Kereső toggle

„A közélet sokkal több, mint néhány politikus vérre menő civódása”

Schwajda Gergő, az ATV Híradó főszerkesztője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

18 éve tévézik, dolgozott a köztévé Az Este című műsorában, rengeteg magazinműsort jegyez. Novemberben ő volt az ATV tudósítója az amerikai elnökválasztásról. Idén januárban vette át az ATV Híradó vezetését Bánó Andrástól. A Hetek Schwajda Gergővel beszélgetett.

Új időpontban jelentkezik az ATV Híradója, az eddigi 21.25 helyett 20.25-kor. Mi volt a változás oka?

– Az esti híradósáv kiemelten fontos az ATV számára. Tapasztalatunk szerint a nézők igénylik, hogy este egy alapos, a szokásos híradónál mélyebb, tartalmasabb, elemzőbb adást lássanak. Sajnos Magyarországon este fél tíz körül nagyon nehéz dolga van a műsoroknak – hagyományosan ilyenkor lassan véget ér a nap, a nézők elmennek aludni. Az Egyesült Államokban szokásos esti főműsoridő nálunk nem működik – nincs néző este tíz környékén. Így logikusnak tűnik, hogy az esti híradó – ami áprilisban egy kicsit megújul – előrébb, egy nézettebb, így a nézők számára is jobb sávba kerüljön. De nemcsak ez változik, új műsorvezető is csatlakozik a csapathoz: Holló Márta vezeti a műsort, heti váltásban Simon Andrással. És persze nagyon sok új dologgal készülünk – április közepétől láthatóak a változások.

Januárban Bánó Andrástól vette át a Híradó vezetését. Milyen örökséget vett át, és milyen célt tűzött ki maga elé?

– András öröksége szép, de nehéz örökség – nem könnyű megfelelni annak a szakmai szintnek, amit András állított a mindenkori híradó-főszerkesztő elé. Mindig felkészült és naprakész volt – és emellett még el kellett látnia a főnök szerepét is. Nem titok, korábban ő látott bennem fantáziát arra, hogy főszerkesztő-helyettese legyek – nagyon sokat köszönhetek neki. Ugyanakkor a híradó egy folyamatosan változó közeg, a mai híradó nyomokban sem hasonlít arra, amit öt-tíz éve csináltunk. Így ez a híradó nem mindenben hasonlít a Bánó-féle híradóra, egész egyszerűen azért, mert nekem más a habitusom, érdeklődésem. Ráadásul egy kicsit mást is gondolok a híradózásról, mint ami a korábbi években a képernyőn látszott. Történetalapú híradókban gondolkodom, és nem esemény-, sajtótájékoztató-alapúakban.

A sajtótájékoztató nagyszerű műfaj, ugyanakkor alapanyag. Nehezen lehetne jóllakni liszttel, vízzel, élesztővel, olajjal és sóval – de a kenyér már igencsak fogyasztható étel mindenki számára. Így megy ez a híradóban is: ha a pártok, cégek, szervezetek sajtótájékoztatóit pakoljuk a híradóba, ha alapanyagokkal traktáljuk őket, elriasztjuk a nézőket. Azt látják, amit sulykolni akarnak nekik, és kimarad a sorból az újságíró, akinek megvan az a fegyvere, lehetősége, hogy kérdezzen, kételkedjen és gondolkodjon. Nyilván butaság lenne azt hinni, hogy reggel kilenctől kora este háromnegyed hatig minden témából rendes riportfilmet tudunk forgatni, de fontos, hogy próbáljuk meg a nézőket képviselni a történetekben.

Van-e olyan, akár hazai, akár nemzetközi példa, amit a Híradó megújítása során követni fognak?

– Példából van számtalan. A gond nem ezzel van – a gond a nézői szokásokkal van. A magyar médiafogyasztási szokások beálltak. És a magyar néző nagyon mást szeret, mást néz, mint egy amerikai vagy nyugat-európai. Jól látszik ez azokon a formátumokon, amelyek külföldön nagyot mentek, itthon pedig vergődnek. Ugyanez igaz a híradóra is. A magyar néző hátrahőköl, ha amerikai típusú híradó-műsorvezetővel találja szemben magát, annak ellenére, hogy nekem a tengerentúli stílus nagyon is bejön. Sokkal jobban szeretem a közvetlenségüket, az egyszerű fogalmazást és a témák feldolgozását az itt divatosnál – de tuti bukás, ha egy az egyben elhozzuk a CBS híradóját Magyarországra. Elemeket persze át lehet venni, és lehet használni. Próbálkozunk – figyeljük, mi az, amit ezekből szeretnek a nézők, és mi az, amit nem.

Kit tekint az ATV Híradó itthon elsősorban vetélytársnak? 

– Nyilván a két nagy kereskedelmi tévé a legfontosabb vetélytárs. Ez nem nagy titok. És jó nézni, hogy néha mi vagyunk a harmadik erő – persze ilyenkor jön a számokkal való dobálózás. De jól teljesítünk, és igyekszünk, hogy tartósan magasan tartsuk a nézettséget.

Dolgozott a köztévénél, most egy magántévé híradójának szerkesztőségét vezeti. Milyen körülmények között dolgoznak a magyar közéleti tévéműsorok munkatársai?

– Ez nehéz kérdés. Biztonsággal csak a saját házam tájáról tudok nyilatkozni – jó körülmények között. Egyszerűen hazugság, hogy az ATV-ben kormányzati nyomásra készülnének műsorok, híradók. Soha nem volt ilyen. Sem közvetett, sem közvetlen módon. Ha az egyéb körülményeket kérdezi, akkor már nehezebben tudok válaszolni. Nehéz ma újságírónak lenni Magyarországon. Persze, állíthatná bárki, legalább még nem vittek el, nem lőttek le, satöbbi, satöbbi, amit ilyenkor mondani szoktak, amúgy magyarosan, vigasztalásként. Ez így igaz. De milyen világ az, ahol az újságíró nem kérdezhet az állam pénzéből, – legyünk egészen demagógok, a mi pénzünkből – jól megfizetett kormányzati emberektől? Amikor a Parlamentből azért tiltanak ki valakit, mert a munkáját végzi? Amikor egy sajtótájékoztatón csak a kormányzattal jóban lévő média tagjai tehetnek fel kérdéseket? Hát ilyen itt dolgozni.       

18 éve tévézik – mit tart a karrierje legfontosabb állomásának?

– Minden állomás fontos. Talán Az Estében töltött évekre emlékszem az ATV mellett szívesen – az anyagaimra, amiket ott forgattam, a monte-carlói tévéfesztivál különdíjára, az MTV egyéni nívódíjára. Meg azokra a nagyszerű magazinműsorokra, amikben valamilyen pozícióban dolgozhattam: Esély, Légcsavar, Én tévém, Időjárók. És persze az apró pillanatokra. Kint voltam az amerikai választás idején az Egyesült Államokban. Nemcsak a hely volt rám óriási hatással, hanem az a figyelem is, amit kint egy médiamunkás kap. Hogy szóba állnak veled. Hogy nem elugranak a mikrofon elől, hanem odajönnek, és szívesen beszélnek. Nem volt könnyű dolgom, egyedül, kamerával, állvánnyal, mikrofonnal. Ezektől jó lesz az ember kedve.

Az ATV az RTL mellett talán az egyetlen olyan, közéleti témákkal foglalkozó tévéadó, amely nem sorolható egyetlen párt holdudvarához sem. Ez megnehezíti vagy megkönnyíti a munkájukat?

– Szerintem nem elsősorban az határozza meg egy médium munkalehetőségeit, hogy kinek a pénzéből él, milyen pártállású vagy elkötelezettségű. Sokkal inkább a szakmaiság. Hogy a kolléga, akit elküldök egy eseményre, mit képvisel ott. Mennyire ért a dolgához. Milyen erkölcsi, szakmai sztenderdet követ. Kíváncsi-e, vagy utasítják, hogy alázzon porig valakit. Ilyen-olyan szempontok alapján kell szelektíven keménykednie, vagy megkapja a lehetőséget arra, hogy önállóan, saját szakmai-erkölcsi elvei mentén dolgozzon fel egy anyagot. Mi az ATV-ben így dolgozunk. Mindenki azt gondol, amit akar – én nem mondom meg, hogy szeresd X-et, és gyűlöld Y-t. Főszerkesztőként nem udvarolok egy pártnak sem – a magyar közélet, ez a mikrovilág ebben a kis medencében, amelyben itt éldegélünk, sokkal több, mint néhány politikus vérre menőnek látszó civódása. (a-g)

Olvasson tovább: