Átmenetileg optimizmust hozott a baloldalon Botka László szegedi polgármester váratlan előrelépésével, mikor – a kisebb baloldali formációk számára erős feltételeket szabva – bejelentette, hogy elindul a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért. A helyben több választást is megnyerő szegedi politikus úgy lépett fel, mint a legnagyobb baloldali ellenzéki párt valójában egyetlen komolyan vehető politikusa. Az alapkoncepció az alábbi volt: ha Botka mögé felsorakoznak a kisebb baloldali pártok, így a DK, az Együtt, a Párbeszéd, akkor a táboruk „összetolható”, egy ilyen összefogás pedig képes lehet megelőzni a Jobbikot. Így ez az alakulat tűnhet a Fidesz igazi kihívójának, ami előnyt jelenthet az Orbán-rendszert elutasító, de ma még „bizonytalan pártválasztóként nyilvántartott” polgárok megszerzésére.
Botka határozott fellépésével kész helyzet elé állította a DK-t, az Együttet és a Párbeszédet: vagy mögé állnak, vagy ők lesznek a hibásak a baloldali szavazók előtt, ha nem sikerül az összefogás. Az izmos kezdéstől azt várták, hogy Botka lesz az igazodási pont, és ha ezt a pozíciót képes megőrizni májusig, akkor ő diktálhatja a kisebb baloldali pártokkal megkötendő alku lényegi feltételeit. Így látták a szocialisták elkerülhetőnek a 2014-es helyzetet, amikor több, hasonló erejű fél „szétalkudta” az összefogást és rossz kompromisszumok mentén létrejött választási koalíciót hoztak tető alá.
Az MSZP-vezérkar közvélemény-kutatásokat is rendelt – ezek szerint a bizonytalanok közül Botka képes a lehetséges baloldali jelöltek közül a legtöbb szavazót elhozni. Sőt, az MSZP vezetői abban is reménykedtek, hogy egy jó kampánnyal még a Jobbiktól is képes „elszívni” a baloldali miniszterelnök-jelölt támogatókat.
Léket kapott a Botka-projekt?
Ezt a koncepciót rendítette meg hétvégén Gyurcsány Ferenc, aki egy, az általa Lengyel László politológushoz köthető „összeesküvés” „leleplezésével” (mindkét kifejezés Gréczy Zsolt DK-szóvivőtől származik) új dimenzióba emelte a miniszterelnök-jelöltség és a baloldali pártok esetleges összefogásának a kérdését. Több szocialista forrástól is úgy tudjuk, hogy Botka László az elmúlt hetekben nem kezdeményezett tárgyalásokat még egyetlen, az MSZP-nél kisebb baloldali párttal sem, ami egyébként tudomásunk szerint aggodalommal töltötte el az érintett pártok vezetőit. Botka az MSZP elnökségének vázolt stratégiájába úgy próbálta volna bevenni a kisebb ellenzéki pártokat, hogy nem egy (a 2014-es kínos vereségbe torkolló) pártvezetőkkel hetekig tartó, kiszivárogtatásokkal tarkított, gáncsoskodó, zsarolásokra épülő alkudozásba megy bele, hanem a pártok tagságát szólítja meg. Mindezt azzal a céllal, hogy a tagság kényszerítse ki az összefogást, és ő diktálhassa a feltételeket.
Tulajdonképpen 2004-ben Gyurcsány Ferenc is így szerezte meg a szocialista pártban a miniszterelnök-jelöltséget Kiss Péterrel szemben. Gyurcsány az MSZP pártelitjével való alkudozás helyett a tagság „forradalma” révén nyerte meg a miniszterelnök-jelöltségért folytatott meccset. Gyurcsány Ferenc jelenlegi baloldali kritikusai szerint (ez az MSZP-ben közkézen forgó egyik szcenárió) most hétvégén a DK-elnöke attól való félelmében leplezte le az állítólag ellene szóló összeesküvést, mert tartott attól, hogy Botka már létrehozta a háta mögött az új baloldali koalíciót, s így Gyurcsány gyengébb alkupozícióba került.
Botka László tehát még nem tárgyalt a többi baloldali pártvezetővel. Ellenben Lengyel László közgazdász, akit egy intézmény az MSZP értelmiségi holdudvarában hónapok óta szervez – forrásaink szerint önkéntes és önjelölt alapon – különféle, Botka Lászlót támogató
beszélgetéseket. (Baloldali értelmiségi szalonokban, különösen Budapesten jelentős hagyományai vannak az olykor parttalan politikai beszélgetéseknek, tervezgetéseknek.) Lengyel Lászlóról érdemes azt is tudni, hogy régóta nem szíveli Gyurcsány Ferencet, már 2004-ben is az azóta elhunyt Kiss Pétert támogatta Gyurcsánnyal szemben. Évek óta azt a koncepciót képviseli, méghozzá meglehetősen hangosan, hogy Gyurcsány Ferenc olyannyira megosztó politikai személyiség, hogy a baloldal számára akkor jöhet el a feltámadás, ha a volt miniszterelnök levonul a politikai pályáról. Az egészen biztos, hogy Lengyel László a szóban forgó, Botkát támogató beszélgetéseken is ezt az álláspontot képviselte, miként az is bizonyos, hogy ezt az álláspontját elmondhatta régi ismerősének, a DK alelnökének, Niedermüller Péternek.
Innentől azonban mindenki másként emlékszik. Gyurcsány Ferenc és politikustársai szerint Lengyel odáig ment, hogy arra akarta rávenni Niedermüllert, hogy segítsen „gyurcsánytalanítani” a baloldali összefogást. A politikus jelezte Gyurcsánynak, hogy ezt kérték tőle, aki azt nyilvánosságra hozta.
Azt az állítást azonban Lengyel tagadja, hogy ő puccsistának kérte volna fel a DK alelnökét. Mindenesetre az elmúlt napokban a dinamikusnak szánt Botka-projekt helyett a baloldali pártok vezetőinek veszekedéseitől hangos a közélet, ami azt vetíti előre, hogy a „befagyott” pártrendszert vélhetően nem a baloldal fogja feltörni. Ráadásul az MSZP, a többi baloldali párt és mikroszervezet számára az is gyengülést okozhat, hogy az olimpiaellenes akcióval felfutni tervezett, ifjú budapesti értelmiségieket tömörítő Momentum Mozgalom is párttá kíván alakulni. (Erről részletesen a 15–17. oldalon olvashatnak.) Ez, ha sikeresek lesznek, tovább szalámizza a baloldali tábort Budapesten.
A Jobbik mesterterve
Eközben a Jobbik arra játszik, hogy a Fidesz esetleges meggyengülésével a lemorzsolódó kormánypárti szavazók a „néppártosodott” Jobbikhoz áramlanak majd. Vona és a Jobbik-vezérkar kiindulópontja, hogy 2014-ben három fölényesen megnyert választást (országgyűlési, EP és önkormányzati) követően válságba került a Fidesz, amely a kitiltási botrány és netadós tüntetés miatt rövid idő alatt – egyes kutatások szerint –1 millió támogatót vesztett. Abban bíznak a Jobbikban, hogy 2017-ben előáll egy ilyen helyzet (esetleg amiatt, hogy Orbán Viktor legádázabb ellenfele, Simicska Lajos kitálal valami múltbéli disznóságról), és a csalódott Fidesz-szavazók rájuk szavaznak.
Egy jobbikos forrásunk szerint a Fidesz is ettől tart leginkább, ennek tulajdonítja az elmúlt fél év negatív Vona-ellenes kampányát (amelyben előfordultak homoszexuális vádak, illetve a Jobbikból kilépők Fidesz-médiában való „túlszerepeltetése”), amely szerinte azt a célt szolgálja, hogy „kínai falat építsen” a Fidesz-tábor és a Jobbik közé, hogy véletlenül se menjenek át a Fideszből esetleg kiábránduló szavazók Vonáékhoz. A Jobbik stratégái az úgynevezett „másodlagos pártpreferenciában” bíznak, vagyis abban, hogy a saját méréseik szerint a Fidesz-szavazók jelentős részének a második kedvenc pártja a Jobbik, így ha megroggyan valamiért a Fidesz, akkor
3-400 ezer szavazót nyerhetnek. „Ha megugrik a Jobbik támogatottsága, akkor a kormányváltást akarók – és az Orbán Viktort gyűlölő baloldaliak – számára csak Vona marad lehetőség” – fogalmazott lapunknak egy ismert jobbikos politikus. Ezzel magyarázzák, hogy Vona Gábor sok gesztust tesz a baloldali szavazóknak, sőt, hanuka kapcsán a budapesti zsidóságnak is, hogy ne legyen lélektani akadálya a nagyvárosi balosok átszavazásának. Abban bíznak ugyanis, hogy vidéken a meggyengült MSZP helyett inkább rájuk szavaznak majd a balosok, és éles helyzetben a nagyvárosokban is, ehhez pedig az szükséges, hogy tekintéllyel rendelkező baloldali értelmiségiek ráüssék erre az opcióra a „hitelesítő bélyeget”.
A Publicus Intézet mérései szerint nem „összetolható” az MSZP és a Jobbik tábora, mert az MSZP-szavazók jelentős része nem hajlandó szavazni a Jobbikra, míg a Jobbik-szavazók egy része nem hajlandó szavazni az MSZP-re.
„Most nem kell csinálnunk semmit”
A Fideszben kezd összeállni a kampánycsapat, és a 106 egyéni jelölt személye is kezd biztossá válni. Orbán Viktor pedig tartalékoltatott költségvetési forrásokat a 2018-as választás előtti „hangulatjavító” intézkedésekre. „Szinte lehetetlen elveszíteni a 2018-as választást. Óriási hibát kellene ahhoz elkövetnünk. Elég, ha a baloldalon zajló acsarkodásra nézünk, és láthatjuk, hogy a magyar baloldal nem lesz képes ütőképes kampányra. Vona pedig inkább arra játszik, hogy 2018 után ő legyen a második erő a Fidesz után, mert elképzelhetetlen, hogy egy év alatt egymillió szavazót szerezzenek” – magyarázta lapunknak a Fidesz egyik vezetője, aki azt is mondta, hogy tervbe volt véve az, hogy már tavasszal kampányolni kezdenek, de az ellenzék állapota miatt ezt nem tartják szükségesnek. A terveiket ezért inkább őszre „helyezik át”.
2017. 02.10. (XXI/06)
