Kereső toggle

Magyar bérek

Felzárkózunk Közép-Európához

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Havi nettó 182 ezer forintot keres ma egy magyar polgár, a családi adókedvezménnyel együtt pedig átlag 190 ezret. A legtöbbet a fővárosiak viszik haza, átlagosan havi nettó 226 ezret, a megyei rangsor másik pólusán a szabolcsiak állnak havi 118 400 forintos átlagbérrel. A statisztikák szerint a főváros a magyar gazdaságon belül mindmáig a legerősebb húzóerőt jelenti: a legnagyobb adóbefizető, a legmagasabb GDP-arányt termeli, aránylag itt van a legtöbb vállalkozás és a legtöbb foglalkoztatott is.

Idén januárban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó havi átlagkeresete 273 800 forint volt, nettója pedig 182 100 forint. Mindez 10 százalékos emelkedést jelent az egy évvel korábbi értékekhez képest – derül ki a KSH márciusi Statisztikai tükör című jelentéséből. A családi adókedvezményt is bekalkulálva 189 900 forintos nettó átlagkeresetet hoz ki a KSH ma Magyarországon. A hivatal a számításainál a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a nonprofit szervezetek adatait veszi alapul.

A vállalkozásoknál alkalmazásban állók átlagosan nettó 190  500 forintot kerestek, 9 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A költségvetési szférában pedig – ha a közfoglalkoztatottakat nem számítjuk bele – a nettó átlagbér összege 195 300 forint volt (12 százalékkal magasabb a 2016. januárinál). A nonprofit szervezeteknél dolgozók 173 300 forintot kerestek, ami egy év alatt közel 10 százalékkal nőtt. Ezek az értékek azonban jóval alacsonyabbak, ha belevesszük a közmunkásokat is, akiknek 200 ezer fős sokasága változatlanul legfeljebb havi nettó 53 ezer forintot keres, és 95 százalékuk költségvetési intézményeknél vagy nonprofit szervezeteknél dolgozik. A tavalyi adatok is azt mutatták, hogy a közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyása erősen torzító hatású, őket nem számítva a közszféra átlagbére meghaladja a versenyszféráét is: tavaly a közmunkásokkal együtt nettó 158 ezer, nélkülük viszont 187 ezer forint volt az átlag közbér – míg a versenyszféráé 184 ezer forint. 

A KSH a keresetek növekedését elsősorban a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelkedése, továbbá a költségvetési szféra újabb területeit – többek között az egészségügyi és kulturális munkakörökben dolgozókat – érintő bérrendezésekkel magyarázza. Összességében megállapítja, hogy a fogyasztói árak 2,3 százalékos növekedése mellett a reálkereset 7,5 százalékkal magasabb volt a tavaly januárinál, azaz növekedett a bérek reálértéke. Pogátsa Zoltán közgazdász egy írásában (Heti Válasz, 2017. január 17.) kifejti, hogy idei jelentős béremelések annak a jórészt minimálbéres, 1,2 millió fős rétegnek a helyzetén is javítani fognak, akiknek a fizetése eddig nem érte el a létminimumot. A kereslet növekedésének vállalkozásösztönző hatása lehet a szegényebb régiókban is, kivéve ott, ahol még minimálbéres munka sincs, csak közmunka (Borsod, Nógrád). Pogátsa hangsúlyozza, hogy az átlagbérek reálértékének három éve tartó növekedése mögött az egyre erősödő munkaerőhiány – főleg a megfelelően képzettek hiánya – is meghúzódik, ami az oktatási rendszer színvonalesése és a kivándorlás következtében állt elő. Szerinte az évek óta tartó, évi 2–3,5 százalékos gazdasági növekedéshez (amit elsősorban az uniós támogatások generálnak) most kezdenek a hazai bérek felzárkózni, ami azt jelenti, hogy a magyar társadalom életszínvonala kezd közelíteni a régió – és korántsem a nyugati országok – átlagához. 

Bár összességében nőtt az átlagkereset, de nagy a szórás. Figyelemre méltó a bérek földrajzi eloszlása is: a havi nettó átlagkereset Budapesten a legnagyobb (226 ezer Ft). A legmagasabb, 161–226 ezer forintos jövedelmi sávba tartozik még Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Fejér megye. A legalacsonyabb, 118–136 ezres sávban csökkenő sorrendben: Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye található.

Úgy tűnik, máig az 1,7 millió lakosú főváros jelenti az ország gazdasági motorját. Eleve itt a legmagasabb az iskolázottsági szint, közel egyharmados a diplomások aránya (míg a megyékben legfeljebb 10–15 százalék). A KSH korábbi adatai alapján Budapest állítja elő a magyarországi GDP 35 százalékát, a fővárosban az egy főre jutó GDP közel háromszorosa a megyék átlagának. A társas vállalkozások 40 százaléka, a külföldi érdekeltségű vállalkozások több mint fele Budapesten működik. Itt a legnagyobb a foglalkoztatási arány (64 százalék), itt a legmagasabbak a bérek, valamint innen származik az összes állami adóbevételek 44 százaléka (a főváros ennek mindössze 5 százalékát kapja vissza az államtól, szocialista képviselők szerint 10 százalék esetén a fővárosnak nem kellene állami és uniós támogatásokért kuncsorognia). Budapesten koncentrálódnak a modern gazdaság húzóágazatai: a csúcstechnológiai iparhoz tartozó gyógyszergyárak, a távközlés, az IT és a média vállalatai. A főváros egyben innovációs központ is, itt található a kutatóhelyek 44 százaléka, a K+F-foglalkoztatottak 60 százaléka, a K+ F-ráfordítások kétharmada.

A Workania állásportál által működtetett fizetesek.hu bérfelmérése megerősíti: a fizetés nagysága elsősorban a lakhelytől, az iskolai végzettségtől, életkortól és a cégnagyságtól függ. Tavaly a legalább 1000 főt alkalmazó nagyvállalatok alkalmazottai másfélszer annyit kerestek, mint az 5–10 fős kis cégekéi (338 ezer, illetve 210 ezer forintot). Országos szinten a legjobban a külföldi tulajdonú nagyvállalatoknál dolgozó, 35–44 éves budapestiek keresnek. A külföldi cégeknél bruttó 360 ezer forint volt az átlagbér, míg az állami vagy magyar tulajdonú cégeknél 250 ezer, illetve 266 ezer forint.

Tavaly a bruttó 320–340 ezer forintot kereső pályakezdő diplomások átlagosan kétszer annyit kerestek, mint az általános iskolával vagy középfokú szakképzettséggel rendelkező társaik, és másfélszer annyit, mint a gimnáziumi érettségizettek. A legmagasabbak a kezdő fizetések a telekommunikáció, a gyógyszeripar, az informatika és a pénzügyi területeken (átlag bruttó 285–320 ezer forint), míg a legrosszabbul fizetett a vendéglátóipar és idegenforgalom, az egészségügy és a szociális ellátás (bruttó 150 ezer).

Olvasson tovább: