Kereső toggle

Az orosz–magyar kapcsolatok 27 éve

Pincsi, barakk, Paks

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orbán Viktor ismét Budapestre hívta Vlagyimir Putyint. Az orosz elnök – lapzártánk utánra tervezett – látogatása kapcsán felvillantjuk az orosz-magyar kapcsolatok rendszerváltás utáni fordulatait.

A Magyar Demokrata Fórum az 1990-es „Tovarisi konyec!” választási plakátja ellenére kormányra kerülve nem viseltetett barátságtalanul Oroszországgal. Az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József 1991-ben Moszkvába utazott, ahol Mihail Gorbacsovval és Borisz Jelcinnel is találkozott. Az orosz–magyar kapcsolatokat azonban sem az MDF, sem az azt követő Horn-kormány nem fűzte szorosabbra, ehelyett hazánk nyugati integrációjára összpontosítottak. A magyar export az 1998–99-es orosz válság miatt szűkült, az 1998-ban hivatalba lépő első Orbán-kormány pedig a politikai kapcsolatokat is gyengítette a Fidesz rendszerváltáskor megismert oroszellenes retorikájával. A két ország kapcsolatai 2002-ben, a Medgyessy-kormány hatalomra lépésével kezdtek normalizálódni, az orosz gazdasági válság enyhülésével pedig a magyar export is növekedni kezdett.

Medgyessy Péter 2002 decemberében Moszkvába utazott, ahol előzőleg 1995-ben járt magyar kormányfő, Horn Gyula személyében. A politikai kapcsolatok javulásának hatására a kereskedelmi kapcsolatok is fejlődni kezdtek, egy év alatt 40 százalékos növekedést produkálva. A Medgyessyt váltó Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-ban kétszer is találkozott Vlagyimir Putyinnal. Tizenhárom év szünet után, az év februárjában hazánkba érkezett az orosz államfő, aki emlékezetes barátságot ápolt Gyurcsánnyal: a hivatalos látogatáson Gyurcsányék házában ebédelt. 2006 őszén Szocsiban ismét találkoztak, majd 2007-ben Moszkvában is, miközben kiderült, hogy a magyar kormány az orosz Kék Áramlat nevű gázvezetéket támogatná az Európai Unió által preferált Nabucco vezetékkel szemben. Emiatt Gyurcsányék nyugati megítélése sem volt túl rózsás, és amiről az akkor ellenzéki Fidesz is keményen nyilatkozott. Orbán Viktor 2007. januári évértékelőjében azt mondta, a kormány a túlzott orosz befolyás irányába halad: „Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt, mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot”, mondta Orbán, és hozzátette, a kormány Oroszország gazdasági bástyájává akarja tenni Magyarországot, ám a magyarok nem akarnak „a Gazprom legvidámabb barakkja” lenni.

Miután pedig 2008 februárjában Gyurcsány Ferenc aláírta Putyinnal a Déli Áramlat gázvezeték (a Kék Áramlat „utódja”) magyarországi szakaszának megépítéséről szóló megállapodást, Orbán Viktor súlyos nyilatkozatban reagált: „A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a 21. századot és a magyar nép és a teljes Kárpát-medence életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében”.

2009 tavaszán Gyurcsány Ferenc ismét Moszkvába látogatott, újabb, a Déli Áramlatról szóló szerződéseket írt alá, majd kijelentette: „a tavalyi viták után többen vannak azok, akik szükségesnek tartják, hogy stratégiai partnerség épüljön ki Oroszországgal”. Hogy kire utalt a „többek” kifejezéssel, az nem tudható pontosan, de hogy Orbán Viktor köztük volt, az biztos. 2009-ben a biztos választási győzelem tudatában a már második kormányfői ciklusára készülő Orbán elkezdte helyreállítani pártja és Putyin kapcsolatát. Ősszel elutazott az akkor épp miniszterelnök Putyin pártjának szentpétervári kongresszusára, ahol módja volt röviden üdvözölni Putyint. A gesztussal azt üzente, kész felülírni korábbi ellenséges hozzáállását, kész tárgyalni az oroszokkal, hogy „21. századi kapcsolatrendszerré formálják az eddigi kapcsolatokat”.

Kormányra kerülve Orbán Viktor 2010-ben meghirdette a keleti nyitás politikáját, és kifejezte, hogy az ideológiai viták helyett a kölcsönös érdekek mentén kell közelíteni a keleti nagyhatalmak felé. Ez a felfogás azóta sem változott: Orbán a napokban a Lámfalussy- konferencián többek között arról beszélt, hogy nem lehet úgy fejleszteni a magyar–kínai gazdasági kapcsolatokat, hogy közben „kioktatjuk” Kínát az emberi jogokról. Visszatérve 2010-re: az év őszén Orbán már miniszterelnökként Putyinhoz utazott. Akkori kormánya egyik tagja úgy emlékezett vissza a Hetek munkatársának, hogy Putyin éreztette vele, „automatikusan” nem bocsátja meg a korábbi oroszellenességet, és ennek jeleként állítólag sokáig várakoztatta, mielőtt fogadta. Az akkori tárgyalás egyik eleme a Surgutneftegaz nevű orosz cégnek a Molban történt tulajdonszerzése volt, amit a magyar kormány nem nézett jó szemmel. (A cégben állítólag Putyin is érdekelt volt, végül visszavásároltuk az orosz pakettet.)

Az orosz–magyar kapcsolatok mindenesetre a második és a harmadik Orbán-kormány alatt is jelentősen fejlődtek, ezt jelzi Putyin 2015-ös és a mostani látogatása, illetve Orbán tavaly februári moszkvai útja.

Amennyire megváltozott Orbán hozzáállása Oroszországhoz, éppolyan gyökeres fordulatot vett Gyurcsány Ferencé is: miután 2014-ben kiderült, hogy Paks II. felépítésére az orosz Roszatom kap megbízást, Gyurcsány kifejtette: „Paks lehet Orbán Bős-Nagymarosa. Az államadósságot csökkentő(?) miniszterelnök 3000 milliárd forintos adósságba hajszol minket. A rezsicsökkentő(?) megduplázza az áram árát. A Gazprom legvidámabb barakkjával fenyegető ember Oroszország pincsijévé süllyedt.” Igaz, Gyurcsány azt is többször elmondta, hogy a mai Putyin már nem az az ember, akivel ő annak idején barátságot ápolt.

A hazánk és Oroszország közötti legerősebb kapocs a gáz. A KSH adatai szerint 2005-ben Magyarországon a ténylegesen lakott ingatlanok 75 százalékában volt bevezetve a gáz. A hazai gázmennyiség 75–80 százaléka Oroszországból származik, emellett a paksi atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges uránt is az oroszoktól vásároljuk. Oroszország még sincs zsarolási pozícióban, mivel Európában óriási a gáztúlkínálat, így ők is örülnek, hogy van kinek eladniuk a saját készletüket, mondta a Heteknek Holoda Attila energetikai szakértő.   

2013-ban Oroszország hazánk harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnere volt, az EU-n kívüli országok közül az első helyen állt. Oroszország exportpartnereinek rangsorában hazánk a 22. helyen szerepelt, importjában pedig a 25. helyen. A magyar–orosz áruforgalom 2013-ban megközelítette a 12 milliárd dollárt, ám az ukrajnai válság, a Krím félsziget bekebelezése miatt bevezetett uniós szankciók és az orosz embargó hatására 2014-ben 10 százalékkal csökkent. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint Magyarország elvesztett nyeresége az export területén három év alatt 6,5 milliárd dollár volt. „Figyelembe véve, hogy a magyar éves kivitel 90 milliárd dollár, ez érzékeny veszteség” – tette hozzá Szijjártó.

A magyar behozatal 90 százalékát teszik ki az energiahordozók (kőolaj, gáz, szén, koksz, brikett). A magyar kivitel 45 százalékban gépekből és szállítóeszközökből, újabb 45 százalékban gyógyszerekből, papír- és vegyi áruból, míg 10 százalékban élelmiszerből állt 2013-ban.

Olvasson tovább: