Kereső toggle

Vita a bulinegyed körül

Itt mindent lehet, csak aludni nem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évek óta felfutóban van a budapesti buliturizmus, ami egyrészt komoly bevételt jelent, másrészt nonstop felfordulást okoz a belvárosnak. Belső-Erzsébetváros lakóinál idén telt be a pohár, ezért civil megmozdulást szerveztek, általános éjféli zárórát követelve. A vendéglátósok tiltakoznak, a helyi képviselő-testület pedig most fog összeülni a kérdés megvitatására. Világszerte ismert folyamat, hogy bulituristák megszállnak városrészeket – sehol sem könnyű a jelenséget kordában tartani.

„Ez maga a pokol. Egész éjjel hömpölyög az utcákon a bulizó, ordibáló tömeg, mert minden nyitva van, üvölt a zene a teraszokon. Mindent lehet itt: utcán inni, drogozni, prostituálthoz jutni, miközben hajnalonként a lépcsőházak és a közterületek tele vannak emberi ürülékkel, hányással, a játszóterek használhatatlanok. Csak egyet nem lehet: aludni” – ecsetelte lapunknak a buliturizmus mindennapjait egy belső-erzsébetvárosi lakos.

Budapest hosszú évek óta a „legénybúcsús” városok európai topmezőnyében szerepel – elsősorban az olcsósága miatt – olyan városok mellett, mint Prága, Pozsony vagy Barcelona. A kispénzű buliturizmus fellendülése a 2008-as gazdasági válsághoz köthető, s máig a budapesti idegenforgalom gerincét adja. Ezt mutatja a jellegzetes szállástípusok – a 3 csillagos hotelek, illetve a közösségi szálláshelyek – forgalmának kiugró növekedése is. A Nyugat-Európából, elsősorban az Egyesült Királyságból érkező népes csoportok jellemzően pár napra érkeznek hozzánk, kifejezetten azzal a céllal, hogy kirúgjanak a hámból. 

7 ezer lakos, 200 ezer vendég

Budapesten a buliturizmus elsődleges helyszíne a – részben a patinás zsidónegyedhez köthető – Belső-Erzsébetváros, azaz a Károly körút, a Király utca, az Erzsébet körút és a Rákóczi út által határolt terület.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közlése szerint azok a VII. kerületi székhelyű adózók, akiknek a fő tevékenysége a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás, közel 6,6 milliárd forinttal járultak hozzá tavaly az államháztartás bevételeihez. Becslések szerint a nem ottani székhelyű cégek, valamint a beszállítók és kapcsolódó vállalkozások adóival együtt több tízmilliárd forint állami bevételről beszélhetünk. A rendészek szerint a kerületben mintegy 600 kocsma van, és hétvégente 150-200 ezer vendég fordul meg a bulinegyedben, melynek állandó lakossága 6-7 ezer fő.

Az elmúlt években egyre többet hallani a buliturizmus hátulütőiről is: a korábban a főváros egyik legbiztonságosabb részének számító negyed romló higiéniai viszonyairól és közbiztonságáról, az elköltöző lakosokról, az állandó hangzavarról, a prostitúció és a drog elburjánzásáról. Úgy tűnik, a kerületi lakosok idén elégelték meg a helyzetet, és civil tiltakozó mozgalmat szerveztek, miután egyéni panaszaikra évek óta nem kaptak visszajelzést a polgármestertől. Így jött létre az Élhető Erzsébetvárosért Facebook-csoport, amely nyár folyamán több tiltakozó akciót tartott, amivel egyre nagyobb figyelmet vívott ki magának, így tagsága ma már 1100 fő fölé emelkedett. A csoportnak sikerült elérnie, hogy szeptember 20-án rendkívüli képviselő-testületi ülésre kerüljön sor ez ügyben, és előtte az önkormányzat mindegyik féllel egyeztet. A jó érdekérvényesítő, középosztálybeli lakosság kálváriája minden városlakót érint, hiszen a jelek szerint egy rendeletmódosítás is elég ahhoz, hogy bármelyik kerületre rázúduljon a buliélet.

„Követeljük annak a 2013-as önkormányzati rendeletmellékletnek a visszavonását, amely Belső-Ezsébetvárosban feloldotta a kötelező éjféli zárórát, ami a kerület minden más részében kötelező a vendéglátóhelyekre nézve. Nálunk viszont korlátlan nyitva tartás van” – magyarázta lapunknak Szurovszky Katalin, a csoport egyik alapító tagja.

Hozzátette: az elmúlt években a szomszéd kerületek sorra bevezették a csendrendeleteket, azaz az éjszakai zárva tartást, aminek következtében az éjszakai élet Erzsébetváros centrumára zúdult. A helyiek jogegyenlőséget szeretnének, tekintve, hogy őket ugyanúgy megilleti a pihenéshez és az egészséges környezethez való jog, mint a kerület többi lakóját, amit az ombudsman állásfoglalása is megerősített. Az éjféli zárórát általánosan kötelezővé tennék, s ezután lehetne szerintük egyen-ként megállapodni azokkal a vendéglátósokkal, akik hosszabb nyitva tartást szeretnének.

Kötelező záróra?

Szurovszky Katalin úgy tudja, hogy a hamarosan a képviselő-testület elé kerülő javaslat tartalmazza a kifogásolt rendeletmelléklet visszavonását, azaz a kötelező éjféli záróra kiterjesztését az egész kerületre. Ezen kívül szerepel benne egy négypontos cselekvési terv is, miszerint az önkormányzat takarítógépeket vesz, megduplázza a rendőri jelenlétet, kocsmastopot vezet be az önkormányzati üzletkiadásoknál, és a jegyzői hivatal dolgozói létszámát is megnöveli.

A civil aktivisták szerint az általános éjféli záróra mellett leginkább a meglévő szabályok betartatására lenne szükség, mint amilyen például a 45 decibeles zajhatár, a közterületen való italozás büntetése, vagy a teraszokon este 10 óra után a zenélés tilalma. A lakók általános tapasztalata ugyanis az, hogy hiába hívják ki a rendőrséget, nem történik semmi. A helyiek szerint a vendéglátósok is különbözőek, vannak közöttük kulturáltak és együttműködőek, illetve olyanok is, akik a rövid távú meggazdagodás reményében települtek a környékre, és vonzzák a balhés vagy akár bűnözői csoportokat.

Nem új keletű helyzetről van szó, amit jól mutat, hogy közel tíz éve alakult meg a Szimpla-kert szomszédai nevű Facebook-csoport,  amelynek egyik tagja azt mondta, hogy  a Szimplával szembeni házakban, a Kazinczy utcában ma már nem lakik senki sem. Mindenki elmenekült – vagy üresek a lakások, vagy főleg az Airbnb-n keresztül kiadják őket.

A kerület polgármesterének egyik nyilatkozata szerint két éve lett kritikus a városnegyed helyzete, méghozzá az egyre több lakáskiadás miatt, aminek folytán az éjszakai randalírozók megjelentek a lakók közvetlen szomszédaiként is. Szurovszky Katalin úgy fogalmazott, hogy a tömeges lakáskiadás a hosszú évek óta egyre fokozódó helyzetnek csak az egyik következménye. A negatív folyamatot az első kulturáltabb vendéglátóhelyek megnyitása idején még nem lehetett előre látni. Hangsúlyozta: nem a lakók elköltözése a megoldás, ráadásul a polgári lakások zöme ma már eladhatatlan. A buliturizmus egész évben zajlik, azaz nincs egy nyugodt hétvégéjük: az állandósult főidény pedig tavasztól őszig, illetve januártól decemberig tart.

Tüntető vendéglősök

A helyi lakosok akcióira válaszul a múlt héten Belső-Erzsébetváros vendéglősei is tüntetést szerveztek a megélhetésük védelmében, mivel állításuk szerint a kerület romkocsmái és vendéglői tízezer embernek adnak munkát. Patkó Dömötör, a kocsmákat üzemeltető Humbák művek társtulajdonosa a Népszavának azt mondta: a vendégforgalom nagy része este 10 és hajnali 2 óra között zajlik, ezért a problémát csendrendelet helyett inkább megerősített rendőri jelenléttel, rendszeres takarítással és ingyenes vécék biztosításával kellene megoldani. Sokak szerint a normális viszonyok fenntartásában a vendéglátóhelyeknek is ki kell venni a részüket, s a tetemes adóbevételekből támogatni kellene az önkormányzat megnövekedett kiadásait. A vendéglátósok után mindenesetre a lakosok is tüntettek, és elvitték petíciójukat az önkormányzatnak.

Abban mindenki egyetért, hogy a kialakult viszonyok miatt az önkormányzat lépéskényszerbe került. „Olyan méreteket öltött ez a helyzet, amit valamiképp szabályozni kellene, mert az eddigi módszerek nem válnak be. Ez a jobb minőségű szolgáltatásokat nyújtó vendéglátósoknak is érdeke lenne, viszont nehéz olyan döntést hozni, ami mindegyik félnek jó” – vélekedett lapunknak Pecák Judit, a Massolit kávézó és könyvesbolt tulajdonosa, aki saját bevallása szerint kerületi lakásának kiadásából másikat bérel, ahol aludni tud. Hangsúlyozta, hogy nem minden éjszakai hely negatív színfolt a kerületben: rengeteg olyan közösségi helyként is funkcionáló, éjszaka is nyitva tartó létesítmény van, amelyek nélkülözhetetlen részei a negyed pezsgő kulturális és társadalmi életének. Ugyanígy a turisták sem egyformák, hiszen jelentős részük civilizáltan viselkedik – tette hozzá. 

Megerősítette: vannak olyan vendéglátósok, akik az olcsó, nagybani ivászatokra, 20-30 fős turistacsoportok leitatására szakosodtak, akik azután éjjel randalíroznak az utcákon, szaladgálnak a kocsik tetején, és mindenféle őrültséget művelnek nyílt színen. „Szerintem a zaklatott lakóknak nem az a célja, hogy bezárassanak minden éjszakai kávézót, hanem az, hogy a botrányos helyek szűnjenek meg, legyenek tiszták az utcák, s ne csak a szabálytalan parkolásért járjon büntetés” – tette hozzá a kávézós, megjegyezve, hogy a rendeletalkotás önmagában nem sokat ér, ha a szabályok betartatására továbbra sem ügyel senki. Szerinte komoly visszatartó ereje lehetne az albérletpiac revíziójának, például ha a NAV rászállna az illegális Airbnb-lakáskiadókra, vagy ha fokozottabban ellenőriznék a tömegszállásként működő lakásokat. Vannak már olyan pubok is, melyek kiírják, hogy nem tartanak legénybúcsút, egyszóval Pecák Judit szerint a csendrendeleten kívül számos egyéb, hatósági és közösségi módszer létezik az élhető viszonyok megteremtésére, amit a helyieknek maguknak kell kialakítaniuk.

Hiányzó városstratégia

Abban is egyetért mindenki, hogy a probléma kezelése túlnő a zsidónegyed keretein. Szükség lenne egy átfogó stratégiára, már csak amiatt is, mert a turisztikailag vonzó városok általános problémájáról van szó, amivel ma már minden érintett nagyvárosnak – Berlin, Barcelona, Prága, Velence, Hamburg, Krakkó, Tallin stb.– szembe kell néznie. Úgy tűnik, 2010 óta folyamatosan eszkalálódott a helyzet, s mindenhol komoly küzdelem megy a patinás városnegyedek kulturális arculatának megmentéséért, bár pusztán a hatósági módszerek – albérletstop, kocsmastop – kevéssé tudják megfékezni az erodációt. Pláne, hogy rengetegen élnek a fekete albérletpiacra, olcsó repülőjáratokra, féktelen, kispénzű bulikra szakosodott iparágból, amely ma már óriási tömegben vonzza az olyan vendégeket, akiket sehol sem látnak túl szívesen.

Miért nem a Hajógyári-szigetre, a Kopaszi-gátra vagy egy lakatlan, fejlesztendő területre teszik a bulinegyedet? – kérdezi némileg joggal az erzsébetvárosi csoport aktivistája. Ilyen stratégia egyelőre nem ismert, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ megnyilatkozásaiból pedig az derül ki, hogy a főváros a meglévő buliturizmus bővítésével párhuzamosan kívánja fejleszteni a minőségi (magasabb költésű) turizmust az elkövetkezendő években.

Brit invázió Budapesten

A legjobb európai város, ahol olcsó a sör – írja Budapestről a Mirror című brit bulvárlap, megemlítve, hogy akár már 90 pennyért (valamivel több mint 300 forintért) hozzá lehet jutni egy üveg árpaléhez. A lap által összeállított sajátos listán közvetlenül Belgrádot és Münchent előzzük meg. Az olcsó sör is hozzájárul ahhoz, emelik ki, hogy a magyar főváros az egyik legkedveltebb úti cél a britek számára a legénybúcsúk (és leánybúcsúk) szempontjából. Az ezzel kapcsolatos felmérések valóban rendre Budapestet hozzák ki a legnépszerűbb – vagy az egyik legnépszerűbb – partyhelyszínként. Ezt egyébként a hazai statisztikák is visszaigazolják. 2016-ban összesen csaknem 14 millió külföldi vendégéjszakát regisztráltak a hazai kereskedelmi szálláshelyeken. Ebből a britek (mintegy 380 ezer turista) közel egymillió vendégéjszakát töltöttek nálunk – ezzel második helyen állnak a németek után –, és vélhetően ennek nagyobb részét Budapest „vitte el”. Ráadásul a KSH statisztikáiban értelemszerűen nem szerepelnek a be nem jelentett éjszakák, illetve szálláshelyek. Az utóbbi években a brit invázió folyamatosan erősödött: 2013-ban még a 700 ezret sem érte el a „brit éjszakák” száma, vagyis három év alatt több mint 40 százalékos növekedés történt. A trend nem látszik megtörni, ugyanis idén júniusig a tavalyi év hasonló időszakához képest több mint 8 százalékkal emelkedett ez a szám.

Olvasson tovább: