Kereső toggle

Visszavonták a „rabszolgatörvény” tervezetét

Egy lépés hátra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Munka Törvénykönyve módosításának visszavonását kezdeményezte a héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága, így az egyéni módosító lekerült a napirendről, és – fordított sorrendiségben – jövő héten a kormány és a versenyszféra egyeztető fóruma elé kerül. Bírálók szerint a tervezet, amely mögött az autógyártó lobbi állhat, tulajdonképpen a vészes emberhiányt igyekszik a meglévő munkavállalók terhelésének fokozásával ellensúlyozni.

A „munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről” szóló törvényjavaslatot Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke két hete önálló indítványként nyújtotta be a parlamentnek, majd a héten – a három legnagyobb szakszervezet felháborodását és meghallgatását követően – a gazdasági bizottság kezdeményezte a tervezet visszavonását.

A visszakozás sejthető volt, hiszen már Lázár János is jelezte a kormány-infón, hogy aggályai vannak a javaslattal szemben, majd Kósa Lajos frakcióvezető is bejelentette: ha a bizottsági ülés nem jut dűlőre, akkor a testület „visszautalja” az indítványt a versenyszféra és a kormány közötti egyeztető fórumra. A kérdés a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) május 3-i ülésén fog újból napirendre kerülni.

Végleg eltörlik?

„A munkavállalók érdekei nem sérülhetnek” – hangoztatta Kósa Lajos, akinek szavaiból érzékelhető, hogy a kormány nem akart a közelgő május 1-je előtt ujjat húzni a szakszervezetekkel. Az indítvány elfogadása könnyen a felháborodás napjává tette volna a majálist, ugyanis a tervezet két legmeredekebb pontja a munkaidő-keret, illetve az elszámolási időszak meghosszabbítása, valamint a rendkívüli munkavégzésért járó pótlék megszüntetésének a lehetősége. Míg a 2012-ben hatályba lépett Munka Törvénykönyvét „cselédtörvényként” emlegették, addig ez a javaslat már „rabszolgatörvényként” ment be a köztudatba, mivel az elfogadása a munkavállalókat a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta volna.

„Czomba Sándor államtitkár, a bizottság alelnöke kérdésünkre megerősítette, hogy a tervezet kikerül a módosítók köréből, tehát május 1-je után sem fog előkerülni” – mondta el lapunknak Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Hozzátette: bíznak abban, hogy ez egy tényleges visszavonulás a kormány részéről. „Úgy néz ki, a javaslattevő felismerte, hogy ez járhatatlan út, a munkavállalók tízezreit érintő kérdéseket nem lehet egyéni indítványok útján szabályozni, kikerülve az érdekegyeztetés rendszerét” – fogalmazott, megerősítve, hogy a tervezet számos pontatlansága miatt további jogvitákat is generálna.

Tény, hogy régóta nem volt precedens arra, hogy kormányzati részről egy parlament előtt lévő jogszabályt szakszervezeti nyomásra visszavontak volna. Persze nem kizárt, hogy a tervezet valamilyen formában a jövő évi parlamenti választások után ismét előkerül, hiszen a kormány külpolitikai érdekeit szolgálhatja, ha a német autókonszernek számára előnyöket biztosít a hazai piacon. Kordás szerint azonban ennek kicsi az esélye a várható belpolitikai veszteség, illetve amiatt, hogy egy ilyen egyoldalú lépés további munkaerő-elvándorlást indukálhat. Hiszen már a cseheknél és a szlovákoknál is a mienkénél versenyképesebb bérek és munkafeltételek várják a munkavállalókat.

„Rabszolgatörvény”

A tervezet egyebek mellett azt tartalmazta, hogy a hagyományostól eltérő (nem heti 40 órás) munkaidőben, azaz úgynevezett munkaidőkeretben való foglalkoztatást az eddigi egyéves időtartamról három-évesre növelnék. Így az időszakos túlmunkák miatt járó pluszpénzeket vagy plusz pihenőidőt nem éves, hanem hároméves viszonylatban is elszámolhatná a munkáltató. Továbbá a hétnaponta kötelező egy pihenőnapot a többműszakos vagy idényjellegű munkarendben dolgozó alkalmazottaknak havonta egyszer is ki lehetne adni. A munkaadó mentesülhetne az alól is, hogy köteles legyen egy héttel, de legfeljebb négy nappal korábban kiadni a dolgozó munkaidő-beosztását, s utóbbi esetben veszélybe kerülhet a rendkívüli munkavégzésért járó pótlék is. Azaz a munkavállaló bármikor mozgósítható lenne, heteken át szüntelenül dolgozhatna, s túlórapénzt csak évek múlva kapna. A törvény garanciaként építené be, hogy mindez a (szakszervezetekkel kötött) kollektív szerződés esetén lenne megvalósítható.

Kordás László szerint bárminemű kollektív szerződés csak akkor jelent garanciát, ha valódi érdekalku áll mögötte. „A hazai érdekegyeztető rendszer akkor működne, ha minden ágazatban lennének munkaadói és munkavállalói reprezentatív szervezetek, s ezeknek a megállapodásai mindenkire kiterjeszthetők lennének” – jegyezte meg. Hazánkban a vállalati szintű kollektív szerződések dominálnak, ezek a helyi szakszervezetek és a munkaadók közti megállapodások, ám a vállalati szakszervezetek nem-egyszer a munkaadók kezdeményezésére jönnek létre, épp az országos érdekképviseletek kijátszására.

Rugalmasság biztonság nélkül

Az egyéves elszámolási időszak lehetőségével eddig is csak egy-két autógyártó élt, így az elszámolási időszak kitolása egyértelműen nekik kedvez. Az érdekképviseletek szerint a hároméves munkaidőkeret átláthatatlanul hosszú időtartam, s az elszámolás szempontjából igen hátrányosan érinti a munkavállalókat. Ráadásul a leginkább érintett feldolgozóiparban jóval gyakoribb a munkavállalók cserélődése, és arra sincs garancia, hogy egy cég három év múlva működni fog. A tervezet a bírálói szerint a dolgozók munkaidejét kaotikussá tenné, a hatályos jogszabályt még jobban bonyolítaná, és további visszaélésekre adna lehetőséget.

A hirtelen bedobott tervezet elvi indokolása az volt, hogy a korszerű gazdaság rugalmasabb munkaidő-szervezést kíván. Ebben van igazság Kordás László szerint, de az elvárt rugalmasságot jobb helyeken a bérek, a túlmunka, a pihenőidő tekintetében és egy sor munkaidő-szervezési kérdésben megállapodások sorával ellensúlyozzák. „Már közép-európai országokban is a „rugalmas biztonság” elve érvényesül, azaz kölcsönös megegyezés útján biztosítják a munkaadók felé a rugalmasságot, a munkavállalóknak pedig a biztonságot. Nos, ez utóbbi szempont teljesen hiányzik ebből a javaslatból. Mi erről bármikor készek vagyunk tárgyalni” – mondta az elnök.

A KSH adatai szerint a hazai autógyártás a GDP 10 százalékát állítja elő, így a krónikus munkaerőhiány és a termelés visszaesése súlyosan érintené az ország gazdasági helyzetét is. A szakszervezetek szerint viszont a profitmaximalizálás helyett sokkal inkább a versenyképes bérek jelentenék a megoldást. A törvényjavaslat váratlan benyújtása azért is keltett felháborodást, mivel a VKF keretében évek óta zajlik a 2012-es Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata a kormány, a munka-adók és a szakszervezetek között, de ott fel sem merült a munkaidő-szervezés átalakítása. A Munkástanácsok közleményében azt sürgeti, hogy Bánki egyéni indítványa helyett inkább a Munka Törvénykönyvének legkritikusabb pontjairól hozott VKF-javaslatokat tűzze napirendre a parlament. „Legyen szankciója végre a jogellenes elbocsátásoknak, és számos munkavállalói igény jogszabályi változtatásáról induljon hasonló gyorsasággal előterjesztés az Országgyűlésben, mint ahogyan az a munkaidőkeret három évre bővítése tárgyában történt a nemzetközi befektetők igényére” – fogalmaz az érdekképviselet.

Olvasson tovább: