Kereső toggle

Mire elég a hatalmas Fidesz-előny?

Egyensúlyzavart okozhat a baloldal káosza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bizonyos mérések szerint a Fidesz soha nem látott mértékben vezeti a népszerűségi listát, Orbán Viktort pedig többen akarják ismét kormányfőnek, mint kihívóit együttvéve. Ennek ellenére a Fidesz gőzerővel fűti saját szavazóbázisát, és aktívan ügyködik az ellenzéki oldal megosztásán és az optimális egyensúly visszaállításán.

Októberben és novemberben nyolc intézet mért párttámogatottsági adatokat. Ezek átlaga szerint a teljes népességben a Fidesz 33 százalékon áll, a legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik 11 százalékon, az MSZP 8, a DK 4, az LMP szintén 4, míg az úgynevezett törpepártok, a Momentum, az Együtt, a Párbeszéd és a Liberálisok 1 százalékos támogatottsággal rendelkeznek. Úgy tűnik, szinte behozhatatlan a kormánypárt előnye, ráadásul a Nézőpont Intézet új kutatása szerint 3,9 millió magyar azt szeretné, ha 2018 tavaszától is Orbán Viktor állna a kormány élén.

A bizonytalanok, illetve a szimpátiájukat titkolók aránya a nyolc intézet átlaga szerint a felnőtt lakosság 36 százaléka. Figyelembe véve, hogy az elmúlt hét parlamenti választáson átlagosan 64 százalék körüli volt a részvételi arány, tehát a lakosság 36 százaléka jellemzően nem szokott szavazni, úgy tűnhet, hogy a jelenlegi 36 százaléknyi bizonytalan, illetve titkolózó honfitársunk túlnyomó része nem fog részt venni a jövő évi voksoláson, így ebből a tömegből nem igazán érdemes „tartalék támogatókra” számítani, akik valamilyen hívó szóra majd előjönnek és aktivizálódnak, tehát a választás eldőlt. Pulai András, a Publicus Intézet vezetője nem egészen így látja: szerinte a magát aktív szavazónak mondó tömeg egy része végül nem megy el szavazni, a bizonytalanok közül viszont van egy jelentős tömeg, amelyik részt vesz majd a voksoláson, csak egyelőre nem tud dönteni.

Ráadásul, ha azt kérdezik az emberektől, hogy jól vagy rosszul mennek-e az ország dolgai, a túlnyomó többség az utóbbi opciót választja, vagyis elégedetlen. (A legfrissebb kutatás, amit az Idea Intézet közölt, és ami az online adatfelvétel miatt – állítólag – pontosabb a hagyományos méréseknél, azt mutatja, hogy csak a Fidesz-szavazók elégedettek (pontosabban a kormánypártiak 77 százaléka), a teljes népességben mindössze 24 százalék mondja azt, hogy jól haladnak az ország ügyei.) Mindezek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy mégsem lefutott a jövő évi választás – de persze a baloldali ellenzék elképesztő állapotát látva a Fidesz nyugodtabb lehet, mint a fentiek tükrében.

De nézzük, ki miből gazdálkodhat: az ellenzék számára elvileg elérhető, ma még bizonytalan szavazók száma közel másfél millió, ami nem jelentéktelen. A Jobbik, a DK, az LMP már aktívan kampányol, ismertek e pártok miniszterelnök-jelöltjei, politikusaik járják az országot. Ezzel szemben az MSZP-nek Botka László távozása óta nincs saját kormányfőjelöltje, Nyakó István kirúgása óta nincs kommunikációs vezetője, és azt sem lehet tudni, ki a párt kampányfőnöke. Ráadásul kijelentették, hogy külsős kormányfő-jelöltet keresnek, amivel azt is mondják, hogy a többezres párttagságban nincs egyetlen alkalmas személy.

Mindezek alapján egyre többen vetítik előre, hogy ha így folytatják, 2018-ban akár ki is eshetnek a parlamentből. Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke a kormánypárt hétvégi kongresszusán tett is egy, az MSZP-re vonatkozó megjegyzést, amely szerint jövőre akár „végképp eltörölhetik a múltat”, azaz megszűnhet az MSZP. Kérdés persze, hogy Kubatov megjegyzése az antikommunista Fidesz-bázisnak szóló diadaljelentés volt-e, vagy inkább aggodalmas üzenet az MSZP-nek, hogy kapja össze magát. A szocialisták gyengülése ugyanis a Fidesznek sem jó, mivel a kiábrándult MSZP-szavazók jelentős része a Jobbikhoz pártolhat át, és a Fidesz ettől szemmel láthatóan tart. Éppen ezért – állítólag – a háttérben megpróbál segíteni a szocialistáknak: ennek egyik jele, hogy – hosszú évek után először – három Fidesz-MSZP tévévita is volt a közelmúltban, amivel az átlagember számára azt üzenték: az MSZP a Fidesz kihívója, ez az az ellenzéki párt (és nem a Jobbik), amely méltó arra, hogy a toronymagasan vezető Fidesz leálljon vele vitázni.     

Miközben a folyamatosan zajló „Soros-kampány” a Fidesz saját szavazóbázisának „ébren tartását” célozza, hiszen az ellenzéki szavazókra nem hat, arra is utalnak jelek, hogy a Fidesz valamiért tart a Jobbiktól. A kormányközeli sajtóban szinte naponta jelenik meg a Jobbik lejáratását célzó írás, miközben a Vonáékat korábban elhagyó politikusok, illetve a Betyárseregből kinövő Rend és Igazságosság nevű párt is rendre teret kap a Fideszt támogató médiában.

Eközben a Jobbik, illetve fő támogatója, Simicska Lajos sem tétlenkedik: kedd este jelentették be, hogy közös irányítás alá vonják a Simicska-féle médiabirodalom fő erőit, a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t és a Lánchíd Rádiót, és a közös főnök az a Schlecht Csaba lett, aki 1995-ben és 1997-ben tevékenyen részt vett 15 darab Fidesz-közeli cég eladásában a ma már legendás Josip Tot, illetve Kaya Ibrahim részére. (A fiatalabb generáció számára: a horvát kertész Tot és török autószerelő Kaya csak az irataival „vett részt” a Fidesz-közeli cégek „megvásárlásában”, azokat valójában eltüntették, fantomizálták, s így szabadultak meg a cégek több százmillió forintnyi köztartozásától.) Amikor a Simicska-médiaportfólió élére frissen kinevezett Schlecht Csabától kedden megkérdezték, hogyan zajlottak a nevezetes cégeltüntetések, ő annyit mondott, érdeklődjenek Orbán Viktornál, aki sokkal többet tud a történtek hátteréről. Ez a mondat nyilvánvaló üzenet a Simicska–Schlecht párostól: a Fidesszel közös múltjukból sok emlékük van még, ami a közvéleményt is érdekelheti. Schlecht ráadásul azt is kijelentette kedden: Vona Gábor miniszterelnökségét támogatja, mostantól tehát a Simicska Lajoshoz köthető, a kilencvenes évek közepétől 2014-ig Fidesz-támogató médiabirodalom nyíltan beáll a Jobbik mögé. A fordulat – vagy a két éve tartó folyamat újabb állomása – annak megértéséhez is nagyon fontos, miért nem nyugodtak meg a Fideszben az újabb választási győzelem tekintetében a jelentős népszerűségi előny ellenére sem.

Abban ugyanakkor minden elemző egyetért, hogy az ellenzék csak akkor győzhet, ha összefog. Az Idea mérésében figyelemre méltó, hogy az önmagukban évek óta 1-1 százalékon álló Együtt és Párbeszéd közösen jelölve azonnal 5 százalékos támogatottságra ugrott, ami szintén azt látszik igazolni, hogy a választók nagy része valóban díjazza az együttműködést. A kormányváltó összefogás azonban elképzelhetetlen a baloldal és a Jobbik, vagy legalábbis ezek szavazótáborának együttes részvétele nélkül, és valójában ez a kemény dió, hiszen hivatalosan sem az MSZP, illetve a DK, sem a Jobbik nem hajlandó elfogadni a másikat. Egymás szavazóit persze szívesen látnák maguk mögött, Vona Gábor Botka László bukása után nyílt levélben fordult a baloldali szavazókhoz, majd október 23-án egyenesen „új kiegyezést” hirdetett.

Közös lista nyilván nem lesz a Jobbik és a baloldal között, sőt úgy tűnik, hogy az MSZP–DK közös lista sem jön össze. Az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP és a „törpepártok” szavazóinak egyfelé szavazása nem is itt, hanem főként az egyéni körzetekben szükséges. Az itteni összefogást úgy is meg lehet oldani, hogy hivatalosan nem támogatják egymás jelöltjeit, ám ahol az adott párt embere esélytelen, nem fordít nagy energiát a kampányolásra, a választók pedig úgyis megértik, melyik az az ellenzéki, aki győzhet a kormánypárti indulóval szemben.

Olvasson tovább: