Kereső toggle

„Édesanyja hibáit nem tárja fel”

Interjú Wildmann János katolikus teológussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Wildmann János katolikus teológus, az Egyházfórum című lap alapítója néhány évvel ezelőtt több egyházi szexuális visszaélést próbált feltárni, ám mint a Heteknek elmondta, mindig falakba ütközött. Interjú.

A legújabb botrányban érintett gimnázium igazgatója „semmiről nem tud”, és ez beleilleszkedik abba a sorba, hogy nálunk az ilyen esetek sokszor elsikkadnak. Annak, hogy mindeddig nem volt az egész társadalmat megrengető botrány, ön szerint mi az oka? A magyar katolikus egyház papjai erkölcsösebbek, mint mondjuk az Írországban vagy az Egyesült Államokban szolgáló kollégáik, vagy nálunk jobban összezárnak az egyházi vezetők? 

– Elvileg lehetséges, hogy nálunk nincs annyi erkölcsi botrány, mint az említett Írországban vagy az USA-ban, de az is valószínű, hogy velük szemben mi még messze nem tartunk azon a szinten, hogy őszintén szembenézzünk a problémákkal. Az utóbbi évek eseményeire nincs akkora rálátásom, mint korábban, de néhány évvel ezelőtt számos esetben azt tapasztaltam, hogy az akkori pécsi püspök nem az erkölcsi bűnök feltárásában volt érdekelt, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálta azokat szőnyeg alá söpörni.

Mayer Mihály egykori pécsi püspökről beszélünk.

– Igen.

Miért próbálta eltussolni a botrányokat, miközben a római pápa is zéró toleranciát hirdetett a papi pedofíliával szemben?

– Magyarországon és Kelet-Európában – és nem csak a katolikus egyházról beszélek – sokkal könnyebb a régi egyházképpel operálni: a püspökök, a papság és maguk a hívek is beleesnek a tekintélyelvűség, az autoriterség hibájába, bűnébe. Sok hívő úgy gondolja, hogy ha hívő, akkor feltétlen engedelmességgel tartozik – ha Istennek nem is – legalább a papnak, a püspöknek. Ez egy teljesen hibás egyházkép, ám ennek hatására sem az egyházi vezetők, sem a hívek nem érdekeltek abban, hogy a problémákat nyíltan feltárják. A nyugati egyház és a Vatikán jóval előrébb tart, de 20-30 évvel ezelőtt ők is hasonló cipőben jártak, mint mi most Magyarországon.

Azzal, hogy legalább a papoknak engedelmeskedik a hívő, ha Istennek nem is, arra utal, hogy ilyen esetekben nincs valódi hit?

– Mások hitét nincs jogomban megítélni, de az biztos, hogy a tekintélyelvűség, a hierarchiának való alávetettség gátolja a kritikus gondolkodást és a tényekkel való szembenézést. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy amikor ilyen ügyeket feltártam, vagy felhoztam, nem csupán a püspökség, de a hívők ellenállásába is beleütköztem. Utóbbiak ugyanis úgy gondolják, hogy mindaz, ami egy fölszentelt paptól vagy püspöktől jön, az csak jó lehet. Egy ismerősöm egyszer úgy fogalmazott, hogy az édesanyja hibáit az ember nem tárja fel. Ezt a képet az anyaszentegyházra is alkalmazhatjuk, legalábbis a katolikus hívő édesanyjaként tekint az egyházra, ezért nem tárja fel, hanem rejtegeti a hibáit. Ez a mentalitás sajnos általános a hívők között, éppen ezért sem a pap, sem a püspök nem fogja feltárni a bűnöket, mivel nem akarja megbotránkoztatni a híveket. Ennek fényében én úgy vélem, hogy a mostani esetnél előrelépés, hogy az érintett plébános elment a püspökhöz, és feljelentette magát.

Mi úgy értesültünk, hogy ez egy régebb óta tartó kapcsolat volt a plébános és a fiatalkorú fiú között. Ön mit tud erről? 

– Én magam 5-6 éve hallottam különféle információkat az érintett plébánosról, igaz, nem gimnazista fiú kapcsán, hanem paptársával összefüggésben. Akkoriban úgy tűnt, hogy az, akitől hallottam az esetről, a püspökhöz fordult, de aztán nem lett semmi az ügyből. Hogy hol halt el, azt nem tudom.

Amit az előbb mondott, hogy a püspökök azért nem tárják fel a botrányokat, mert nem akarják megbotránkoztatni a híveket – egy jóhiszemű magyarázat. Sokan vannak, akik szerint a felsőpapság egy részének a „szolgálat” valójában a magas pozícióról, a kényelmes és gondtalan életről szól. Elég, ha olyan filmekre gondolunk, mint a Spotlight vagy akár a Keresztapa, melyekben súlyos erkölcsi bűnökkel terhelt egyházi vezetők szerepelnek.

– Biztos, hogy ez minden egyházi vezetőt megkísért. Van, aki ellene tud állni, és van, aki nem, de ez nem magyar és nem katolikus specialitás. Nem általánosítanék, és mint mondtam, elsősorban a régi és torz egyházkép a hibás. Hatalomba került embernél előfordulhat a pozícióféltés, a hívők nagy tömegét azonban ez nem jellemzi.

Visszatérve a konkrét ügyre: nem gondolja, hogy itt rendszerszintű probléma is fennáll, hiszen a kötelező papi nőtlenség vagy az összezárt férfiközösség szinte kódolja a szexuális erkölcstelenségeket?

– A cölibátus kérdése összetett és bonyolult. Nem tartom kizártnak, amit felvetett, hiszen ha egy fiatal papnak nincs lehetősége megélni a szexualitását, nem biztos, hogy képes kezelni a helyzetet. Ugyanakkor ebből nem szabadna következnie, hogy kiskorúval kezd homoszexuális kapcsolatot.

Mire tippel, Karesz atya ügyében ki fog derülni az igazság?

– A hírek szerint rendőrségi feljelentés is történt. Ugyanakkor hasonló pedofíliagyanús esetekben 2010 környékén is zajlottak nyomozások, de akkor egyetlen ügy sem jutott el a vádemelésig, mert mint egy rendőrtiszt elmondta nekem, a sértettek valamilyen megfontolásból visszavonták a feljelentéseket. Ebből kiindulva nehéz megítélni, mi fog történni. Lehet, hogy ismét megegyeznek a felek. Az biztos, hogy a hét évvel ezelőtti eseteket mind rendőrségi, mind ügyészségi, mind bírósági szinten sikerült lesöpörni az asztalról.

Olvasson tovább: