Kereső toggle

A társadalom közepe

Mérlegen a konzervatív családpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2018-at a családok évének nevezte el a kormány: idén tovább bővítik a családtámogatások rendszerét, az eddiginél is több pénzt fordítva a területre. A legális munkajövedelemhez kötődő családtámogatások a társadalom alsó harmadát kevéssé érintik, nekik a minimálbéremelés hozhat javulást.

Európában – GDP-arányosan – Magyarországon költik a legtöbb forrást családtámogatásra, ez jelenleg 4,8 százalék, és több mint kétszerese annak, mint amennyit 2010-ben fordítottak erre” – derül ki a kormány.hu portál adataiból. Hazánk meglehetősen egyedülálló a tekintetben is, hogy a bőkezű családtámogatási rendszer célja nem a társadalmi különbségek csökkentése, hanem a születésszám növelése a középosztálybeli családokban.

A konzervatív társadalompolitika ugyanis a középrétegek megerősítésére teszi a hangsúlyt, ami a remények szerint felfelé húzza majd a szegényebb csoportokat is. „A bőkezű családpolitika egyelőre sem a születésszám érdemi növekedését, sem a társadalom alsó rétegeinek felemelkedését nem hozta magával” – mondja Kiss Ambrus szociológus, hozzátéve, hogy rendkívül összetett jelenségekről van szó. Eleve folyamatosan csökken a szülőképes korosztály létszáma, ezért ha 2030-ra el is érnénk a miniszterelnök által kitűzött, egy nőre jutó 2,1 átlagos gyerekszámot, akkor sem állna meg a népességfogyás. (Ez jelenleg nálunk 1,45, az uniós átlag 1,6.)

Reálbér-növekedés 2018-ban egyes OECD-országokban
A KSH statisztikái azt mutatják, hogy 2010 és 2017 között a legszegényebbek gyerekvállalása csökkent a leginkább, a középrétegeké stagnált, a gazdagabbaké pedig szintén csökkent. Enyhe növekedés csak a társadalom második és harmadik legszegényebb tizedében volt tapasztalható. 2017-ben a gyermekek aránya a legalsó tizedben 38, a másodikban szintén 38, a középsőben 22, a legfelső tizedben pedig 6 százalékot tett ki.

Tény az is, hogy a családpolitikai intézkedések hatása csak hosszú távon mérhető le. Eddig a legerőteljesebb hatása az egykulcsos adó és a családi adókedvezmény 2010-es bevezetésének volt, amelyek elsősorban a munkaerőpiacon aktív középrétegeknek és az elitnek kedveznek, hiszen minél magasabb legális munkajövedelme van valakinek, annál több állami támogatásban részesül. Az adókedvezménnyel elsősorban az a kétgyermekes, diplomás, jól kereső alkalmazotti réteg járt jól, aki harmadik gyermeket is vállalt: körükben 8-900-zal több gyerek született.

„A társadalmi ellátásokból a társadalom közepe ma kétszer annyit kap, mint a legalsó egymillió. Ezáltal a családpolitika tovább növeli az egyenlőtlenségeket. A háztartások bevételét a munkajövedelem mellett a társadalmi ellátások és egyéb bevételek teszik ki, s minél szegényebb valaki, annál kisebb a munkajövedelme és a társadalmi juttatása is” – magyarázza Kiss Ambrus, utalva arra, hogy az olyan univerzális ellátások összege, mint a gyes vagy a családi pótlék, 2009 óta be lett fagyasztva.

Így a munkanélküli vagy nem bejelentett munkahellyel rendelkező szülők, illetve családok helyzete 2010 óta nem sokat változott, s a minimálbéreseké is keveset javult.

A természetbeni juttatásokból – ingyenes tankönyvek, gyermekétkeztetés, stb. – a szegény családok gyermekei is részesülnek, ám ez nem változtat azon, hogy rendszerszintű egyenlőtlenségek kasztosítják a társadalmat, így a minőségi közoktatáshoz vagy közegészségügyi ellátáshoz csak a tehetősebb, jobb érdekérvényesítő rétegek jutnak hozzá, s a különbségek földrajzilag is megragadhatók.

„A másik jelentős családpolitikai intézkedés a CSOK bevezetése volt, ami szintén a középrétegeket és a náluk tehetősebbeket támogatja, hiszen alapvetően a tulajdonszerzést segíti. Ehhez pedig önerő és megfelelő jövedelem, azaz hitelképesség kell, ami nem jellemző az alsó középosztályra” – mondja Kiss Ambrus, hozzátéve, hogy a CSOK bevezetése nem utolsósorban az építőipari konjunktúra fenntartását is szolgálta az uniós támogatási ciklusok köztes időszakában.

A különböző hitelek – jelzáloghitel, diákhitel – csökkentését vagy megszüntetését célzó intézkedések, akárcsak más lépések, így a diplomás gyed időtartamának két évre növelése, illetve a gyed határértékének növelése is meghatározott csoportok számára jelent támogatást. Demográfusok szerint a családpolitikai rendszer összességében meglehetősen elaprózott, áttekinthetetlen, és igencsak költekező, aminek fenntartása az ország gazdasági növekedése nélkül elképzelhetetlen – ahogyan a gyerekvállalási kedvnek is ez az egyik legfontosabb feltétele.  

A 2020-ig tartó százmilliárd forintos bölcsődefejlesztési és -építési program az egyik legdemokratikusabb intézkedésnek tekinthető, hiszen kistelepüléseken is biztosítanának bölcsődei ellátást. Az uniós támogatás viszont csak az infrastruktúrára vonatkozik, a bölcsődék fenntartása és működtetése az állam, illetve az önkormányzatok feladata lesz, ami már csak a munkaerőhiánynál fogva is komoly bizonytalansági tényező a szakemberek szerint. (2010 óta 10 százalékról 14 százalékra nőtt a három év alatti bölcsődések aránya.)

A családpolitikában évek óta tapasztalható egy segítő szándék a családanyák munkavállalásának irányában, amit munkahelyvédelmi jogszabályokkal, járulékkedvezményekkel, részmunkaidős lehetőségekkel is próbál az állam támogatni. „A konzervatív családkép keveredik a dolgozó nőideállal, aminek hátterében az a felismerés áll, hogy a gyerekvállalási kedv alakulása elválaszthatatlan a kétkeresős családmodell realitásától, a foglalkoztatottságtól és a bérektől. A KSH felmérése szerint a tervezett gyerekek megszületését leginkább a stabil munkahelyi környezet befolyásolja, azaz, hogy az anyák számára biztosítva legyen a munkaerőpiacra való visszatérés lehetősége” – fűzte hozzá Kiss Ambrus. 

A szakértő szerint a családpolitikai intézkedések a társadalom alsó harmadát érik el a legkevésbé, ahol aránylag még mindig a legtöbb gyerek található. Ennélfogva az ő helyzetükben különösen jótékony hatása van a minimálbér-emelésnek, illetve az átlagbér növekedésének – kivéve a legalsó egymillióhoz tartozó közmunkásokat, valamint azokat, akiknek nincs bejelentett munkahelyük.  

„2017-ben régóta először fordult elő az, hogy nem Budapesten volt a legmagasabb az átlagos béremelkedés, hanem a minimálbérrel legfertőzöttebb keleti megyékben. Ez egy helyes irány, mivel az országon belüli nagy jövedelmi olló csökkenését segíti elő” – állapította meg Kiss Ambrus.

Olvasson tovább: