Kereső toggle

A Kék bálna-átverés és az öngyilkos tinik

Árnyékra vetődtek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kamaszok körében terjedő, Kék bálna névvel fémjelzett internetes öngyilkossági hullámra, amely állítólag Európa-szerte terjed, különböző szervezetek, szakemberek, sőt a politika is rámozdult. A bulvármédia által erősen kiszínezett hír azonban, úgy tűnik, nem teljesen megalapozott, és felesleges pánikkeltésre alkalmas. „A média felelőssége eleve óriási az öngyilkosságok tálalásában, mivel erősen mintakövető magatartásról van szó” – mondja a pszichológus, aki szerint szükségtelen az internet reális veszélyeit felturbózni.

„Nem szolgálja a gyerekek védelmét, ha a média szenzációkeltő módon, ellenőrizetlen információk terjesztésével, az öngyilkosságot romantikus színben feltüntetve, vagy túlzó híradásokban számol be a külföldön – a hírek szerint – már több fiatalt halálba hajszoló Kék bálna-jelenségről” – áll a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) pénteki közleményében. 

Idén márciusban kezdett el írni a hazai bulvármédia – külföldi, főként orosz híradásokra hivatkozva – arról, hogy Oroszországban Kék bálna néven emlegetnek bizonyos zárt csoportokat, melyek a VKontaktye (a Facebook orosz megfelelője – a szerk.) nevű, ottani közösségi oldalon működnek. Az orosz Novaja Gazeta 2016 májusában tette közzé az első cikket a témában, melynek szerzői 2015 novembere és 2016 áprilisa között 130 oroszországi gyermekhalált írtak az öngyilkosságra buzdító közösségek számlájára. Utána 2016 novemberében letartóztatták az első Kék bálna-csoport létrehozóját, a 21 éves Filipp Bugyejkint azzal a váddal, hogy legalább 15, a csoportjába beszervezett fiatalt hajszolt öngyilkosságba. A gyanú szerint Bugyejkin az amúgy is talajt vesztett fiatalok bizalmával visszaélve 50 napon át 50 próbatételt hajtatott végre velük, s a pokoli játék végén állítólag az öngyilkosság jelentette a győzelmet. Bár a csoport az eljárással megszűnt, a játék állítólag önálló életre kelt: gombamódra szaporodtak el a Kék bálna-típusú csoportok, melyek eddig világszerte 200 áldozatot követeltek, s többek között Lengyelországban, Romániában és egyes volt szovjet tagköztársaságokban is megjelentek – legalábbis a hírek szerint.

A Buzzfeed hírportál oknyomozó cikke viszont nemrég rámutatott, hogy igazából semmi nem bizonyított a lavinát elindító Novaja Gazeta írásában, melynek két munkatársát röviddel a cikk után etikai okokból el is bocsátották. Az általuk említett 130 haláleset saját kalkuláció volt, és – más öngyilkossági hullámokhoz hasonlóan – nem bizonyítható, hogy a tinédzser-öngyilkosságok összefüggtek volna egymással, azaz valamilyen csoport tagjairól lett volna szó. Ráadásul a mérvadó statisztikák szerint a fiatalkori öngyilkosságok száma öt éve csökken, tehát nem látni, hogy interneten szerveződő öngyilkos csoportok százával szednék áldozataikat.

A hírfolyam azzal kezdődött, hogy 2015. végén egy orosz tinilány kitett a VKontaktye-re egy búcsúszelfit, mielőtt a vonat alá ugrott, és a posztja viharsebesen elterjedt a neten. Ez egyfajta kultuszt teremtett az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok megosztására létrejött csoportoknak, ami nemsokára az orosz, majd a külföldi mainstream média témája lett. Sokféle elmélet keringett a témáról az orosz interneten, közzétettek öngyilkos csoportlistákat is, melyek tagjairól kiderült, hogy élnek. Pedagógusok a rendőrségre hivatkozva tömeges öngyilkosságok tervére figyelmeztették a szülőket, de a rémhírt az orosz rendőri szervek cáfolták. A Buzzfeed újságírói kifejezetten öngyilkosságra buzdító csoportokat egyébként nem találtak az orosz közösségi oldalon, legfeljebb témaközösségeket, melyeket amúgy az adminisztrátorok igyekeznek szigorúan moderálni. Egyes elméletek szerint a rémhírek arra biztosan jók, hogy azokra hivatkozva az orosz közösségi média erős állami kontrollját be lehessen vezetni.     

Mindezek után idén márciusban a Life.ru arról cikkezett, hogy az öngyilkos kihívás Európa-szerte elterjedt, s a hírt aztán külföldi orgánumok, például a The Sun is átvették. Magyarországon egészen addig ismeretlennek számított a jelenség, míg a Ripost című lap nemrég két hazai tini öngyilkosságát kapcsolatba nem hozta a Kék bálna-ügyel. Az egyik egy 2015. év végi, a másik egy 2016. januári eset, melyeket a rendőrség lezárt, anélkül, hogy bármilyen összefüggést talált volna közöttük. Az ORFK nemrég közleményben is cáfolta a Kék bálna-jelenség hazai működését: „A napokban különböző forrásokból olyan hírek jelentek meg, amelyek egy, az interneten szerveződő, öngyilkosságra felhívó, abban segédkező jogellenes tevékenységre hívták fel a figyelmet. A rendőrségre – az elmúlt hónapokban – nem érkezett bejelentés az úgynevezett Kék Bálna-csoport tevékenységével, illetve annak a magyarországi fiatalokra gyakorolt végzetes hatásával kapcsolatosan.”

Szakemberek szerint a fiatalok tömegesen elkövetett öngyilkosságáról szóló, rendre visszatérő híresztelések pánikkeltők, és nagyon óvatosan kell őket kezelni. „Meglehetősen ritka, hogy netes csoportok alakulnának kifejezetten azzal a céllal, hogy fiatalokat öngyilkosságra vegyenek rá. Gyakoribb az olyan kortárs csoportok létrejötte, ahol kamaszok akarnak – akár jószándékkal – egymásnak segíteni, mert összehozza őket a kedvezőtlen családi háttér vagy a rossz pszichés állapot, de ilyen helyzetekben, ahol gyermekvédelmi intézkedésekre vagy pszichológusi segítségre van szükség, az egyik tini a másiknak aligha tud segíteni. Ezek a csoportok így károssá vagy destruktívvá is válhatnak. Ez sokkal valósabb jelenség, mint az, hogy távolról, felülről irányított csoportok akarnának rávenni gyerekeket arra, hogy magukban kárt tegyenek” – erősítette meg lapunknak Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője.

Mint mondta, a Kék Vonal lelkisegély-hívószámhoz (116-111) tavaly 108 olyan hívás érkezett, amelyben az öngyilkossági késztetés volt az elsődleges ok, aminek a hátterében leggyakrabban az érzelmi elhanyagoltság és a depresszió állt. Ebben a 108 hívásban nem szerepelnek olyanok, amelyek közvetve vezethetnek öngyilkos gondolatokhoz – például önsértés, elhanyagolás, étkezési zavarok, iskolai vagy családi erőszak, drogfüggőség, nemi identitási problémák.

„Néhány évvel ezelőtt budapesti gimnazisták körében volt egy felmérés, amiből az derült ki, hogy 10 százalékuk érezte már magát úgy, hogy jobb lenne nem élni, meghalni. Ebben az életszakaszban az identitáskeresés, az értékválasztás, a felnőtt életre való készülés velejárója az élet értelmének keresése, egyáltalán a halál mint misztérium is érdekli a kamaszokat. De ez az arány azt is mutatja, hogy nagyon sok olyan tizenéves lehet akár hetekig, hónapokig ilyen lelkiállapotban úgy, hogy a környezete (család, iskola) ebből semmit nem érzékel, ezért az illető nem kap segítséget. A helyzetet súlyosbítja, hogy nagyon hézagos a gyermekpszichiátriai ellátás, különösen vidéken” – tette hozzá a szakember. Mint kifejtette, a tiltás önmagában nem megoldás, mert ez esetben a gyerek még kevésbé tud bizalommal segítséget kérni. Mint minden egyéb veszélynél, úgy itt is a bizalmi kapcsolat, a rendszeres beszélgetések, a felelős internethasználat megtanítása jelentheti a védőfaktort.  

A pszichológus hangsúlyozta a média felelősségét is, ami öngyilkosságokról szóló hírek esetén rendkívüli, tekintve, hogy erősen mintakövető magatartásról van szó. Bécsben például a híradások diszkrétebbé válása nyomán tartósan 70 százalékkal szorult vissza a metróban elkövetett öngyilkosságok száma. Czeizel Endre pedig kikutatta, hogy a családon belüli előfordulása 25-szörösére emeli a rokonok, sőt a leszármazottak esetében is az öngyilkosság kockázatát. A WHO irányelvei szerint eleve csak akkor szabad hírt adni egy öngyilkossági esetről, ha az feltétlenül szükséges, fontos hangsúlyozni a háttérben húzódó lelki zavart, de nem részletesen ecsetelni azt, és még a tudósítóknak is pszichológusi segítséget kellene biztosítani.

A KSH adatai szerint Magyarországon évente közel 2000 befejezett öngyilkosság történik, s a szám évi 20-30 között mozog a 7-19 évesek körében. Leginkább a középkorú férfiak és az idős emberek veszélyeztetettek, foglalkozásokat tekintve pedig az orvosok, elsősorban a pszichiáterek.

A depresszió tünetei

A depresszióval érintett emberek a következő tüneteket produkálhatják:
– alacsony hangulati szint, szomorúság huzamosabb időn keresztül, aminek nem látni a konkrét kiváltó okát
– folytonos gyengeség és fáradtság érzete
– nem élvezi a beteg a máskor örömet okozó tevékenységeket/eseményeket
– családtól, barátoktól való elhúzódás
– irritáltság, düh, szorongás
– dekoncentráltság
– hirtelen bekövetkező súlycsökkenés vagy -növekedés
– kóros alvászavarok
– bűnösnek, értéktelennek érzi magát a beteg
– különféle fájdalmak megmagyarázhatatlan ok nélkül
– pesszimizmus, érdektelenség, passzivitás
– a halál és az öngyilkosság körüli gondolatok
Ha valakin öt vagy több tünet is észrevehető, gyakran vagy legalább két hétig tartósan, akkor nagy valószínűséggel depresszióban szenved.
Tinik esetében más figyelmeztető jelei, tünetei is lehetnek a depressziónak, mint például az érdeklődés, motiváció hiánya, a gyenge koncentrációs képesség, alacsony szellemi erő, romló iskolai teljesítmény, órákról való lógás.
Egyes tiniknél belső fájdalom és elhanyagoltság érzése jelentkezhet. Például azok a fiatalok, akik vagdossák magukat vagy evési zavaruk van, lehet, hogy lappangó depressziótól szenvednek, amit nem vettek még észre, az pedig azonnali beavatkozást, kezelést igényel, mielőtt tovább romlana a helyzet! (teensandhealth.blogspot.com)

Olvasson tovább: