Kereső toggle

A 7,2 milliós határ

Napvilágra került a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvénytervezet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Gulyás Gergely, a tervezet egyik benyújtója.

A kormány nemzetbiztonsági okokból tartja fontosnak a külföldről támogatott nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységének újraszabályozását. A bírálók szerint a tényleges nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szerveződések kiszűrésére ez a módszer teljesen alkalmatlan.

Várhatóan a tavaszi ülésszak során fogja tárgyalni a parlament a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló fideszes törvényjavaslatot, melyet Németh Szilárd, Kósa Lajos és Gulyás Gergely jegyez. A módosító lényege, hogy azok a hazai NGO-k, melyeknek egy adóévben a külföldről származó bevétele eléri a 7,2 millió forintot, kötelesek magukat „külföldről támogatott szervezetként” törvényszéki nyilvántartásba vetetni.  Ha ezt elmulasztják, akkor végső esetben a bíróság törli egyesületi vagy alapítványi bejegyzésüket. Az érintetteknek minden kiadványukon, média-megjelenésüknél is fel kell tüntetniük, hogy külföldről támogatott szervezetek. Az indoklás nemzetbiztonsági kockázatokra, a terrorizmus és pénzmosás veszélyére, valamint hazánk belügyeinek illetéktelen befolyásolására hivatkozik, s azt állítja: az állampolgároknak joguk van tudni, melyik szervezet milyen külföldi támogatásból működik. (A szabályozás részleteit lásd: A kormány és az NGO-k. Hetek, 2017. április 7.)

A Századvég érvei

Orbán Viktor kormánya a CEU mellett a külföldről támogatott szervezetek ügyében is keményen lép fel.
Nem tudni arról, hogy a törvénytervezethez készült volna hatástanulmány, ellenben a Századvég Alapítvány márciusban közzétett egy írást, Az NGO-k mint politikai szereplők címmel. A szerzők ebben a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakirodalomra hivatkozva lényegében azt fejtik ki, hogy léteznek olyan nagy befolyással bíró, nemzetközi NGO-hálózatok, amelyek nemzetközi nyomásgyakorlással próbálnak olyan döntéseket ráerőltetni a kormányokra, amelyeknek meghozatalát nemzeti szinten nem lehet elérni, legfőképpen azért, mert hiányzik hozzá a kellő társadalmi támogatottság. A tanulmány szerint ezek az NGO-k nem független szervezetek, hanem a szakmai szempontokat alárendelik tőkeerős támogatóik „gazdasági magánérdekeinek”, ezért lobbistákként kellene őket kezelni.

„Ausztria például 2013 óta egyes, lobbikategóriába tartozó NGO-knak kötelezővé teszi, hogy lobbistaként regisztrálják magukat. Aki pedig ezt elmulasztja, azt pénzbüntetéssel sújtják. Így Ausztriában az Amnesty Interna-tional, a Greenpeace és a WWF is lobbistaként van nyilvántartva. De hasonló a szabályozás az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és Izraelben is. Ezekben az országokban az NGO-k – a pártokhoz és a lobbicégekhez hasonlóan – kötelesek beszámolni forrásaik eredetéről és donorjaik kilétéről” – fogalmaz a Századvég.

Jóllehet a magyar NGO-k pénzügyi beszámolói honlapjaikon is hozzáférhetők, a tanulmány megnevezi az Eötvös Károly Intézetet, a K-monitort, az Ökotárs Alapítványt, az Amnesty International Magyarországot és a Társaság a Szabadságjogokért szervezetet, melyek esetében szerinte indokolt lenne, hogy „a jelenleginél egyértelműbben és gyakrabban tüntessék fel a gazdálkodásuk során felhasznált külföldi forrásokat és azok eredetét”, valamint „a működésüket és a vagyongazdálkodást szigorúbb adminisztratív feltételekhez (regisztráció) kellene kötni”.

„Az említett támogatásokból (pl. Nyílt Társadalom Alapítvány vagy Norvég Civil Támogatási Alap pályázatai – a szerk.) olyan programok megvalósítására vannak példák, amelyekben a Magyarországon tevékenykedő NGO-k aktuális belpolitikai kérdésnek számító ügyekben (mint például a migrációs válság, azonos neműek házassága, drogliberalizáció) alapvetően a forrásokat folyósító külföldi támogatók politikai értékválasztása mentén foglaltak állást” – olvasható a tanulmányban.

Az NGO-k ellenérvei

Ezzel a képpel reagált a TASZ az előterjesztésre.
„A tervezett törvény valójában nem az átláthatóság növelését szolgálja, hanem a kormány újabb kísérlete arra, hogy elhallgattassa a közügyekről véleményt formálókat. Ahelyett, hogy a munkájukat kritizálókkal vitába szállna, meg akarja szüntetni a vitát – írja közleményében a TASZ. – A kormány a tőle függetlenül működő szervezeteket azzal akarja megbélyegezni, hogy a közösségi célok helyett külföldi érdekeket szolgálnak” – fogalmaz a szervezet.

„Kormányzati részről úgy beszélnek az általuk kritizált NGO-król, mintha a mindenkori kormány feladata lenne annak eldöntése, hogy kik a társadalmilag releváns érdekcsoportok – reagált kérdésünkre Szabó Andrea szociológus. – A mai világban valóban megnőtt a biztonságpolitika jelentősége, de a terrorveszély vagy a nemzetbiztonsági kockázatok kivédésére szolgál többek között a terrorizmussal és pénzmosással kapcsolatos törvény. A civil törvény módosítása felesleges, e mögött leginkább politikai kommunikációs szándékot látok, aminek célja meghatározni, hogy kik a jó és kik a rossz szervezetek” – jegyezte meg, megemlítve azt is, hogy a külföldi támogatású szervezetek háttérbe szorítása beláthatatlan következményekkel járhat a határon túli magyar szervezetek sorsát illetően is.

„Ha valaki látott már közhasznúsági jelentést, az pontosan tudja, hogy egy valamirevaló szervezet éves költségvetésében vagy akár a külföldi pályázati támogatások mértékét tekintve a 7,2 millió forint elenyésző összeg. De a lista alapján mindenki tudni fogja, hogy kivel nem tanácsos együttműködni, vagy kit nem érdemes támogatni, hacsak nem akar ő is teljesen ellehetetlenülni – bár ez az elkülönülés már spontán is megindult” – mondta el lapunknak egy ifjúságvédelemmel foglalkozó szervezet vezetője.

 „A kormánytól független civil szervezeteknek jórészt csak a külföldi források maradtak, és emiatt most stigmát is kapnak. A külföldi befolyás és terrorizmus elleni harc jegyében a kormány a civil szféra teljes állami kontrollját akarja megvalósítani, politikai megbízhatóság szerint átrostálva a szervezeteket” – mondta az önkéntes.

Olvasson tovább: