Kereső toggle

Megváltozott-e a Jobbik?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2014-es választásokon a Jobbik igazán cuki kampánnyal rukkolt elő, de már akkor sem mindenki hitt a pálfordulás őszinteségében. A vigyazo.blog.hu által akkor nyilvánosságra hozott felvétel szerint, melyen Sneider Zoltán, a parlament akkori jobbikos alelnöke beszél, egyfajta munkamegosztás van a Jobbik és olyan szervezetek között, mint a Betyársereg vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Ugyanis például neki, mármint Sneidernek a parlamentben figyelembe kell vennie az „egyszerű polgár” elvárásait, „akiben semmi nemzeti érzés nincsen”. Vagyis a párt hivatalos politikusai megpróbálnak megfelelni a nemzetietlen, ámde szavazatukat tekintve mégiscsak értékes polgároknak, míg a fent említett szervezetek  a radikálisabb szavazókra utaznak.

Kérdés, hogy az elmúlt néhány évben sikerült-e a Jobbiknak magáévá tenni a néppárttá válás alapismérveit, feltéve, hogy hiszünk a pártelnök buzgólkodásának. Vona Gábor ugyanis az idei évértékelőn olyanokat mondott, miszerint „a nemzet egészét, minden magyar embert képviselni akarnak” az úgynevezett földesurakkal (értsd Fidesz) és helytartókkal (értsd baloldali pártok) szemben. Egész pontosan minden magyarral összefogna „hovatartozástól, státusztól, vallástól függetlenül”.

Nemrég megjelent a Tett és Védelem Alapítvány 2016-os éves összefoglalója Antiszemita gyűlöletcselekmények és incidensek Magyarországon címmel, melynek egyik tanulmánya pontosan azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy megváltozott-e a Jobbik. A kérdést különösen élesen vetette fel az az esemény, amikor a Jobbik elnöke, Vona Gábor és szóvivője, Mirkóczki Ádám 2016. december 29-én hanukai jókívánságokat küldött Köves Slomó vezető rabbinak, aki azt nyilvánosan visszautasította. Vajon valamiféle zsidó túlérzékenységről van szó? Aligha. A tanulmány részletesen elemzi már a Vona válaszában is megbúvó antiszemita kliséket, valamint összegyűjti mindazokat a jelenségeket, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a pártelnök retorikája és a tagság elvárásai között nem kis szakadék van.

Kezdjük ott, hogy az évértékelő beszéd után a PestiSrácok.hu információi szerint több mint ötven aktív jobbikos alapszervezet vezetője által aláírt petíciót adtak át Vonának, melynek lényege az volt, hogy ezek tagsága nem támogatja az elnök politikai irányváltását és a Jobbik balra tolódó néppárttá válását.

A tanulmány azonban számos olyan konkrét antiszemita gesztust is felsorol, melyek a tavalyi évben estek meg, méghozzá a párt politikusai részéről. 2016-ban az elnökségből kikerült ugyan a rendszeresen antiszemita kijelentéseket tevő Novák Előd, de a helyére lépő Toroczkai László és Janiczak Dávid sem sokkal jobbak, s bár a bevallottan antiszemita Lenhardt Balázstól és Baráth Zsolttól megvált a párt, Gyöngyösi Márton frakcióvezető-helyettes és Kulcsár Gergely frakciótag is érintett néhány antiszemita jellegű kiszólásban vagy gesztusban.

A kulturáltabbnak tűnő és a primitívebb zsidózások (utóbbira lásd a duna-parti holokauszt-emlékmű cipőibe beleköpő Kulcsár Gergelyt) mellett érdemes  megemlékezni arról, hogy a Jobbik az elmúlt években mindig képviseltette magát az úgynevezett „kitörés emléktúrán”, amely az 1944-45 telén a náci Németország oldalán harcoló, a szovjet ostromgyűrűből kitörő katonáknak állít emléket, és jellemzően nem mentes az antiszemita felhangoktól.

A pártelnök maga sem képviseli egyértelműen az általa hangoztatott változást: 2014 nyarán meg akarta szakítani a Magyarország és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatokat, és izraeli termékek bojkottjára szólított fel, majd 2015-ben is voltak a holokauszt jelentőségét relativizáló megnyilatkozásai.

Mint Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija is megfogalmazta, a zsidó közösség jogos elvárása lenne a Jobbik múltjának és – mint a tanulmány bemutatja – jelenének fényében, hogy vezetői valamilyen demonstratív, egyértelmű nyilatkozatot tegyenek közzé az antiszemitizmus és a holokauszt-relativizálás elutasításával kapcsolatban, ám eddig sem bocsánatkérés, sem elhatárolódás nem hangzott el. Ezzel szemben, olyan jelentős szimbolikus eseményen, mint az Élet Menete, melyen valamennyi párt vagy képviselteti magát, vagy legalább közleményben kifejezi együttérzését, a Jobbik még soha nem tette meg egyiket sem. 2014-ben ellenezték Kertész Imre, Nobel-díjas író állami kitüntetését, tavaly pedig, márciusi elhalálozása után, megint csak tartózkodtak a részvétnyilvánítástól.

Nem érdektelen, hogy vajon a Jobbik az egyetlen párt-e Magyarországon, melynek egyértelmű vagy legalábbis antiszemita felhangokkal terhelt kijelentései, gesztusai vannak? Hiszen kérdés, hogy a kormánypárt által felállított 2014-es német megszállási emlékműtől Orbán Viktor miniszterelnök mostani megjegyzéséig, mely szerint Horthy Miklós kivételes államférfi volt, ível-e valamilyen tudatos politikai szándék? Lapunk kérdésére Szalai Kálmán, a TEV kuratóriumi titkára azt nyilatkozta, hogy az alapítvány, melynek fő célja az antiszemitizmus tudományos alapokon való kutatása és a felvilágosítás, a Fidesz részéről nem lát koncepcionális, a párt hivatalos politikáját képező antiszemita jelenségeket. Úgy vélik, a Fidesz egy nagy párt, előfordulnak benne különböző vélemények, de nem beszélhetünk a Horthy-korszak vagy Horthy személyének rehabilitációjával kapcsolatos törekvésekről. A kormányfő legutóbbi megjegyzésével kapcsolatban például Szijjártó Péter pontosítását kell szerintük irány-adónak tekinteni.

Olvasson tovább: