Kereső toggle

A Jobbik és a kérdőjelek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzetiszocialisták, de demokraták sem vagyunk” – jelentette ki a Jobbik eszmeiségéről Vona Gábor elnök 2012 januárjában a párt évindító rendezvényén. Ugyanaz a Vona Gábor, aki történelmi jelentőségűnek nevezte a párt 2017. december 15-ei tüntetését, ahol szerinte a résztvevők a demokráciáért demonstráltak.

Mi történt néhány év leforgása alatt a Jobbikkal, az egykor saját meghatározása szerint sem demokrata párttal, amelyik napjainkban „mindenkit” – bármely párt szimpatizánsa legyen is – utcára hív a demokrácia védelmében? Mennyire hiteles a rendszerváltás óta nem látott politikai fordulat, melynek eredményeképpen az egykor vitathatatlanul antiszemita és rasszista Jobbik elnöke ma hanukai üdvözletet küld a zsidóságnak, és cigányok számára tart lakossági fórumot?

Érdemes azzal kezdeni, hogy nyilvánvalóan jobb Magyarországnak, ha az ország jelenleg második legnagyobb pártja (vagy annak elnöke) igyekszik szabadulni a párt rasszista, antiszemita közelmúltjától, mint ha büszkén masírozna tovább gárdamellényében. Nem állíthatjuk, hogy a Jobbik változására lehetetlen hiteles magyarázatot adni, és egyébként is: végső soron a választók döntik el, kit, mit tartanak hitelesnek, támogatandónak, illetve hogy támogatnak-e egy tőlük távol álló vagy általuk hiteltelennek tartott pártot egy számukra gyűlöletes hatalom leváltása érdekében. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes kísérletet tenni annak az útnak a feltérképezésére, amelyen a Jobbik eljutott odáig, ahol ma tart.

Régi és új arcok

Kik jelenítették meg a Jobbikot korábban, és kik vezetik ma? A néppártosodás 2015 tavaszán kezdődött. Vona Gábor bejelentette, hogy aki rasszista, az keressen magának másik pártot, mert a Jobbik nem rasszista, hanem egy radikális alapon álló néppárt, amely nyugodt, polgári stílusban ismerteti programját.

A pártelnök nemcsak gesztust tett a zsidóság és a cigányság felé, de kikerült a parlamenti frakcióból Novák Előd, a Jobbik egykori alelnöke, akit sokan szoros összefüggésbe hoztak a neonáci, cigánygyűlölő kuruc.infóval. Kikerült a párt elnökségéből a radikálisnak tartott és korábban a holokauszton nevetgélő Apáti István, bekerült viszont Toroczkai László ásotthalmi polgármester, továbbá Jobbik-vezető maradt, sőt a most futó plakátkampány egyik arca lett Dúró Dóra, Novák Előd felesége.

Toroczkai a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítója, eszmei vezetője, számos utcai tüntetés – így a 2006-os MTV-székház ostrom – egyik vezéralakja, karlendítős képei ma is megtalálhatók a neten. Toroczkai Ásotthalom polgármestereként sikeresen repült rá a migrációs válság nyomán fontossá vált határvédelem kérdésére, miközben a radikális Izrael-ellenességéről ismert Morvai Krisztina nemrégiben Vona Gábor politikai irányváltására panaszkodott nyilvánosan a „hazatérését” ünneplő Fidesz-közeli médiában. (Izrael-ellenességből Morvai kiszorulása után sincs hiány a Jobbikban: ez a párt volt az egyetlen hazai politikai erő, amely nyíltan elítélte Donald Trump Jeruzsálem ügyében tett állásfoglalását.)

A Jobbikból a napokban rúgták ki Erős Erzsébetet, a párt nyugdíjas tagozatának vezetőjét antiszemita és cigányellenes bejegyzései miatt. Lapzártánkkor is folyik a pártvizsgálat Ágoston Tibor debreceni jobbikos önkormányzati képviselő ellen, aki a közelmúltban rasszista kijelentést tett egy tehetséges roma fiatal támogatása kapcsán a közgyűlésben („Legyen egy Rostás Winnetou Alapítvány”). A most fegyelmi eljárás alá vont Ágostont tavaly elítélte a bíróság holokauszttagadás bűntette miatt, 750 ezer forint pénzbüntetést is kapott – ennek ellenére maradhatott a pártban. Ma is a Jobbik megbecsült tagja és parlamenti képviselője továbbá az a Gyöngyösi Márton, akinek az izraeli–magyar kettős állampolgárok listázására tett parlamenti javaslata miatt szervezett 50 ezres tüntetést a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány, amihez az összes parlamenti párt, továbbá a Mazsihisz, a Hit Gyülekezete és az Élet Menete Alapítvány is csatlakozott 2012-ben.

Vona Gábor mostanában azt hangoztatja, hogy a Jobbik számára kifejezetten előnyös, ha megszabadulnak a szélsőséges elemektől, sőt, szerinte a kemény mag ma már a Fideszt támogatja. Ezt az érvelést azonban gyengíti többek között Sneider Tamás személye, aki egykor az egri szkinhedek vezéralakja volt. Sneider két fiáról egyébként kiderült, hogy a nemzetiszocialista Tyirityán Zsolt vezette Betyársereg tagjai. Sneider tavaly márciusban azt mondta, büszke a fiaira, és örül, hogy beléptek a szervezetbe, ami egyébként törvényesen működik (és ami 2012-ben stratégiai szövetséget kötött a Jobbikkal). Nos, a „törvényes működés” éppen a héten hullt porba: mint az Index megírta, közösség tagja elleni erőszak bűntettével is vádolja az Egri Járási és Nyomozó Ügyészség azokat a fiatalokat, akik közül többen is a Betyársereg tagjaiként 2015-ben hónapokon át folyamatosan zaklatták és fenyegették egy roma család tagjait Szúcson. Az elkövetők között van Sneider két fia is. A vádhatóság letöltendő börtönt kért a vádlottak többségére.  

Ezek az esetek is azt igazolják, hogy a mai napig akadnak olyanok, akik szerint a rasszista, antiszemita jelenségek és a szélsőséges gondolkodásmód a mai napig jelen van a pártban, és nem csak annak peremvidékén. Összességében tehát a vállalhatatlan múlt lezárása a legnagyobb jóindulattal is felemásnak minősíthető, amelynek befejezésére – ha erre komoly szándék van a pártvezetés részéről – még évekre lesz szükség.

A főtámogató

A Jobbik szerint elsősorban azért kell leváltani a Fideszt, mert az lop és korrupt. A Jobbik és más ellenzéki pártok által a kormánypárti holdudvarral szemben felhozott ügyek egy része valóban nehezen védhető, és az is tény, hogy a párton belül nincsenek „igazán komoly” ügyek (itt azért érdemes ellenpéldaként megemlíteni Volner János néhány évvel ezelőtti cégtemető-ügyét).

Ugyanakkor a Jobbik által most leváltani ígért gazdasági-politikai rendszer kialakításában komoly része volt Simicska Lajos nagyvállalkozónak, aki néhány héttel ezelőtt egy interjúban kijelentette, biztos benne, hogy a Jobbik nyeri a választást. Ráadásul az is kiderült, hogy Simicska a piaci árhoz képest rendkívül olcsón adta oda a plakáthelyeit a Jobbiknak, amivel a vállalkozó kritikusai szerint a korábban a Fidesszel közösen megkezdett trükközést folytatja, ami nem erősíti a kormányzati korrupció ellen harcoló párt imidzsét. Ez annak ellenére így van, hogy az Állami Számvevőszék szelektív érzékenysége a Fidesz és a Jobbik nagyon hasonlónak tűnő eljárásával kapcsolatban a Jobbik szimpatizánsi körén kívül is felháborodást keltett, egyfajta karácsonyi ajándékként Vona Gábornak.   

Simicska Lajos médiabirodalma is egyértelműen a Jobbik mögé állt: Schlecht Csabát (a Joszip Tot és Kaya Ibrahim-féle fideszes cégfantomizálási ügy egyik kulcsfiguráját) 2017 novemberében nevezték ki a Magyar Nemzet élére. Schlecht bejelentette, hogy a médiabirodalom még szorosabban támogatja a Jobbik céljait: „Nem tudja garantálni a Jobbiktól való függetlenséget” – idézte az új főszerkesztőt az egyik munkatárs. Schlecht azt nyilatkozta, hogy Simicska felelősséget érez azért, ahogy egykori szobatársa irányítja az országot, és azért támogatja a Jobbikot, mert ezt a pártot tartja alkalmasnak a Fidesz legyőzésére.

Csakhogy a rendszer, ami ellen Simicska Lajos a Jobbikkal karöltve küzd, jelentős részben az ő szellemi terméke: az Orbán Viktorral történt 2014-es szakítás előtt Simicska Lajos és gigantikus céghálója volt a közbeszerzések egyik legnagyobb haszonélvezője. Ha ezért Simicska személyes felelősséget érez, véleményem szerint először azzal az irgalmatlan vagyonnal kellene elszámolnia, amire az elmúlt évtizedekben szert tett.

Vonaizmus: van-e „új törésvonal”?

A 2007 és 2011 közötti, „gárdázós” Jobbiknak kétségkívül volt (visszataszító) karaktere, amely a szélsőségre hajlamos vagy éppen a gazdasági-társadalmi válság miatt frusztrált választókat képes volt energizálni, utcára vinni. Ehhez képest a Jobbik múlt heti, „népfrontos” tüntetése mindössze ezer, a legnagyobb jóindulattal is kétezer embert mozgatott meg.

A Jobbik karakterének megkopása nyilván annak is köszönhető, hogy vezetői – legalábbis országos szinten és a mértékadó médiában – kínosan ügyelnek a botránymentes politizálásra. Ám egyelőre kérdés, hogy az emiatt elvesztett szélsőséges szimpatizánsok helyére érkeznek-e – és ha igen, mikor – jelentős tömegek a mérsékelt rétegből, és ez okoz-e belső feszültséget a pártban.

Vona Gábor annyit már elért az elmúlt évek mosolyoffenzívájával, hogy a balliberális véleményformálók egy része a Jobbikkal is összefogna a Fidesz leváltása érdekében, ám a közvélemény-kutatási adatok alapján ennek jelenleg nincs egyértelmű támogatottsága. Valamennyi azonban van, és Vona nyilvánvalóan ennek erősítése érdekében hirdetett „új kiegyezést” a jobbikosok, valamint liberálisok, baloldaliak, zöldek és általában minden kormányváltó erő között. Az ezt alátámasztani hivatott ideológia pedig a „vonaizmus”: ez nagyjából azt jelenti, hogy már nem a bal- és jobboldal közötti törésvonal a meghatározó Magyarországon, hanem a 20. és 21. századi pártok és gondolkodás közötti. Vona Gábor szerint „a politika egyre kevésbé szól az ideológiákról, inkább gyakorlatiasabb lesz”. Úgy véli, a sikeres politikusok egyre inkább termékként kezelik a politikájukat, melyet saját márkájukkal látnak el, például macronizmus, trumpizmus vagy orbánizmus. „Amennyiben létezik »vonaizmus«, annak középpontjában a következő kérdés áll: hogyan politizáljunk úgy, hogy az emberek többsége biztonságban és jól érezhesse magát saját hazájában, és családot tervezhessen?” – magyarázta Vona a napokban egy svájci portálnak.

A „vonaizmus” életképességét csak a következő évek döntik el – most annyi látható belőle, hogy a „21. századi pártként” pozicionált Jobbik számára egyrészt saját, nagyon is 20. századi közelmúltja, másrészt szintén a múlt század utolsó évtizedében felemelkedett főtámogatója jelent olyan tehertételt, amely mellett nehéz hitelesen a demokráciáért, valamint a „korrupt” és „tolvaj” hatalom ellen küzdeni. A politikában pedig – akármilyen „izmusról” van szó – igenis fontos a hitelesség, márpedig a Jobbik a saját múltjához való sajátos viszonyulása miatt e téren is komoly hiánnyal küzd.

Olvasson tovább: