A probléma ennél sokkal alapvetőbb. Az elvben egyaránt „összefogáspárti” MSZP és DK – és e pártok összes vezetője Botka Lászlótól Gyurcsány Ferencig – abból indul ki, hogy az ellenzék 2018-as esélyeinek kulcskérdése, hogy egy ellenzéki, azaz az úgynevezett demokratikus pártokhoz tartozó, értsd baloldali jelölt álljon szemben a Fidesz jelöltjével minden választókörzetben. Ha jól értjük Lattmann Tamás ATV-ben elmondott szavait, ez volt az őt „támogató” pártok kiindulópontja tavaly novemberben (bár az MSZP vezetői szerint Lattmann nem volt egy pillanatig sem pártjuk miniszterelnök-jelöltje), és Botka László is ezt a minimumkövetelményt támasztotta a hétfői, az ellenzéki pártoknak címzett ajánlatának elővezetésekor.
Az olyan apróságokkal, mint hogy az LMP és a Momentum elzárkózásával eleve kizárt, hogy egyetlen „demokratikus” jelölt lépjen sorompóba jövő tavasszal, nem is foglalkoznánk. Ennél nagyobb probléma, hogy a baloldali pártok vezetői már a kiindulópontnál félrevezették saját támogatóikat, amikor úgy tettek, mintha Magyarországon ma csak baloldali ellenzéki erők lennének. Vajon azt hiszik, hogy a potenciális támogatóik nem veszik észre, hogy létezik a Jobbik nevű párt, sőt nemcsak hogy létezik, de konkrétan – ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak – a legnagyobb ellenzéki erő: a Mediánnál közel kétszer akkora támogatottsággal, mint az MSZP?
Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!
2017. 09.29. (XXI/39)
