Kereső toggle

Európai védelem?

Harc az őshonos kisebbségek jogaiért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európában a nemzetek határai nem esnek egybe az országhatárokkal. A kisebbségben élők sokszor másodrendű polgároknak érzik magukat, 2018 viszont az áttörés éve lehet.

A határon túli magyarok helyzetét erősen befolyásolja az Európán belül uralkodó nemzetiségi politika, ami jelenleg a hiányos/szerény/szegényes kifejezéssel adható vissza a legjobban.

Az Európai Unió előtt jelenleg két lehetőség van a nemzetiségek védelmére: egyrészt egy uniós kisebbségvédelmi rendszer kiépítése, amit megnehezít, hogy az unió alapító dokumentumai szerint a nemzetiségi jogok kérdése elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik. A másik lehetőség a régiók helyzetének megerősítése lenne, bár ezen szabadságjogok csak közvetve tudnák javítani a kisebbségek helyzetét.

„Tudatosítanunk kell, hogy az EU-ban nagyon sok kisebbséghez tartozó polgár diszkriminálva érzi magát” – mondta Claude Moraes, az állampolgári jogok biztosa 2017 decemberében, felhíva a figyelmet a nemzetiségi kérdés mihamarabbi uniós rendezésének fontosságára. A tényleges megoldáshoz viszont elengedhetetlen, hogy az uniós döntéshozók különbséget tegyenek az őshonos és bevándorló kisebbségek között. A kisebbségek ilyen szintű megkülönböztetését azonban sok uniós döntéshozó diszkriminációnak tartja, ami akadályozza az őshonos kisebbségek speciális védelmét az unióban.

Mindennemű diszkrimináció tilalma

Február 7-én szavazott a bizottság „A kisebbségek védelme és mindennemű diszkriminációjának tiltása az EU tagállamaiban” című határozattervezetről. A javaslatot az Európai Parlament Petíciós Bizottsága 25:2 arányban támogatta, ami jelzi, hogy az uniós döntéshozók korántsem olyan közömbösek az őshonos nemzetiségek problémái iránt, mint korábban voltak, amikor az EU intézményei eddig szisztematikusan elutasították a kisebbségi jogok uniós szintű rendezését arra hivatkozva, hogy tagállami hatáskörről van szó.  A döntés jelzi, hogy az Unió hajlandó meghaladni korábbi felfogását, látva, hogy a nemzetállamok nem minden esetben biztosítják az őshonos kisebbségeknek az őket megillető jogokat. Ez a jogi dokumentum határozat formájában lépne életbe, ami azt jelenti, hogy a tartalma minden tagállamot egyformán kötelezne, megsértése esetén pedig az Európai Unió Bírósága előtt elégtételt lehet szerezni. A szabályozás központi eleme az őshonos kisebbségek jogainak védelme, és az irányukban fennálló mindenfajta diszkrimináció tilalma.

Európai polgári népi kezdeményezés

Az európai uniós jogalkotás sajátossága, hogy sem az egyes parlamenti képviselőknek, sem magának a Parlamentnek sincs lehetősége közvetlenül jogszabálytervezetek benyújtására. Ez a privilégium egyedül a Bizottságot illeti meg. Ezen kívántak változtatni az európai polgári kezdeményezés intézményének bevezetésével, amelynek révén maguk az európai polgárok kezdeményezhetnek parlamenti döntést az általuk fontosnak tartott témákról.

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) ezt az intézményt felhasználva kezdte el a Minority SafePack elnevezésű aláírásgyűjtését. A kezdeményezők elismerik, hogy a kisebbségi jogok elsősorban tagállami hatáskörbe tartoznak (lásd Harc az identitásért, Hetek, 2018.01.05.), viszont az előterjesztők határozott meggyőződése az, hogy Európának meg kell védenie az őshonos kisebbségeket, amelyek tagjai egyben uniós polgárok is. A többséghez hasonlóan ők is hozzájárulnak Európa sokszínűségéhez, viszont nem kívánnak asszimilálódni. A népi kezdeményezés az őshonos kisebbségek számára szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatot kér, valamint az egyenlő bánásmód biztosítását a többséghez és kisebbséghez tartozó uniós polgárok számára. A Minority SafePacket 2017 áprilisában regisztrálta az Európai Bizottság, és egy év áll a rendelkezésre ahhoz, hogy Európa legkevesebb 7 tagállamából egymillió aláírást gyűjtsenek össze a jogalkotás elkezdéséhez. Február elején az aláírások száma átlépte a 600000 főt, a szervezők az elkövetkező 2 hónapban is intenzív kampányra buzdítják az európai nemzetiségeket és támogatóikat (az 1 millió aláírásnak április 3-ig kell összejönnie).

A Minority SafePack sikeressége jelezné az EU-nak azt, hogy nemzetiségi kérdésben meghaladottá vált az évtizedek óta működő szőnyeg alá söprés taktikája.

Erdélyi autonómia és centenárium

Az erdélyi magyarok az uniós szint mellett hazai térfelen is küzdenek az autonómia elismeréséért. Az erdélyi politikusok szerint Erdély Romániához csatolásának centenáriuma remek lehetőség lenne a magyar–román párbeszéd felélesztésére.  Ez azonban komoly nehézségbe ütközik, ugyanis az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésre (lásd Hetek, A nagy földindulás, 2017.12.01.) alapozza mind a magyar, mind a román fél az álláspontját, természetesen teljesen más értelmezést adva az ott elfogadott határozatoknak. A román politikusok tagadják, hogy a gyűlés széleskörű autonómiát ígért volna a magyar közösségeknek, pláne a magyar többségű területeknek. Az erre irányuló magyar igényeket szeparatista törekvéseknek, sőt egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak bélyegzik. 

Az erdélyi magyar pártok ezzel szemben, a már említett nemzetgyűlésre alapozva megújították a kolozsvári nyilatkozatukat a magyar közösség autonómiaigényéről. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint az „autonómia a megoldás kulcsa”.  Az elképzelés tükrözi az erdélyi magyarok eltérő interetnikus viszonyait, eltérő lehetőségeit, amelyek különböző típusú autonómiaformákat igényelnek: regionális autonómiát a tömbben élőknek, önkormányzati autonómiát a magyar többségű településeinknek, és kulturális autonómiát minden romániai magyarnak.

A Heteknek nyilatkozó Hamar Mátyás Ruben, az Erdélyi Magyar Televízió szerkesztő-riportere szerint helyi szinten nem sok realitása van az autonómiatörekvéseknek, mert a román alkotmány kimondja Románia oszthatatlan nemzetállam voltát, másrészt nem mutatkozik sem a román, sem az erdélyi magyar oldalon igény a valós párbeszédre.

Magyarellenes hangok felerősödése?

A lemondott román kormányfő, Mihai Tudose székely zászlós kijelentése, illetve a magyar diákoknak az angol tantárgyversenyen történt diszkriminálása nyomán joggal váltott ki aggodalmat az erősödő romániai magyarellenesség. A valós helyzet megértése érdekében lapunk több erdélyi forrást is megkeresett, akik elmondták, hogy bár az országban időről időre hallhatók magyarellenes hangok, de ez aligha tekinthető újdonságnak.

A mai román félelmek gyökere a nyolcvanas évek Ceausescu-féle propagandájának összeesküvés-elméletére vezethető vissza, amely szerint a magyarok el akarják venni Erdélyt, az oroszok meg le akarják rohanni Romániát. Hasonló félelmek fogalmazódnak meg a mai román közbeszédben is, ám az átlagemberek szintjén ez a konfliktus kevésbé érződik. Igaz viszont, hogy egyes tévécsatornák előszeretettel hívnak meg magyarellenességükről (is) híres közszereplőket. „Az ő szemükben szálka vagyunk, mi vagyunk a románság elnyomói az ő olvasatukban, arrogánsak vagyunk, nem tiszteljük az országot, a román nyelvet, nemzetet. Irritálja őket a székely zászló, a magyar nyelvi jogok és minden, amit megígértek anno 1918-ban, Gyulafehérváron” – írta az egyik helyi forrásunk.

A magyarellenesség a közösségi médiában is erőteljesen megjelenik. Gyakran ismétlődő vád a kommentelők körében, hogy a székelyföldi magyarok szándékosan szegregálnak, nem tanulnak meg románul (tényleg rendkívül alacsony a román nyelvet jól beszélő végzős középiskolások száma Hargita és Kovászna megyében), mindezeken felül úgymond üldözik is a románokat a magyar többségű településeken.

Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezetője szerint a román–magyar kapcsolatok javulása elengedhetetlen létkérdése az erdélyi magyarságnak. Jelenleg az erdélyi magyarság nem a híd, hanem a szakadék szerepét tölti be a két ország között. Ezért is fontos európai szinten állást foglalnia a magyar államnak és polgárainak a kisebbségek helyzetét illetően. Az értékek kinyilvánítása önmagában kevés a tényleges védelemhez, szilárd jogi alapokra van szükség, amit legkönnyebben a petíció aláírásával mozdíthatunk előre.

Olvasson tovább: