Kereső toggle

Seregszemle zajlik Európában

Választási előszél

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Unió egy új korszak küszöbén áll. A jelenlegi, status quón alapuló rendszere 2019-től egészen biztosan fel fog bomlani. Az európai politikát irányítani akaró szereplők ezzel messzemenőkig tisztában vannak. Mindenki megpróbálja saját elképzelése szerint alakítani Európát. Azonban ehhez egy fontos csatát meg kell nyerni: az Európai Parlamenti választást.

 

A politikai versenyt gyakran szokás katonai hasonlatokkal leírni. Nem véletlenül, hiszen ez egy olyan világ, amiben a küzdelem leginkább egy állandó háborúhoz hasonlítható. Ezáltal a politika világának működési mechanizmusai a katonai szóhasználattal írhatóak le, értelmezhetőek talán legjobban. Ehhez az eszközkészlethez nyúlva azt mondhatjuk, egy hatalmas léptékű „háborút” látunk kibontakozni a szemünk előtt. A részt vevő felek célja pedig nem más, mint Európa jövőjének megszerzése és alakítása.

Enumeráció

 

Ha az igen összetett képet a „Ki kivel van? Ki kivel nincs?” kérdésekre akarjuk leszűkíteni, akkor alapvetően két egymással szemben álló tábort látunk magunk előtt. Az egyik tábor szeretné megőrizni Európa eredeti értékeit. Úgy látja, Európa akkor erős, ha a tagországai erősek, szuverenitásuk teljében vannak. Nevezzük őket egyszerűen csak szuverenistáknak.

A másik oldalon azokat találjuk, akik szerint Európa akkor erős, ha egy birodalmat, szuperállamot hozunk létre belőle. Akkor igazán erős, ha a lényeges döntések egyetlen központban dőlnek el. Ők azok, akik az Európai Egyesült Államokat akarják létrehozni, ezért nevezhetjük őket föderalistáknak.

Miért most?

 

Ez a már-már unalomig ismételgetett és sulykolt kettősség valóban fennáll. Sőt, a vetekedésük szinte végigvonult az Európai Unió egész eddigi történelmén.

Ez oké, de akkor mi itt az újdonság? Miért kell ennyit beszélni egy évtizedek óta ismert folyamatról? – tehetné fel a kérdést az, aki kicsit is érdeklődik a közéleti események iránt, s az utóbbi időben sokat hallotta, hogy a küzdelem csak erősödik. A kérdés abszolút jogos, így választ is igényel...

Az Egyesült Királyság 2019. március 30-án hivatalosan is elhagyja az Európai Uniót. Túl azokon a szokásos mondatokon, hogy „ilyen még nem történt”, „az EU történetében még senki nem lépett ki”, „nem tudjuk pontosan, milyen lesz”, érdemes megnézni, mit is eredményez a brit kilépés. Ugyanis, ha ezt megértjük, akkor megértjük azt is, hogy az Európa jövőjének alakításáért folyó küzdelem miért lett talán minden eddiginél erősebb. Az Egyesült Királyság az EU történetében hagyományosan az erős nemzetállamok pártján állt. Ezzel tulajdonképpen egyfajta ellenerőt, ellensúlyt is képzett a jellemzően német és francia törekvéseknek, amelyek az unió működésének centralizálását igyekeztek előmozdítani. Ennek az egyébként többnyire békés szembenállásnak volt az eredménye az a „status quo”, amely mind a mai napig fennáll. A status quót azért tettem idézőjelbe, mert ez nem egy változatlan egyensúlyi állapot. A „több Európa” hívei az Európai Bizottsággal karöltve fokozatos hatáskörbővítést vittek végig szép csendben, amit lopakodó föderalizációként ismerhetnek az EU-s hírekben jártas olvasók. Ez nagyon egyszerűen fogalmazva lényegében nem más, mint Brüsszel hatalmának és befolyásának folyamatos, apró lépésekkel történő növelése.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: