 szavazattal győzött Kunhalmi Ágnes szocialista politikus ellen, miközben a kamupártok több száz voksot vittek el.

Böcskei Balázs szerint még mindig túl megengedő a törvény a pártok választási szereplésével kapcsolatban, hiszen a jelöltenként 500 szavazat összegyűjtése csak szervezés vagy pénz kérdése (még akkor is, ha erre mindössze két hét áll rendelkezésre), miközben a választópolgárok már megtanulták, hogy azokra a pártokra szavazzanak, amelyek a valóságban is részesei a politikai közéletnek.

Olvasson tovább: