Kereső toggle

Az MSZP összeomlása

Gavra Gábor Botka László bukásáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mint arról az atv.hu elsőként beszámolt, hétfőn lemondott az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Botka László. Bukása alighanem a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legfontosabb politikai pártjának végét is jelenti, hiszen Botka László közös ellenzéki listára és egyéni jelöltekre vonatkozó javaslata valószínűleg az utolsó kísérlet volt arra, hogy az MSZP mint érdemi, önálló politikai erő felszínen tudjon maradni.

Nem volt törvényszerű, hogy a kommunista diktatúra bukása után a bukott állampárt jogutódja a demokratikus vetélkedés egyenrangú részese legyen. A csehszlovák kommunisták nem is álmodhattak arról, hogy pártjukat átmentik a bársonyos forradalom utáni demokráciába (cserében viszont a nulláról újraalapított kommunista párt kifejezetten sikeres pályát futott be a demokratikus Csehországban), Honecker Német Szocialista Egységpártájnak utódját pedig meghökkentő módon a keletnémet demokratikus ellenzék bátor, személyes kockázatot is vállaló ügyvédje, Gregor Gysi vezette át az adott körülmények között meglehetősen sikeresen az egyesült Németországba (egyes zöld csoportokkal egyesülve az utódpárt ma Linke néven szerepel, közel tízszázalékos támogatottsággal).

Ha furcsának is találjuk, hogy az első szabad választás után a demokratikus Országgyűlés nem oszlatta fel az MSZP-t, annyit el kell ismernünk, hogy 1990 után a szocialisták a szabad Magyarország választópolgárok által legitimált politikai szereplőjévé váltak. Az MSZP első generációjának – Horn Gyulával az élen, akinek a magyar társadalom megbocsátotta 1956-os szerepét, és aki a kommunista rendszer utolsó külügyminisztereként, majd a magyar NATO-csatlakozást levezénylő kormányfőként kifejezetten sikeres politikusa lett a szabad Magyarországnak is – kulcsszerepe volt a kilencvenes és a kétezres évek magyar politikatörténetében. Megkockáztatható: 1994 és 2006 között, Horn Gyula diadalmenetétől az őszödi beszédig az MSZP volt Magyarország legfontosabb és legerősebb pártja. Innen jutottak el a szocialisták odáig, amit a hét elején láttunk.

Botka bukásában nyilvánvalóan közrejátszott az általa meghirdetett stratégia kudarca – vagyis az, hogy 2017-re az MSZP-n kívül egyetlen baloldali párt sem volt érdekelt a közös listán történő indulásban. De azzal is nehéz vitatkozni, amit Botka a saját kudarcáról lemondásakor mondott. „Én ennek a rezsimnek a leváltására érkeztem, ezért vállaltam el a miniszterelnök-jelöltséget. Sajnos mások, jelentős ellenzéki és – számomra különösen fájdalmasan – szocialista erők nem leváltani akarják a NER-t, hanem együtt élni vele” – búcsúzott a jelölt.

A mondatok elképesztőek – de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének igazak. Hogy a Fidesz és az MSZP mögötti bizniszmenek kereken két évtizede, a kereskedelmi tévéfrekvenciák elosztása óta, fogalmazzunk így, remekül megértik egymást, nem titok, ahogy az sem, hogy a Fidesz végül egyáltalán nem számoltatta el a 2010 előtti időszak valódi korrupciós ügyeinek felelőseit. Az MSZP és a Fidesz immár húsz éve szimbiózisban él egymással, az ország jelenlegi állapotáért is közös a felelősségük. Az azonban érthetetlen, hogy Botka László min csodálkozik. Nem ennek a pártnak volt a képviselője 1994-től (!) 2010-ig és nem az MSZP színeiben vezeti Szegedet 2002 óta? Végignézte, ahogy a szocialista vezetők sorra árulják el Kovács Lászlót, Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Mesterházy Attilát és Tóbiás Józsefet, majd ezek után meglepődik, amikor rá kerül a sor? Hol élt eddig Botka László?

Ami Botkával történt, az az MSZP működésének napi rutinja. A szocialisták – valószínűleg ez is állampárti örökségük, mint az elherdált, széthordott pártvagyon, amellyel sosem számoltak el – még ma is úgy viselkednek, mintha egypártrendszerben élnének, amelyben ők az egyetlen párt. Ennek következménye, hogy ellenfeleiket kivétel nélkül egymás és a többi „demokratikus” párt vezetői között keresték, főként 2002 után. Gyurcsány Ferencnek Szekeres Imre, Mesterházy Attilának Bajnai Gordon, majd Tóbiás József, Botka Lászlónak Molnár Zsolt volt a legfőbb ellenfele (és fordítva); véletlenül sem Orbán Viktor.

Egy olyan párt esetében, amelynek vezetői ilyen mentális állapotban vannak, teljesen logikus az olyan vég, amilyent az MSZP-nél láthatunk. Néhány, parlamenti helyéhez ragaszkodó baloldali politikuson és az MSZP létében érdekelt Fidesz vezetőin kívül nem valószínű, hogy hiányozni fognak bárkinek.

Olvasson tovább: