Kereső toggle

A „teljes”, „demokratikus” „összefogás” blöffje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar baloldal legújabb bolhacirkuszát szemlélve az ember azon csodálkozik, hogy az utódpárti baloldal hogyan húzta 27 évig a rendszerváltás után. Annak részleteibe, hogy a Botka–Gyurcsány háborúban kinek van „igaza”, méltatlan lenne belemenni, mint ahogy arról is kár szót ejteni, hogy most akkor volt-e az MSZP és a DK közös miniszterelnök-jelöltje néhány hétig (!) titokban (!!) tavaly november-decemberben Lattmann Tamás vagy sem.

A probléma ennél sokkal alapvetőbb. Az elvben egyaránt „összefogáspárti” MSZP és DK – és e pártok összes vezetője Botka Lászlótól Gyurcsány Ferencig – abból indul ki, hogy az ellenzék 2018-as esélyeinek kulcskérdése, hogy egy ellenzéki, azaz az úgynevezett demokratikus pártokhoz tartozó, értsd baloldali jelölt álljon szemben a Fidesz jelöltjével minden választókörzetben. Ha jól értjük Lattmann Tamás ATV-ben elmondott szavait, ez volt az őt „támogató” pártok kiindulópontja tavaly novemberben (bár az MSZP vezetői szerint Lattmann nem volt egy pillanatig sem pártjuk miniszterelnök-jelöltje), és Botka László is ezt a minimumkövetelményt támasztotta a hétfői, az ellenzéki pártoknak címzett ajánlatának elővezetésekor.

Az olyan apróságokkal, mint hogy az LMP és a Momentum elzárkózásával eleve kizárt, hogy egyetlen „demokratikus” jelölt lépjen sorompóba jövő tavasszal, nem is foglalkoznánk. Ennél nagyobb probléma, hogy a baloldali pártok vezetői már a kiindulópontnál félrevezették saját támogatóikat, amikor úgy tettek, mintha Magyarországon ma csak baloldali ellenzéki erők lennének. Vajon azt hiszik, hogy a potenciális támogatóik nem veszik észre, hogy létezik a Jobbik nevű párt, sőt nemcsak hogy létezik, de konkrétan – ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak – a legnagyobb ellenzéki erő: a Mediánnál közel kétszer akkora támogatottsággal, mint az MSZP?

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

Természetesen a Jobbik (nem is annyira távoli) múltjának ismeretében teljesen legitim álláspont a baloldali pártok részéről, ha úgy látják: a Fidesz hatalmon maradása kisebb rossz, mintha Vona Gábor pártja hatalomra kerülne, ahogy az ellenkezője is az. Az is legitim álláspont, ha – az LMP-hez és a Momentumhoz hasonlóan – az egyes ellenzéki pártok hosszabb távú építkezésre rendezkednek be. Ám „teljes összefogást” hirdetve a (jelenleg a Jobbik és a teljes baloldali ellenzék együttes támogatottságánál is erősebb) Fidesz legyőzésével hitegetni az ellenzéki érzelmű választókat úgy, hogy az „egyetlen” helyett valójában két ellenzéki jelölt indul a kormánypárti aspiránssal szemben minden körzetben, szemenszedett hazugság, hiszen így – a Fidesszel és a Jobbikkal szemben – az egyfordulós választási rendszerben a baloldalnak matematikai esélye sincs a Fidesznek még a megszorongatására sem.

Politikusaik porhintése ellenére az ellenzéki pártok szavazói meglepő módon tisztában vannak ezzel. A Závecz Research augusztus utolsó hetében, a Magyar Liberális Párt megbízásából, 1000 fő személyes megkérdezésével készített reprezentatív kutatást a teljes ellenzéki összefogás szükségességéről. A Hetek birtokába került eredményekből kiderül: a választópolgárok kétharmada úgy gondolja, hogy az esetleges kormányváltáshoz teljes ellenzéki összefogásra van szükség, magyarul, a választók döntő többsége szerint sem a baloldal, sem a Jobbik nem elegendő egymaga a Fidesz legyőzéséhez. Érdekesség, hogy a Fidesz-szavazók 57 százaléka is úgy gondolja, hogy csak teljes (azaz a baloldalt és a Jobbikot is magában foglaló) összefogás esetén lenne veszélyben Orbán Viktor kormányzása. Ebben a kérdésben nyilvánvalóan az ellenzéki pártok támogatóinak véleménye releváns.

Itt megdöbbentő számokat kapunk: az MSZP- és LMP-szavazók 86, a DK-választók 83, és a Jobbik-szimpatizánsok 79 százaléka gondolja úgy, hogy a Fidesz legyőzéséhez teljes ellenzéki összefogásra lenne szükség – azaz Orbán Viktor leváltására sem a Jobbik, sem a teljes baloldal nem képes a másik nélkül. 

Ettől még természetesen kevéssé valószínű, hogy 2018-ban bármiféle együttműködés alakulna ki a „régi” és az „új” baloldal, valamint a Jobbik között. Viszont az világos: a baloldali pártok vezetőinek „kormányváltó” ígéreteit már saját választóik sem hiszik el.

Olvasson tovább: