Kereső toggle

Karácsony szövetségesei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Január 25-én adta hírül a Párbeszéd közleménye, hogy a néhány hete még az Együttel, ma már az MSZP-vel választási együttműködésben álló, mérhetetlen támogatottságú minipárt együttműködési megállapodást kötött a Vajnai Attila elnök képviselte Európai Baloldal – Munkáspárt-2006-tal, valamint a Kalmár Szilárd alelnök képviselte Balpárttal.

„Mindenben nem értünk egyet, de abban igen, hogy markánsan baloldali ajánlat nélkül nem lehet leváltani a Fideszt” – fogalmazott a közlemény, amely szerint „százezrek éheznek, élnek utcán vagy fűtetlen kunyhókban, lakásokban, százezrek menekülnek el a nyomor elől külföldre”. A Párbeszéd közleménye hozzáteszi: „a nacionalista, idegenellenes indulatok felkorbácsolása azt a célt szolgálja, hogy az osztályelnyomást leplezze, kijátszva egymás ellen az elnyomottakat”, de „Karácsony Gergely vállalja: kormányra kerülve képviseli, hogy a lakhatáshoz és a szociális biztonsághoz való jog egyaránt alkotmányos alapjoggá váljon”. Cserébe „az Európai Baloldal és a Balpárt vállalja, hogy támogatja a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét, mellette kampányol, valamint az Európai Parlament Egyesült Baloldal/ Északi Zöldek (GUE/NGL) frakciójának és az európai baloldali pártok vezetőinek politikai támogatását is kéri a szociális demokrácia programjához”.

***

De kikben is látja az MSZP miniszterelnök-jelöltje az Orbán-kormány „markánsan baloldali” alternatíváját? Vajnai Attilában, aki a teljes életművét feltette annak a vörös csillagnak a rehabilitálásáért, amelynek nevében a 20. században tízmilliókat gyilkoltak le Kambodzsától Kelet-Berlinig. De Karácsony Gergely új barátja nemcsak külföldi tömeggyilkosokért rajong,  Kádár Jánosért is, akinek a sírjától 2005-ben például rendőrök vitték el, miután tiltott önkényuralmi jelképpel ellátott koszorút kívánt rá elhelyezni.

De Vajnai Attila Kádár-rajongása semmi ahhoz képest, amit Kalmár Szilárd, Karácsony Gergely másik új barátja produkált néhány hónapja. Kalmár tavaly október 26-án volt szíves „rohadék csőcseléknek” nevezni az 1956-os mosonmagyaróvári ÁVH-s sortűz áldozatait.

***

Mint ismert, 1956. október 26-án a mosonmagyaróvári határőrlaktanya legénysége Dudás István parancsnok utasítására tüzet nyitott a békésen tüntető, mintegy 1000-2000 fős tömegre. Az áldozatok száma hivatalosan 50 volt, de a szeretteiket kereső hozzátartozók összesítése szerint 107 embert öltek meg.

Vajon mit tud Vajnai és Kalmár pártja, ami miatt nélkülözhetetlenekké váltak az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje számára? Erre az a Párbeszéd válasza, hogy így az MSZP–P „szövetség” nemcsak Fodor Gábor liberálisaival, hanem „igazi baloldali” pártokkal is bővül. Csakhogy ezek a pártok szavazókat egyáltalán nem tudnak behozni az (mint az előző cikkünkből kiderül, nagy bajban lévő) MSZP-P szövetségbe: a 2014-ben alakult Balpárthoz eddig nem kötődik választási eredmény, a Vajnai-párt pedig mindössze két jelöltet tudott állítani a négy évvel ezelőtti választáson.

De ha a két obskúrus posztsztálinista pártocska sikeresebb is lenne, mint amilyen, a fenti kijelentések akkor sem vállalhatók. Ha elítéljük a magyar jobboldal  bizonyos prominenseinek Horthy-nosztalgiáját (mint tettük ezt a múlt heti számunkban), ki kell jelentenünk azt is: a magyar baloldal haldoklásához nagyban hozzájárul viszonya tisztázatlansága saját múltjával. Ez a múlt most teljes erejével rátört az MSZP-re és kormányfőjelöltjére.

Olvasson tovább: