Kereső toggle

„Nem a klasszikus csatornákon keresztül”

Tarjányi Péter, az MPM alapítója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Teljes a zűrzavar az ellenzék bal oldalán. A Magyar Progresszív Mozgalom (MPM) azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy Botka Lászlót megbuktassa, de az ő szempontjukból sikeresnek mondható akció után joggal merül fel a kérdés, mihez nyúlnak hozzá a közeljövőben.

 

– Miként látja Ön saját és mozgalma szerepét Botka bukásában?

– Ez mindenképp egy mérföldkő volt, de a szerepünk nem merül ki ennyiben. A mozgalom alapvetése az, hogy az a fajta politikai adok-kapok, ami jelenleg meghatározó a magyar közéletben, nem fog 2018-ban változást hozni. Semmi személyeskedés nem volt a Botka-ügyben. A mi feladatunk nyomást gyakorolni a politikusokra a választói akarat érvényesítése érdekében. Alapvető stratégiai különbség köztünk és a pártok között az, hogy a pártok saját jelöltet, saját listát állítva, saját maguknak kívánnak megfelelni. Míg miszerintünk a változtatni akaró szavazók irányába van ilyen kötelességük. 

– Ki és mikor kérte fel önt arra, hogy miniszterelnök-jelöltet keressen a baloldali összefogás számára, valamint kinek a megbízásából?

– 2016 márciusában kerestek meg az MSZP-ből, Molnár Zsolt, illetve Tóbiás József. 2016 júniusában volt egyeztetésem Molnár Gyulával, és azt követően az MSZP és a DK vezetőségének több tagjával mostanáig.

Az elmúlt 6 napban több dolog mozdult meg az ellenzék házatáján, mint az elmúlt 8 hónapban, ezt mindenképpen eredménynek tekintem. Mi azt mondjuk, hogy győzelmi stratégiát kell megteremteni, ennek kell a politikusok szeme előtt lebegnie, nem pedig a belső harcoknak. Amiről mi beszélünk, az a választókról szól, amiről ők, az pedig politikai helykeresésről. A másik dolog, amit alapvetően tisztázni kell a fejekben, hogy megszűnt már a pártközpontból leüzengető világ. A választó igenis megmondhatja, hogy mit kíván a politikusoktól. Ezeken felül alapvető probléma, hogy az ellenzék egy anti-Orbánt akar teremteni. Botka László is kiállt, diktatórikus stílusban előadta mit akar, és ezt mindenki fogadja el. Két dolgot fontos rögzíteni: először is Orbán Viktort egy külsős ember nem tudja legyőzni Orbán Viktor módszereivel, ebben ő a legjobb. Viszont ha ez így van, akkor teljesen más stratégiára van szükség.

– Mi tehát az ellenzéki győzelem receptje?

– A győzelem első pillére az összefogás. Ezt követnie kell egy sokak által elfeledett ellenzéki programnak. Nem LMP-s, nem DK-s, nem MSZP-s, hanem közös ellenzéki programra van szükség. Itt jön be egy másik terület a nyomásgyakorlás mellett: vannak dolgok, amikhez értünk, és azokon a területeken komoly szakmai programokkal tudjuk ellátni őket. Én például biztonságpolitikai, nemzetbiztonsági, rendészeti kérdésekben elég jól látom, hogy mit kellene képviselni az országban. Ezután merül fel a személyi kérdés, szerintem a program és az élén álló személy egy. Ha adott egy jó program, akkor az élén álló egyénnek elegendő egy szimbolikus szerepet betölteni. Szimbólum legyen a civilségével, a tisztaságával és a hitével. És itt jön a harmadik pillére a győzelemnek: a munka. 2016-ban Tóbiás József, az MSZP akkori elnöke piszkosul tisztában volt azzal, hogy a választási kampány már akkor elindult és el kell kezdeni keményen dolgozni. Az a párt, aki az utolsó 3 hónapban megy el a választóihoz, hiteltelen.

Másfél éves munkám van benne, ennyi idő alatt elég komolyan építkeztünk, bár nem a klasszikus csatornákon keresztül. Úgy vettük, hogy az ellenzéknek zéró plakáthelye lesz. Persze nem azért, mert tudtuk. Ekkor arra jutottunk, hogy a közösségi hálót lehet legjobban kapcsolatépítésre és információátadásra, valamint az emberekkel való beszélgetésre használni. És ezért láthatják most azt, hogy az elmúlt 6 napban különféle tálalások között minden megváltozott az ellenzéki térfélen és ebben egyfajta katalizátorként van jelen a mozgalom.

– A közvélemény-kutatások alapján elmondható, hogy valóban több ellenzéki szavazó van, mint fideszes, de csak a Jobbikkal együtt. Hogyan érhető el így a kormányváltás a Jobbik nélkül?

– A Jobbik a magyar demokráciában nem lehet alternatíva. A demokratikus ellenzéki pártoknak nem a szélsőjobb oldaláról kell szavazatokat szerezni, hanem a bizonytalanok választói köréből. Ma Európa legnagyobb veszélye – ezt biztonságpolitikai szakértőként mondom – a szélsőjobb előretörése a kontinensen. 80 éve nem volt akkora veszély, mint most a náci mozgalmak újraéledésére. Demokratikus ellenzéki szavazók + bizonytalanok = kormányváltás és stabilitás szélsőségesek nélkül. Ez a cél.

Olvasson tovább: